A tavasz legjei #1

Nemsokára énekelhetjük, hogy "Itt a nyár, napsugár, nincsen semmi gondom...". Magamból kiindulva gondolom, már mindenki várja a nyarat, a suli végét. Úgyhogy itt az ideje, hogy egy kis leltárral lezárjuk a tavaszt. Összesen 23 könyvet olvastam, ide kattintva megnézhetitek.

A tavasz legjobb könyve
                                            Sarah Dessen: Tökéletes

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.

Elég szoros volt a verseny, a másik könyv az Elválaszt az idő volt, ezek között vacilláltam. De végül Dessen könyve nyert, mert annyira imádtam, és annyira hatással volt rám, és annyira el kéne olvasnia mindenkinek, és további ömlengés itt.

A tavasz legszebb borítója
                                           Lauren DeStefano: Hervadás 

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Itt is több esélyes is volt, de ez a könyv egyszerűen tömör gyönyör. Csak dicséret illeti a kiadót, nagyon igényes, szép munka, nem csak a borító, hanem az egész könyv. Egész nap el tudtam volna nézegetni. A tartalom is nagyon tetszett, érdekes disztópia volt, nem csak a borító miatt ajánlom.

A tavasz legrosszabb könyve
                            J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis…
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…

Olvastam más könyveket is, amik nem voltak olyan kiemelkedőek, de azok nem idegesítettek fel. Ez a könyv viszont nagyon felhúzott, szóval egyértelműen ez érdemli ezt a címet. Bővebb szitkozódásért katt ide.

Borítók minden mennyiségben #20

A heti borító-téma kicsit rendhagyó, mert nincs bennük sok közös vonás: csak az, hogy a kedvenc borítóim, és meg szeretném mutatni őket. Íme, a vegyes válogatás!

Elissa Janine Hoole: Sometimes Never, Sometimes Always

Alexandra Adornetto:Halo

Michele Jaffe: Minders

Liane Moriarty: The Husband's Secret

Laura Whitcomb: A Certain Slant of Light

Yelena Black: Dance of Shadows

Mary Lindsey: Shattered Souls

Alaya Dawn Johnson: The Summer Prince

Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont

Gayle Forman: Csak egy nap

Pókember, te csodás!- 2. felvonás

Be kell vallanom valamit: az én gyermekkoromból kimaradt a képregényes szuperhősök imádata. Persze tudtam, hogy ki az a Pókember, Superman, stb., de nem igazán érdekeltek. Sőt, az előző három Pókember filmet sem láttam. Mert nem érdekelt. De akkor hogy keveredtem én össze az új Pókember film sorozattal? Egy évfolyamtársam kb. egész kilencedikben azzal zaklatott, hogy "Láttad a Csodálatos Pókembert?" vagy "Megnézted már? Még nem??!". És én ennek ellenére se néztem meg. Nem tudom, mindig kiment a fejemből, ha éppen volt időm filmet nézni. Ebben az évben már nem zaklatott, ugyanis ő már nem jár kézilabdázni, ami elég rossz, mert nagyon jófej csaj. Szóval nem tudom, hogy néhány hete honnan jött az ihlet, hogy én most megnézem a Csodálatos Pókembert, mindenesetre jött. És én akkora fanatikus lettem, hogy azt én se hittem el. Aztán láttam, hogy jön a 2. rész, és én így filmet még nem vártam. Talán ezért okozott csalódást.

A történet természetesen Peter Parker-ről szól, egész pontosan arról, hogy miként is tengeti napjait Pókemberként. Sikerül leérettségizni, közben minden napra jut néhány bűnöző, akit elintéz, Gwen-nel (ex)barátnőjével pedig nem igazán tudja, hogy mit csináljon, mert ugyebár megígérte a lány apjának, hogy távol tartja magát tőle (annyira nem jön össze). Szóval ez a helyzet, egyik nap a városba érkezik Harry Osborn, Peter régi barátja, hogy apja halála után átvegye az OsCorp cég irányítását. De az a helyzet, hogy 20 éve kora ellenére haldoklik, és tudomást szerez arról, hogy Pókember vére képes meggyógyítani. Peter nem tudja, mitévő legyen, ráadásul újabb gonosztevőnek került a radarjára: Elektró nem igazán tolerálja, hogy Pókember a sztár a városban.

Szögezzük le az elején: nem tetszett ez a film. Minden elfogultságom ellenére sem nevezhető jó filmnek. Az első részt imádtam, mert az egész nagyon jól volt felépítve: Peter Pókemberré válás, Gwen-nel való kapcsolata. Volt időd, hogy felfogd, mi is történik éppen. Ebben a részben viszont egyszerűen csak túl sokat akartak. Bele akartak szuszakolni egy 2,5 órás filmbe 3 gonoszt, Peter hétköznapi életét és problémáit, Peter kutatását a szülei után, Gwen sorsát, Peter és Gwen kapcsolatát plusz Pókember hétköznapjait. Ezek egyedül is kitennének egy filmet, szóval az egész úgy néz ki, hogy Peter és Gwen, aztán Elektró, aztán Harry, aztán apuci titka, aztán újra Gwen, még egy kis Elektró és Harry egyszerre... Túl sok! Annyi potenciál van ezekbe témákba, de egyiket se fejtik ki. Mindegyikekbe csak belekapunk, kapargatjuk a felszínt, de nem megyünk bele mélyen, mert idő kell a többi 25 szálnak... Nagyon jó koncepciók pedig, de a megvalósítást csak egy nagy káosz tudná jellemezni. És ezt én annyira sajnálom. Annyira jó film lehetett volna ebből. Komolyan mondom, az előzetesek jobbak voltak, mint a film. Ha már itt tartunk: egy csomó rész nem is volt benn a filmben, pedig az előzetesekben látható volt. Na, mindegy, ez csak a kisebb probléma. Már a film elején belecsaptunk a közepébe: Gwen és Peter újra együtt van. Hogyan? Az előző film még úgy végződött, hogy szakítottak, nem? De bizony. Csak nem volt idő, hogy ezt a kibékülést láthassuk... Mondjuk, a kapcsolatuk egy nagy maszlag az egész filmben: nem tudtam követni, hogy most akkor szakítottak, aztán barátok, de csókolóznak, aztán Gwen el akar menni Angliába... Mi van? Meg sem próbáltam követni a dolgot. Egy apró megjegyzés: ugye Gwen pályázik az Oxford ösztöndíjra, amivel Angliába mehet. Értem én, hogy a saját útját akarja járni, mert Pókember barátnőjének lenni nem egy egyszerű dolog, és ez igazán tisztelendő, hogy milyen erős, független nő, de azért nem kellene telibeszarnia Peter problémáit. Szegény srácnak nincs egy barátja se, akivel megbeszélhetné, hogy mi van a szülei halálát övező rejtéllyel, hogy mekkora felelősséggel jár pókemberkedni, stb. És amikor beszélni akar erről az egyetlen emberrel, akivel erről beszélhet (Gwen-nel), akkor ő éppen nem ér rá, mert mennie kell ilyen ösztöndíjas valamire. Semmi, "majd később megbeszéljük" vagy "ha ezzel végzek, felhívlak". Én elhiszem, hogy szereti Petert, csak ebből most pont nem ez jön le. Nem azt mondom, hogy ne tegye amit akar, de a filmben olyan hülyén jött ki az a jelenet, nem azt sugallta, hogy Gwen független nő, aki tervei ellenére is szereti Petert, hanem az, hogy nem is érdekli, mi van a sráccal. Nem hiszem, hogy ez igaz lenne, de attól még így jött ki. Hát ez elég nagy megjegyzés lett.

 Szóval ez van, itt van egy csomó jó téma, ütős gonoszok, de nincs elég idő. Olyan hatást kelt, mintha az egészet csak úgy összecsapták volna 2 óra alatt. Csak az a baj, hogy nem ez a helyzet. De persze voltak jó részek is. Például a harcok nagyon látványosak és jól megkoreografáltak voltak. A vicces jelenetek is a helyükön voltak. És az egyik témára egy kicsit jobban ráláttunk: Peter apjának kutatására. A végén nagyon örültem Peter döntésének. De ha már a vége. Utána olvastam egy  kicsit a képregényeknek is, és olvastam, hogy ez a két film elég hű hozzájuk. Tehát ez a döntés nem a filmkészítőket dicséri... SPOILER!!! Igen, Gwen haláláról beszélek. MIÉRT?? Nem azt mondom, hogy értetlen volt a halála, mert persze, hogy nem, és ezt pontosan elmondja a ballagási beszédében, és persze Peter cselekedeteire is hatással van. De egyszerűen, ez borzalmas! Szerettem Gwent, és egyszerűen még azon a ponton vagyok, ahol nem tudom Pókembert mással elképzelni. Persze, tudom, hogy lesz még barátnője, de akkor is... Nagyon szomorú jelenet volt, nem is igazán hittem el, hogy meghalt. Azt hittem, hogy valahogy megmentik. Szóval, igen, egy újabb dolog, amivel nem voltam kibékülve. SPOILER VÉGE!

A színészekkel nem volt semmi problémám, azt meg kell jegyeznem, hogy a Harry Osbornt alakító Dane DeHaan már önmagába is elég ijesztő volt nekem. Eszembe jutott még egy pozitívum: Andrew Garfield! Érte megéri a film, komolyan. Szerintem tökéletes Pókember szerepére, bár azt nem tudom elhinni, hogy 30 éves...

Összességében azért ki lehet bírni, főleg, ha bírod Pókembert. De nem ez lett a legjobb film róla. Ennek ellenére én még mindig szeretem Pókembert, és nézni fogom a következő filmeket is. Azért ezt is nézzétek meg. Andrew Garfield miatt.

Adatok
Eredeti cím: The Amazing Spider-Man 2.
Magyar cím: A csodálatos Pókember 2.
Idő: 144 perc
Rendező: Marc Webb
Forgatókönyvíró: Alex Kurtzman, Roberto Orci, Jeff Pinkner
Szinkronizált
Szereplők: Andrew Garfield, Jamie Foxx, Paul Giamatti, Emma Stone, Dane DeHaan, Sally Field, Martin Sheen, Chris Zylka, Frank Deal, Csókás Márton, Chris Cooper, Kari Coleman
Korhatár: 12

Illéa elitje

A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc disable, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani… 

A könyv és én
Nagyon szerettem az első részt, ezért természetesen el akarom olvasni az egész sorozatot.

Történet
America túl van az első akadályon: benn van az Elitben. Ahogy egyre csökken a Párválasztóban részt vevők száma, rá kell jönnie, hogy ideje dönteni: Maxont választja, és vele együtt a hercegnőséget, vagy Aspen mellett dönt, és régi életét éli. A döntés pedig nehezebb, mint amilyennek látszik.

Véleményem

Mivel az első rész nagyon tetszett, ezért vártam a folytatást, de sajnos csak most sikerült beszereznem. Szóval, ez a könyv nagyon jó! Szerintem jobb, mint az első. Jobban kiéleződik az a bizonyos szerelmi háromszög, többet megtudunk az ország kialakulásáról és több drámát is kaptunk. És sokkal jobban érezhető, hogy ez bizony disztópia, még ha nem is olyan véres, mint az Éhezők Viadala. Nagyon hatásos, ahogy olvasod a kis romantikus jeleneteket, olvadozol Maxontól, a következő oldalon meg bumm!, jönnek a lázadók és kifosztják a palotát. Az ország létrejötte is érdekes téma: kiderül, hogy nem volt semmi hőstett, csak egy ember önzéséről szólt az egész. És igen, nagyon tetszett az a rész, ahol America nyilvánosan lázad a kasztrendszer ellen, élő egyenes adásban. Bár be kell valljam, néha csak időhúzásnak tűnt a könyv, mert America nagyon döntésképtelen volt. Mármint, értem, hogy nem csak a szerelmét választja meg, hanem az életet is, amit élni fog. Érthető az is, hogy fél a királynői címtől. Még az is, hogy kezd féltékny lenni a többi lány miatt. De azért ennyire nem lehet nem tudni, hogy melyiket szereti jobban. Mert ha Maxonnal van, akkor ő kell neki, de ha Aspennel, akkor a herceg eszébe se jut. Szóval ez kicsit már idegesített, de a többi tökéletes volt. A szereplők, a cselekmény, a dráma, a kegyetlenség, az érzelmi kapcsolatok. Nekem azért tiszta volt, hogy kit is választ America, mert nekem végig úgy tűnt, mintha Aspen csak azért kellene neki, ha a herceg mást választ, akkor neki is legyen kihez mennie, szóval ezt nem tekintem szerelemnek. És ezt nem csak azért mondom, mert történetesen nem szeretem Aspent. Maxon titkára viszont nem számítottam, nagyon meglepett a dolog. A királyt eddig se bírtam, de ezután... A vége tetszett, alig várom a következő részt!


Szereplők

America még mindig egy nagyon szerethető karakter, szerintem abszolút jó királynő lenne, még ha ő ezt nem is hiszi. Nagyon tetszett, hogy bármi történt is, mindig önmaga maradt, nem számít, hogy emiatt csökkenek az esélyei a Párválasztóban, tartja magát az elveihez. és egy ilyen közegben ehhez is bátorság kell. Lehet, hogy pont azért lenne megfelelő az uralkodásra, mert ő nem olyan, amilyennek lennie kellene. A könyvben szépen megfigyelhető a változása: az elején a teljes döntésképtelenség, a végén pedig már pontosan tudja, hogy kit, és mit akar.
Maxon még mindig a szívem csücske, bár volt néhány megmozdulása, amit nem tudtam hova tenni. Az érthető volt, hogy megijedt attól, hogy elveszíti Amererica-t, ezért más lányt keresett.
A kapcsolatukban most jóval több feszültség volt, de erre szükségük is volt. Bár azzal a bizonyos beszélgetéssel én nem vártam volna a könyv végéig, előbb kellett volna megbeszélniük.

Aspen változatlanul idegesít, szerencsére most sem szerepelt sokat. Örülök, hogy America végre tisztázta vele a helyzetet.
A lányok közül Celeste továbbra is egy beképzelt majom, Marlee, az egyik kedvencem pedig elég keveset szerepelt.
America családját nagyon bírom, főleg a kishúgát és az édesapját.
Amberly királyné többet szerepelt, és én nagyon szeretem őt, ellentétben a királlyal. Fel nem foghatom, hogyan jöttek ők össze. 

Összességében egy újabb kissé rózsaszín disztópia, ami ennek ellenére nagyon jól működik. Akik szerették a Párválasztót, azok nem fognak csalódni. 

Az írónő: Kiera Cass

Dél- Karolinában született és nevelkedett. Első könyve, a The Siren magánkiadásban jelent meg. Jelenleg Christiansburg-ban él a férjével és a két gyermekével.
http://www.kieracass.com/

Borító: Gyönyörű és lány tekintete nagyon kifejező. Ezt a könyvet már csak a borítójáért is el kell olvasni.
Kedvenc szereplők: America, Maxon, Marlee, Lucy, May
Kedvenc jelenet: America és Maxon a szolgák búvóhelyén
Kedvenc idézet:"Milyen szerelmesnek lenni? – tudakolta May. 
– A legcsodálatosabb és legszörnyűbb dolog, ami az emberrel történhet – felelte egyszerű szavakkal – Tudatában vagyunk annak, hogy rábukkantunk valami egészen hihetetlen dologra, és örökre meg akarjuk tartani, aztán minden egyes percében rettegünk attól, hogy elveszítjük." (Lucy)

Kiadó: GABO, 2013
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 356 oldal
Műfaj: YA, disztópia
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: A Párválasztó 2.

Közérdekű információ #3

Tudom, tudom, már megint ezzel jövök, de konkrétan otthon most nincs internetem. Ezt a könyvtárból írom, amiért több okból is áldom azt embert, aki kitalálta a könyvtárat. A borítós bejegyzést 3 napig csináltam, mert kb. minden nap 10 percig volt internetem. Valami baj van, mióta routerünk van, de remélem, hétvégén megoldódik a probléma. Nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb, de amint tudok, írok, addig is bocsánat.

Borítók minden mennyiségben #19

A heti könyvek borítói abban egyeznek, hogy a fekete szín dominál mindegyiken.

Lisa McMann: Wake

 John Green: Looking For Alaska

Holly Black:White Cat

Spirit Bliss: A múlt árnyai

Swati Avasthi: Ököl/Jog

Julianna Baggott: Tiszták

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Cyn Balog: Starstruck

Kami Garcia · Margaret Stohl: Beautiful Darkness

Cyn Balog: Fairy Tale

Na de mi van a TV-sorozatokkal? #17

Az alábbiakban SPOILER található!
Nem is tudom mióta ez az első alkalom, hogy rendes időben jelentkezem ezzel a rovattal. Szóval, itt vannak az évadzárók, ami azt jelenti, hogy búcsúzunk a sorozatoktól őszig, hiszen mindegyik sorozatnak berendelték a következő évadot. Hogy addig mi lesz a rovattal? Üzemel tovább, csak kicsit másképp. Egyrészt júniusban újra lesz Szépség és a Szörnyeteg, ami ugye azért lett kettéosztva, mert a sorozat jövője nem volt túl bíztató. Az alkotók pedig meg akarták várni, hogy biztosan berendelik-e a következő évadot, így ehhez a döntéshez igazítják az évad végét. Szerencsére jön a 3. évad. Nyáron sem maradnak el a sorozatok: több olyan van, amit elkezdtem, de nem volt rá időm, pl.: Pretty Little Liars, Gossip Girl, stb. Tehát, ezekből lesz afféle különkiadás, egy rovatba mondjuk 5 rész lesz feldolgozva, valami ilyesmit képzelek el, de addig még csiszolom ezt az ötletet.

Arrow- Zöld íjász (2. évad 23. rész- Unthinkable): Nem kellett csalódnunk az évadzáróban. Szerencsére nem lett annyira idegölő a vége, bár eléggé meglepődtem. Komolyan Amanda jutatta ki Olivert? Lesznek itt még érdekes sztorik... Nagyon ütős volt, amikor Sara megjelent a Bérgyilkosok Ligájával. Egész egyszerűen halállaza volt. Oliver pedig velem is elhitette, hogy szereti Felicity-t. Tudom, hogy sok rajongó akarja, hogy együtt legyenek, bár nekem egy kicsit fura lenne. Nagyon hiteles volt, percekig csak pislogtam, hogy ez most komoly? De persze a végén kiderült, hogy jól átverték a népet. Tetszett az is, ahogy Oliver legyőzte Slade-t: senki nem hitt benne, hogy gyilkolás nélkül is menni fog, de ő kitartott az elhatározása mellett. És ott fejezte be, ahol elkezdődött: elvitte Slade-t Lian Yu-ra. Thea döntése viszont egyáltalán nem tetszett, szerintem ő attól volt erős, hogy nem csatlakozott az apjához. Pedig már örültem, hogy újra összejönnek Roy-jal. Viszont most mi lesz Lance nyomozóval? Remélem, nem akarják megölni. Kíváncsi vagyok, hogy amikor Sara odaadta a bőrdzsekijét Laurelnek, az egy célzás volt-e. Nos, majd kiderül, ősszel. Ami elég messze van, de nagyon várom a 3. évadot!

The Originals- Ősök (1. évad 22. rész- From a cradle to a grave): Bevallom, volt néhány jelenet, amikor majdnem elsírtam magam. Ez a rész egyszerre volt nagyon megható és brutális. Tetszett az elején Hayley levele. Szegénynek vérszomjas boszik között kellett megszülnie a gyerekét. Csak pislogtam, amikor Hayley egyszercsak meghalt. Mondom, mi van? Szerencsére visszatért, most már hibridként. Imádtam azokat a részeket, ahol Klaust apaszerepben láttuk. Jól áll neki. :) Kár, hogy el kellett vitetni a kisgyereket, pedig szívesen néztem volna következő évadban még többet Klaus apuciból. Nagyon örülök, hogy Klaus és Marcel kibékültek, már ideje volt. Azt viszont nem értem, hogy most mi van a Mikaelson szülőkkel? Mindketten visszatértek megölni az unokájukat? Családi dolgokról tanulhatnának Klaustól, aki elvileg a szörnyeteg. Megölni az unokád, az semmi. Tényleg... De legalább tudjuk, hogy a kis Hope jó kezekben van Rebekah-nál. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor Klaus átadta neki a kisbabát. szegény kiscsajnak már most nincs könnyű élete: konkrétan alig hogy megszületett, egy tucat gyilkos próbálja elkapni. Remélem, azért többször is látni fogjuk a következő évadban, amit nagyon várok!

The Vampire Diaries- Vámpírnaplók (5. évad 22. rész- Home): Merem feltételezni, hogy ez volt az eddigi legszomorúbb évadzáró a sorozat történtében. Régen sírtam ennyit Vámpírnaplók részen. Gyönyörű és szomorú volt a befejezés Egyszerűen el sem hiszem, hogy Damon és Bonnie meghalt. Persze, Bonnie-t mindenki tudta, de Damon halálát egyszerűen képtelen vagyok elhinni. Damon nélkül nem is igazán Vámpírnaplók a Vámpírnaplók. Előszőr megölik Stefant, aztán meg Damont. Elég kegyetlenek voltak velünk a sorozat készítői. Bár annak örülök, hogy Alaric visszatért, de sajnálom, hogy Lexi viszont nem. Nagyon szerettem a karakterét, de úgy látszik, el kell tőle búcsúznom. Sokadszorra. A sorozat nem hazudtolta meg önmagát: az évadzárók mindig zseniálisak és brutálisak, akárcsak most. Nem is tudok mást írni, annyira a hatása alatt vagyok. Várom a 6. évadot, de még nem tudom elképzelni Damon nélkül.

Az Örökké határa

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

A könyv és én
Egyik kedvenc könyvem lett A soha határa, ezért természetesen el akartam olvasni a 2. részt is.

Történet
Camryn és Andrew összhangban és boldogságban élik az életüket. Örömmel készülődnek a szülő szerepre. Egy tragédia miatt azonban Camryn teljesen összetörik,és Andrew egy újabb utazásban látja a megoldást. Elviszi a lányt, hogy emlékeztesse a szeretetére, és az előző utazásukra. Ismét néhány kalanddal kell szembenézniük.

Véleményem

Mit is mondjak? Tetszett is meg nem is. Örültem is meg nem is, hogy van 2. rész. Amikor befejeztem a Soha határát, teljesnek éreztem a történetet, pont úgy volt tökéletes, ahogy volt. Sok dologra rádöbbentett a könyv és sokat tanultam belőle, ezért az egyik kedvenc könyvem lett. És ezért is határoztam el, hogy ha lesz majd saját keresetem, én is elmegyek egy spontán utazásra. Amikor megtudtam, hogy van egy következő része, hát... nem örültem annyira. Nem arról van szó, hogy ne akartam volna újra az egyik kedvenc párosomról olvasni, hanem arról, hogy ez úgy tűnt, mintha a pénz miatt lenne. Nekem legalábbis. Tény és való, hogy az első résznek nagy sikere volt, amit teljesen megérdemelt. De! Ezen felbuzdulva nem kellett volna még egy sztorit kicsikarni ebből. Mert a 2. kötet színvonala nálam jóval alacsonyabb az első résznél. Persze, itt is voltak érdekes gondolatok, és megszívlelendő igazságok, de nem hiszem, hogy olyan szintűek, mint az első részben. Talán nem kellene összehasonlítanom, de megteszem, Hogy miért? Mert ez a könyv az előző rész másolása. Itt is van egy probléma, emiatt kezdődik az utazás, az utazás során sokat tanulnak a főhősők, aztán egy kisebb dráma, és végül kissé cukormázas boldogság. És ez nagyon jól működött az első résznél. Viszont a másodikban már erőltetettnek tűnt. Felfoghatom úgy is, hogy ez a könyv meg akarta mutatni, hogy hosszútávon hogyan élhet az ember ilyen szabadon, például akkor is, ha szülő. Szóval ez jó. Ha csak magába tekintem ezt a könyvet, akkor egész jó, bár a fülszöveg nekem kicsit más történetet sugallt. De ha úgy nézem, hogy milyen volt az első rész, akkor ez bizony nem üti meg az a mércét. Ami még nem tetszett: a szereplők sokat változnak és sok mindent tanulnak meg, de ezt nem annyira lehet érzékelni, inkább csak le van írva, de nem látjuk igazán a folyamatot. A fő szál szerintem Camryn jellemfejlődése lett volna, a múltjának lezárása, de ezt elintézték 1 éjszaka alatt. Nem igazán tudom, mi akart lenni ez a könyv, de sajnos számomra úgy tűnik, hogy csak a siker meglovagolása. Ettől függetlenül nem rossz, tényleg vannak benne nagyon érdekes és igaz gondolatok, bár tény, hogy nem remegtették meg annyira a világnézetemet, mint A soha határa. Nem volt rám akkora hatással, mint az, még hónapokkal utána is a mondanivalóján gondolkoztam. Ennek a könyvnek viszont nem volt ekkora hatása.

Szereplők

Camrynt még mindig nagyon kedvelem, bár tény, hogy ebben a részben konkrétan Andrew tartotta össze. A jellemfejlődése ellenben azért egy kicsit érzékelhető, de lehetett volna jobb is.
Andrew még mindig igen előkelő helyen szerepel a könyves álompasik listáján, nem is hiába. Érte azért megéri elolvasni a könyvet, mert hála a váltott szemszögnek, még többet kapunk belőle.
Natalie-val még mindig ellentmondásos érzéseim vannak, de tény, hogy kezd kicsit komolyodni.
Lily-t nagyon megkedveltem, csak irigykedni tudok rá.


Összességében ha valaki olyan színvonalra számít, mint az első résznél, az ne olvassa el. Aki viszont hiányolja Camrynt és Andrewt, az olvassa el.

Az írónő: J. A. Redmerski

Az USA-ban él, eredeti neve Jessica Ann Redmerski. Három gyermeke van és nagy rajongója a The Walking Dead-nek. Több könyvsorozata is van, nálunk eddig csak a Soha határa jelent meg
http://jessicaredmerski.com/

Borító: Egyszerű, de nagyszerű. Andrew :) :)
Kedvenc szereplő: Andrew, Camryn, Lily
Kedvenc idézet: "Mert csak egy életünk van. Csak egyetlen esély arra, hogy érdemes legyen élni." (Andrew)
Kedvenc jelenet: Andrew és Camryn közös éneklései

Kiadó: Ulpius-ház, 2014
Ár: 3499 Ft
Oldalszám: 366 oldal
Műfaj: NA
Hol sikerült lecsapnom ár?: könyvtár
Sorozat: A soha határa 2.

Otthoni várólista #3

Most jártam könyvtárba, ahol egyszerűen nem tudtam kontrollálni magamat, kivettem néhány könyvet. És még így is ott kellett hagynom néhányat. Ráadásul még kölcsönbe is kaptam. Ez már egy várólistáért kiált... :) Jelenleg egyébként J. A. Redmerski: Az örökké határát olvasom.

1.Kiera Cass: Az Elit (Párválasztó 2.)

A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

Honnan?: könyvtár
Nagyon szerettem az első részt, mellesleg arról készült az első bejegyzésem. :) Csak most sikerült beszereznem, pedig már a 3. rész is megjelent. Na, mindegy, legalább nem kell várnom a 3. részre. :).

2. Jay Crownover: Rule

Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.

Honnan?: kölcsönkaptam
Bár már kezdek félni a NA könyvektől, erről jókat hallottam, és tetszik a fülszöveg is. Remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeimet.

3. Jenny Han: The Summer I Turned Pretty – A nyár, amikor megszépültem

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?
Honnan?: könyvtár
Nagyon vártam ezt a könyvet, és ma sikeresen lecsaptam rá a könyvtárban.

4. Jenny Downham: Amíg élek

Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk.
A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.
De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.
De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.
Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.
Honnan?: könyvtár
Régóta el akarom olvasni ezt a könyvet, és ma szerencsém volt. A film keltette fel az érdeklődésemet, de nálam afféle alapszabály, hogy előbb elolvasom a könyvet, és után a filmet.

5. Marni Bates: Segítség, Youtube-sztár lettem!

Ismertnek lenni nagyon menő, ugye? Tévedés! A tizenhét éves Mackenzie-t például egyáltalán nem zavarja, hogy két barátján kívül a többi diák csak akkor vesz tudomást a létezéséről, ha a leckéjüket kell megírnia. Szóval igazi lúzer.
Ám a békés névtelenségnek vége, amikor hátizsákjával véletlenül padlóra küldi az egyik izomagyú focistát, sőt egy hisztirohammal kombinált újraélesztést is bemutat a fél suli előtt… A kínos jelenetről készített videó azonnal fölkerül a YouTube-ra, és több millió kommentelő, meg persze az egész gimi Mackenzie-n röhög. De amikor egy népszerű rockbanda klipet készít a felvételről, a lány egy csapásra sztár lesz. A szerelemben viszont ugyanolyan lúzer, mint volt. Mert mi van, ha túl későn jön rá, hogy a nagy médiacirkusz közben elszalasztotta a tökéletes srácot, akinek egyáltalán nem kellett a felhajtás ahhoz, hogy észrevegye őt…

Honnan?: könyvtár
Először nem voltam olyan kíváncsi erre a könyvre, de sok jót hallottam, aztán megláttam a könyvtárba, és kivettem. Néha kell egy könnyed sztori is... :)

6. Abbi Glines: Ha az enyém lennél

„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Honnan?: kölcsönkaptam
Mindjárt megjelenik a 2. része is, én meg még ezt se olvastam el... Hadd ne mondjam, mennyire le vagyok maradva az aktuális könyvekkel. Napi 24 óra olvasás se lenne elég...

7. Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Honnan?: könyvtár
Nyilván azt se kell mondanom, hogy mennyire szégyellem magam, hogy ezt a könyvet csak most olvasom el, pedig az 1. részt már télen olvastam... Mentségemre legyen mondva, meg akartam várni A hercegnőt...

Boítók minden mennyiségben #18

Egy könyvet több különböző borítóval is megjelentethetnek, főleg más- más országokban. Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő című regényével is ez történt: ahány kiadás, annyi borító. Olyan rég volt már ez a rovat, hogy szerintem mindenki elfelejtette...

Eredeti borítók

Angol borító

Olasz borító

Lengyel borító

Német borító

Cseh borító(ez az egyik kedvencem)

Szlovák borító

Portugál borító

Francia borító

Magyar borító