Na de mi van a TV sorozatokkal? #11

Az alábbiakban SPOILER található!

Arrow- Zöld íjász (2. évad 17. rész- Birds of prey): Nagyon tetszett a "hősnők" harca. Helena elég laza volt Vadásznőkénet, de azért örülök, hogy a végére megváltozott a gondolkodása. Laurel viszont most meglepett. Most akkor újra visszatér az iváshoz vagy mire akart célozni azzal a mondattal? Kíváncsian várom. Royt és Theat viszont nagyon sajnáltam, aranyos pár voltak. Roy belátta, hogy veszélyt jelent Thea-ra, de most mi lesz vele? Remélem, nem lesz olyan, mint Slade. És ha már Slade... Nagyon hatásos volt a vége....

The Vampire Diaries- Vámpírnaplók (5. évad 17. rész- Rescue me): Most már kezd tisztulni a kép! Tehát, egy boszorkányok kontra Vándorok harcba csöppentünk bele, amibe jelentős szerepük van a hasonmásoknak. Elvégre a Vándorok meg akarták ölni Stefan hasonmását, hogy csak ő és Elena maradjanak. Liv meg a tesója pedig ezt akarták megakadályozni. Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy a Vándorok mi a fenét akarnak, ha a boszik ennyire meg akarják őket állítani? És a végén tényleg meghalt szinte az összes Vándor? És amikor Bonnie-n keresztül átmentek a túlvilágba, tényleg egy ember sétált ki az árnyékukból? Egészen addig a percig értettem a dolgot. Még jó, hogy ez a rész végén volt. :) Caroline és Stefan jelenetei nagyon aranyosak voltak, valószínűleg ők a kedvenc baráti párosom. :) Elena és Damon macska-egér harca engem már rég nem hat meg, meg is lepődtem, hogy a rész végére nem az ágyban kötöttek ki, mint általában... És nehogy összehozzák Jeremyt azzal a Livvel! Egyáltalán nem szimpi a csaj, ráadásul Jeremy feltűnően védi... Nos, meglátjuk....

"Kérlek, érints meg..."

Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal. Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt. De Juliette-nek is megvannak a maga tervei. Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.

A könyv és én
A borítóján akadt meg a szemem, és a történet is nagyon tetszett. Már régóta várok á, de végre sikerült elcsípnem a könyvtárban.

Történet
Juliette egész életében szenvedett különleges képessége miatt. Az emberek folyton bántották, a saját szülei is lemondtak róla, miután megölt egy kisfiút az érintésével. Juliette megadóan viseli sorsát, úgy gondolja, hogy ő egy szörnyeteg, akit bezárva kell tartani. Egy nap azonban valami történik. Egy fiút küldenek be cellatársnak, aki nagyon ismerős neki. Juliette nem is sejti, hogy ezzel az egyszerű történéssel megváltozik az egész élete...

Véleményem

Nagyon tetszett ez a könyv. Talán a legnagyobb erőssége az ellentmondásosság. Egyszerre komor és romantikus. A világ, amelyben játszódik, végtelenül kegyetlen, viszont Juliette személyiségének és a szerelmének  tisztasága kellően egyensúlyozza ezt. A regény disztópia, meg is felel neki: elnyomó hatalom, pusztuló, komor világ, reményvesztett emberek. Itt él Juliette, akinek érintése halálos, ezért záratták be egy cellába, ahol embertelen körülmények között kell élnie. De még ez sem képes eléggé megtörni, még ettől sem őrül meg. Juliette helyzetének átélésében az is segít, hogy az írónő nagyon érzékletesen ír, mesterien jeleníti meg az érzéseket, hangulatokat. A cselekmény az elején kicsit lassú, inkább csak ismerkedünk a világgal, és a szereplőinkkel. Utána viszont beindul a cselekmény, főhőseinknek többször is menekülniük kell. Van két szereplő, akiben megint csak előjőn az ellentmondás. Warner és Castle. Warner egy kegyetlen, határokat nem ismerő, hataloméhes ember, akinek a félelem az eszköze, ezzel irányítja az embereket. Castle is vezető, azt nem mondom meg, hogy hol, de ő tényleg egy jobb jövőt akar az embereknek, és félelem helyett reményt ad nekik. Ami még közös bennük: mindkettejük módszere hatásos. Ez a két ember tökéletesen bemutatja, hogy egyféle dolgot lehet többféleképen is csinálni, az emberen múlik, hogy ő melyik utat választja. Még egy különlegessége van a könyvnek: ha olvassátok, láthatjátok, hogy gyakran át van húzva néhány mondat. Először ez csak formai dolognak tűnt, de egy idő után kezdtem másra gondolni. A történet ugye E/1-ben íródik, és szerintem ezek az áthúzott mondatok Juliette gondolkodását jelenítik meg, és azt, hogy ő mit lát néhány ember modnanivalója mögé vagy hogy például Juliette mit gondol, és mit mond helyette. A vége nagyon tetszett, a föld alatti világról remélhetőleg a következő kötetben többet is megtudunk. És arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért immunisak Juliette képességére egyesek...

Szereplők
Juliette-t, a főszereplőnket azonnal megkedveltem. Egész életében szenvedett, de mégis erős maradt,

ráadásul egy nagyon jószívű, önzetlen lány. Az ő karakterfejlődése nagyon hangsúlyos a könyveben, egy önmagát nem szerető, szomorú lányból egy erős, a képességeire büszke nő lett. Különösen tetszett, ahogy megváltozott a vélemény önmagáról és a képességéről, ami persze halálos, de az sem mindegy, hogy használja fel valaki. Erre Juliette is rájött, és ez kellően megerősítette.
Adam szintén a kedvencem lett, okos, vicces és aranyos srác. És kék szeme van!! :) Imádtam, ahogy Juliette-tel törődött, nagyon erős kapcsolat az övék. Mindig ott voltak egymásnak, együtt harcoltak a Regeneráció ellen. És persze én team Adam vagyok! :)
Warner egy nagyon kegyetlen és érdekes karakter. Hihetetlen, mennyire elvakultan rajong Juliette-ért, de persze minden gonoszsága ellenére nyilvánvaló, hogy ő is csak szeretre vágyik, amit Juliette-től remél. Nyilván vissza karja kapni Juliette-t.
Kenji egy humoros karakter volt, kis könnyedséget hozott a nem éppen vidám sztoriba.
A többi karakter nem volt olyan lényeges a történet szempontjából, esetleg még James, Adam kiöccse az, akit meg lehet említeni. Édes kisfiú, egy mini Adam! :)

Összességében jó könyv volt, különleges a disztópia műfajában. Alig várom a következő részt. :)

Az írónő: Tahereh Mafi

Connecticut államban született, jelenleg Kaliforniában él. A Ne érints az első regénye.
http://www.taherehbooks.com/

Borító: Nagyon szép, bár az eredetit nehéz túlszárnyalni
Kedvenc szereplő: Juliette, Adam, Kenji, Castle
Kedvenc idézet:  "Azon gondolkodtam, hogy vajon az eltérő szemszín azt jelenti-e, hogy az emberek másként látják a világot. És hogy fordítva is működik-e a dolog: a világ is másképp látja az embert."(Juliette)
Kedvenc jelenet: Juliette és Adam a cellában, a vége, a föld alatti világban játszodó részek

Kiadó: GABO, 2013
Ár: 2490 Ft
Oldalszám: 290 oldal
Műfaj: YA, disztópia
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Ne érints 1.

Otthoni várólista #2

Megint összegyűlt egy rakat könyvem, ideje rendszerezni! :) Ma elkezdem végre a Bábelt, holnap pedig jövök egy Ne érints bejegyzéssel. Tudom, az nem volt rajta az előző várólistán, és előbb a Bábelt kellett volna olvasnom, de a könyvtári kölcsönzés lejárta közbeszólt, hosszabbítani meg már nem tudtam...

1.Jus Accardo: Touch – Érintés

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Honnan?: saját
Molyszülinapos ajándék! :) Aminek nagyon örültem, mert erre a könyvre már azóta fáj a fogam, hogy eladták a magyar jogokat, szóval most nagy az öröm.

2.John Green: Alaska nyomában 

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

Honnan?: Győri könyvtár
John Green már a Csillagainkban a hiba című könyvvel megvett magának, úgyhogy vettem a bátorságot, és úgy döntöttem, a többi regényét is elolvasom.


3.Sarah Dessen: Tökéletes

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.

Honnan?: Bősárkányi könyvtár
Az első könyvem Sarah Dessen-től az Altatódal volt, azt pedig imádtam, és nagyon megkedveltem az írónő stílusát. Régóta várok erre a könyvre, és végre bent volt a könyvtárban.



4. Rachel Vincent: Stray- Kóborok

Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Honnan?: Győri könyvtár
Ezt a könyvet is régóta vadászom, és bár a múltkor szigorúan kikötöttem magamnak, hogy hány könyvet vehetek ki, megláttam és nem tudtam otthagyni. Az írónő másik sorozatát, a Sikoltókat is szeretem, és sok jót hallottam róla, ráadásul észrevettem, hogy mostanában alig olvasok fantasyt, és egy kicsit hiányzik.

5. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Honnan?: Bősárkányi könyvtár
Egy ismerősöm ajánlotta a könyvből készült filmet, de nálam alap, hogy előbb elolvasom a könyvet, és utána jöhet a film. És igen, csak most jutottam el oda, hogy beszerezzem és elolvassam.

Borítók minden mennyiségben #13

Egy közkedvelt könyv megfilmesítésének híre kétféle reakciót válthat ki az olvasókból. Az egyik rész örül, már akkor megvenné a mozijegyet, és számolja a napokat a filmig. A másik rész nem igazán örül, mert a film látványa valószínűleg más lesz, mint amit elképzelt, szóval ez csak illúzió rombolás. Személy szerint én szeretem a könyvadaptációkat, bár nyílván én sem vagyok mindegyikkel megelégedve. Viszont ilyenkor általában, hogy egyszerre népszerűsítsék a könyvet és a filmet, filmes borítóval adják ki a könyvet. Ilyen könyveket hoztam a héten.

Mark Helprin: Téli mese

Vronica Roth: A beavatott

Isaac Marion: Eleven testek

Cassandra Clare: Csontváros

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Suzanne Collins: Futótűz

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár

Kerstin Gier: Rubinvörös

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Na de mi van a TV-sorozatokkal? #10

Arrow- Zöld íjász (2. évad 16. rész- Suicide Squad): Nagyon tetszik nekem ez az Öngyilkos Osztag. És az nagyon vicces lenne, ha Olivernek együtt kellene dolgoznia azokkal az emberekkel, akiket ő dugott rács mögé. Bár Slade megölése nem kis feladat. Szegény Oliver teljesen kikészült ettől, még jó, hogy Sara ott van neki. És úgy látszik, Laurel is kezd egyenesbe jönni. Érdekes volt megtudni néhány dolgot Diggle katonai múltjából. Remélem együtt maradnak Lyla-val. Az meglepett, hogy Dig már egészem megbékélt Deadshot-tal.

The Originals- Ősök (1. évad 17. rész- Moon over Bourbon Street): Ez a rész számomra olyan semmilyen volt. Bár nehéz is lett volna túlszárnyalni a múlt heti zseniális részt. Úgy éreztem, hogy kihagytam egy részt. Hogy miért? Vegyük példának Klaust. Egész eddig, mindent azért csinált, hogy megszerezze a várost, és most tesz rá? Ennyire fáj neki Rebekah távozása vagy mi? Mintha Klaus nem lett volna önmaga. Davina és Josh jelenete tetszett. Más nem igazán történt, azonkívül, hogy Elijah próbálja egyesíteni a várost. Csak azt nem értem, hogy Klaus miért támogatja ennyire a vérfarkasokat. De legalább Hayley-n látszik is, hogy terhes.

The Vampire Diaries- Vámpírnaplók (5.évad 16. rész- While you were sleeping): Egész jó rész lett, bár azért néhány dolog nem tiszta. Például, hogy Wes miért csinált ellenszert? Tényleg megcsinálta Katherine-nek? És hogy akkor most ki is ez a Liv, meg a tesója? Liv, az újdonsült boszorkányunk már elsőre se volt szimpatikus, most meg azt se tudom, hogy mit akar ő meg a bátyja. Elena nagyon hatásos volt ezzel a kezdődő őrülettel, és persze újra élvezhetjük az Elena-Damon drámát, ami már egy kicsit túl kiszámítható. Veszekednek, Damon próbálja meggyőzni Elenát, hogy ő túl rossz Elenának, Elena meg bizonygatja, hogy ennek ellenére is szereti Damont, aztán valahogy szakítanak, és irány az ágy... Mindig ez van, és ahhoz képest, hogy Elena mennyire megijedt, hogy ő ölte meg Aaront, az annyira nem borította ki, hogy Damon viszont tényleg megölte. És csak nekem tűnik úgy, hogy össze akarják hozni Carolinet Enzóval? Ha így van, akkor nem kárpótolnak Klaroline miatt... Viszont arra kíváncsi vagyok, hogy miért ennyire fontos a Vándoroknak Elena és Stefan.

A Szépség és a szörnyeteg valami számomra ismeretlen okból szünetel, és június 2-án folytatódik. Fogalmam sincs, hogy ennek mi az értelme...

A beavatott film

 Az alábbiak SPOILERT tartalmaznak! 

Már nem is tudom, mikor olvastam először A Beavatott-at, csak annyit tudok, hogy azonnal a kedvencem lett, abszolút többször olvasós. Amikor megtudtam, hogy lesz belőle film, azt is tudtam, hogy nekem azt látnom kell. Némi várakozás után sikeresen eljutottam a moziterembe is.

Pénteken molyon már mindenki azt írta, hogy látta a filmet, én meg nagyon irigykedtem, annak ellenére, hogy másnap én is mentem a moziba. Igazából már egész héten izgatott voltam. Másrészt egyébként kicsit féltem is, hogy mi van, ha nem lett olyan jó a film? Nos, ezek a félelmek alaptalanok voltak.

Valószínűleg ez lett az egyik legjobb könyvadaptáció, amit láttam. Kellőképpen hű a könyvhöz, kisebb változtatásokkal, és számomra legalábbis szinte ugyanazt a hangulatot és üzenetet közvetítette, mint a könyv. Mert egy könyvadaptáció esetében elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsam a könyvvel. Nyilván, nekem nem tűnt fel annyira, ha valami nem lett rendesen kifejtve, mert én olvastam a könyvet. De azért próbálkoztam úgy nézni, mintha a történetről nem is hallottam volna, bár nem igazán ment. A barátnőmmel, Nórival, folyton egymásra vigyorogtunk, ha éppen a kedvenc részünk következett. Szerintem a mögöttünk lévő sorban nem néztek minket normálisnak... Visszatérve, a társaságban volt olyan ember, aki nem olvasta a könyvet, és ő is mindent értett. Kifejtették a csoportok helyzetét, a tesztet, a választást, a kiképzést, szerintem mindent. Történet szempontjából a fontos részeket megtartották, a könyv elég vastag, nyílván mindent nem tehettek bele. Bár a végéről én kicsit hosszabbra nyújtottam volna a Tris-Tobias beszélgetést. De egyébként szerintem szép teljesítmény, hogy egy hosszú történetet úgy rövidítettek le, hogy az nem szenvedett kárt.

Mert általában ez a baj a könyvadaptációkkal. Itt viszont tökéletes volt. Kiemelnék néhány jelenetet, ami nagyon tetszett: Tris-Tobias jelenetek például amikor Tris a gyengélkedőből fut a vonat után, és Tobias felsegíti, Tobias félelem szimulációja, amikor a végén a vonatban Tris rájön, hogy Tobiasra sem hat a szérum, és különösen jó volt az a jelenet, amikor a végén Tris Tobias-szal harcol, és hagyja, hogy Tobias ráfogja a fegyvert. Tetszett még a kiképzéses jelenetek, a félelem szimulációk, Tris, amikor átszeli a levegőben a várost, Tris és az anyukája jelenetei pedig különösen szépek voltak, és most rájöttem, hogy az egész filmet kiemelhetném. :) A filmben viszonylag nagy szerepet kapott a humor, ennek a forrásai főleg Tobias és Tris voltak. Azért elég szépen beszólogattak egymásnak. :D Azt azért meg kell jegyeznem, hogy én szívesebben néztem volna feliratosan, főleg, mert a feliratos előzetesek közben beleszerettem Theo James (Tobias) hangjába. :) És azért a jelenetértis amikor ugye Tris és Négyes Négyes félelem szimulációjában vannak, és kiderül, hogy ki az apja, és hogy Tobiasnak hívják. Elnézést, Tobájosznak. És igen, ebben a nagy jelentőségű és érzelmes pillanatban Nóri és én elkezdtünk szakadni a röhögéstől, és a mögöttünk ülők újfent nem néztek bennünket normálisnak. Azóta utánanéztem, és megtudtam, hogy bármilyen hülyén is hangzik, bizony így kell mondani Tobias nevét. De szerintem akkor is röhejes, bár lehet, hogy csak magyar szövegkörnyezetben hangzott ennyire idegenül. Ennek ellenére meglepően elégedett voltam a szinkronnal, még Tobias hangjával is megbékéltem. A film zenéje is nagyon tetszett, és amit kiemelnék még az látvány, nagyszerű lett.

A szereplők
Shailene Woodley Tris Priort, a főszereplőt játszotta. Én elfogadtam Trisként, szerintem jól hozta a szerepet, Trist a könyv alapján ilyennek képzeltem el.

Theo James Négyest- Tobiast alakította. Be kell hogy valljam, amikor megtudtam, hogy ő játssza Négyest, hát... nem voltam elragadtatva. Én másképp képzeltem el, ráadásul szerintem túl idős a szerephez. Aztán megnéztem az előzeteseket, és nagyon is tetszett, amit láttam, szóval mire a moziba kerültem, már kellőképpen beleszerettem, bár azt még mindig fenntartom, hogy kicsit idős a szerepéhez képest. És bár én nem vagyok szakértő, és nincs nagyon jogom, hogy eldöntsem, ki játszik jól, de azt kell mondjam, hogy Theo James remek színész, pedig én ilyeneket nem nagyon szoktam észrevenni. Ez főleg annál a jelenetnél látható, amikor Tobias megmutatja Trisnek a hátán lévő tetoválást. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ennek a felsőtestnek a látványa megérdemli a mozivásznat. :) Szóval, amikor Tris megérinti, akkor Tobias nem szól semmit, mégis az arcáról, le lehet olvasni a gondolatait. Tehát aki addig még bírta volna, az ennél a jelenetnél biztos, hogy teljes testsúlyával beleesik Theóba/ Tobiasba. ;)
Tris és Négyes kapcsolata is szépen ki volt építve, annak ellenére is, hogy emellett a kapcsolata mellett még több tucat dolgot kellett megmagyarázni, kiépíteni.
Kate Winslet nagyon hatásos volt Jeanine Matthews-ként, meglepően jól állt neki a főgonosz szerep, mert bár régen volt, nekem Kate Winslet még mindig Rose a Titanicból, hiába játszott azóta több tucat filmben.
Még kiemelném a Natalie Priort játszó színésznőt, Ashley Judd-ot. Tökéletes volt Tris anyukájának szerepében, számomra többet is hozott a karakterből, mint ami a könyvben volt. Sokkal jobban megismertem a karaktert, ezért tényleg könnyes lett a szemem a halálakor, pedig én nem vagyok az a sírós fajta...
A többi szereplővel meg voltam elégedve, mind kinézetileg, mid karakterileg.

Összességében imádtam, most azonnal újra akarom nézni, ezért mindenkinek tudom ajánlani, lányoknak, fiúknak, azoknak, aki olvasták a könyvet, és azoknak is, akik nem. Nézd meg ha Tobájosz, és ne nézd meg ha nem Tobájosz! :D Ja, hogy ez nem a Hollywood Hírügynökség....

Adatok

Eredeti cím: Divergent
Magyar cím: A beavatott
Idő: 139 perc
Rendező: Neil Burger
Forgatókönyvíró: Evan Daugherty, Vanessa Taylor, Veronica Roth
Szinkronizált
Szereplők: Shailene Woodley,Theo James,Kate Winslet,Miles Teller, Ashley Judd, Jai Courtney, Zoë Kravitz, Ray Stevenson, Tony Goldwyn, Maggie Q
Korhatár: 16

Borítók minden mennyiségben #12

"A szem a lélek tükre." Biztosan mindenki hallotta már ezt a közmondást. A könyvborítókon is előszeretettel használják a szemet, itt is van néhány bizonyíték. :)

Tahereh Mafi: Shatter Me

Tahereh Mafi: Ignite Me

Kirsty Moseley: Nothing Left To Lose

Rachel Ward: Az örökkévaló

Kim Harrison: Blutlied

Kim Harrison: Bluteid

Stephenie Meyer: A burok

Mary Gaitskill: Don't Cry

Keary Taylor: Rebirth

Emma Michaels: The Thirteenth Chime

Na de mi van a TV-sorozatokkal? #9

Beauty and the beast- Szépség és a szörnyeteg (2. rész 16. rész- About the last night): Szóval.... megkockáztatom, ez az évad egyik legjobb része. Mesterien váltakoztak benne az érzelmes és az akciódús részek. Nagyon örülök, hogy Cat visszatalált Vincenthez. Úgy érzem, kellett nekik ez a szünet, hogy rájöjjenek, kik ők valójában és hogy értékeljék a kapcsolatukat. Mert mindketten úgy gondolták, hogy a másik nélkül is menni fog. Először Vincent, aztán Cat. De rájöttek, hogy nem, nem megy egymás nélkül. És bár mondhatnánk, hogy ezzel az álarcosbállal és a tetős jelenettel ismétlik önmagukat a készítők, de ezt mindenki imádta, és furcsa mód nem éreztem, hogy ezt már elsütötték máskor is. Mert bár a helyzet ismerős, valahogy mégis más volt. Az is nagyon tetszett, hogy Sam szökésével állították párhuzamba Cat és Vincent múltját. De Sam megváltozott, más utat keresett, mégis ugyanazt csinálja, mint előtte. Cat és Vincent is újra együtt vannak, mint régen, de most máshogy próbálják, és szerintem a kapcsolatuk is erősebb lett a megpróbáltatások miatt. JT és Tess is nagyon aranyosak, szurkolok nekik. A rész végén látható kis akcióért pedig valamiért Gabe-t okolom....

The Originals- Ősök (1. évad 16. rész- Farewell to Storyville): Ez volt az évad legszebb és legmeghatóbb része. Féltem, hogy Klaus megöli Rebekaht, hiszen tudjuk, hogy az őt alakító színésznő, Claire Holt otthagyja a sorozatot. Nagyon szépen búcsúztatták el Rebekaht. Rájöttem, hogy ez a sorozat tele van elképesztően mély karakterekkel. Klaust természetesen most is imádtam. Mert egyébként én értettem Rebekah és Klaus indítékait is. Rebekah szabadságot akart, Klaus pedig csak szeretetet, ezért félt, hogy a szerelem elveszi tőle a húgát. Nagyon tetszett Rebekah és Klaus beszélgetése, hogy miért is lettek ilyenek. Klaus nem sokszor csillogtatja meg az érzelmesebb oldalát, de most látszott rajta a húga iránti szeretete, és az, hogy milyen nehéz volt elengednie. Jó, hogy belátta: úgy tudja legjobban megtartani és megmutatni a szeretetét, ha elengedi Rebekaht. Meg kell még jegyeznem: a kicsi Ősök nagyon cukik voltak! Nagyon tetszett az elején a kicsi Klaus és kicsi Rebekah jelenet, édes volt. Mindenesetre Klaust csak még jobban szeretem, Rebekah pedig hiányozni fog.

"Ez a mi nyitótáncunk..."

Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

A könyv és én
Magyar írónő tollából származó magyar ifjúsági regény. Bevallom, Leiner Laura Szent Johhana Gimije óta szeretem ezt a magyar középiskolások életének bemutatása dolgot, úgyhogy gondoltam, megpróbálom.

Történet
Kárpáti Lilla most kezdi a középiskolát, aminek örül is meg nem is. Örül, hiszen azt csinálhatja, amit szeret: táncolhat. Egy kis félelem van benne viszont a sok újdonság miatt. Ráadásul a szomszédukba költözött egy új srác, Krisztián, akiről kiderül, hogy ő az egyik új osztálytársa. És Lillának néha kissé nehezére esik értelmezni Krisztián viselkedését.

Véleményem

Azt hiszem, jókor talált meg ez a könyv. A Nyárutó után valami könnyedebbre vágytam, és ezt meg is kaptam. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel szemben, azt kaptam, amit vártam. Könnyed olvasmány, nincsenek benne filozófikus kérdések- miért is lennének?- egyszerű történet. Néha azért az ígéretem ellenére fejben összehasonlítottam a Szent Johanna Gimivel, elvégre egy műfajba tartoznak. Bár azt nem szeretem, amikor valaki egy ilyen könyvet egyszerre az SZJG-hez hasonlít. Tény és való, hogy Leiner Laura lendítette fel a műfajt, de ettől még nem biztos, hogy minden mű ugyanolyan, mint az SZJG. Azért valahol érthető, hogy miért hasonlítják össze ezeket a könyveket: az SZJG nagy sikere után sokan ezt találják mintának, a műfaj egyfajta legjobbjának tartják, legalábbis ezt vettem észre. Annak ellenére, hogy bár én is imádom az SZJG-t, tudom, hogy nem tökéletes, sőt. Szóval, én csak egyetlen ponton hasonlítom őket össze: a valósághűségen. A Nyitótáncot alapvetően sokkal reálisabbnak éreztem, mint anno a Szent Johanna Gimit. Az SZJG kissé túl idealizált, bár persze ez nem zavarja a rajongókat olvasás közben. Úgy éreztem, ez ényleg a ami fiatalokról és problémáikról szól. A Nyitótáncban sokkal valóságosabb az iskola- bár még itt is elég sok program van, legalábbis az én sulimhoz képest-, de főleg az osztályközösséget emelném ki. Azt nagyon reálisnak éreztem, nem volt mindenki jóba mindenkivel, voltak klikkek, és maguk a szereplők is megleptek. Egyrészt a többséget néha nem tudtam hová tenni, hogy akkor ő most ilyen vagy olyan, másrészt viszont talán azért nem tudtam őket annyira kiismerni, mert az írónő nem klisészereplőket akart, hanem egyedi karaktereket. Remélem, erről van szó, mert ha nem, akkor a karakterábrázolás csak szimplán rossz volt némelyik szereplőnél. Ami a történetet illeti, nem kell nagy izgalmakra és csavarokra számítani. Volt néhány érdekes dolog, bár voltak olyanok is, amiket könnyen ki lehetett találni. Szerintem ebben a műfajban nem is a történet a fontos, hiszen a középiskolások hétköznapi életét mutatja be. Sokkal fontosabbak az érdekes szereplők, és a kapcsolataik alakulása, a humor és néhány érdekes szituáció. A szereplők kapcsolatainak alakulás rendben volt, szerintem jól ki voltak építve.  Tetszett még a tánc téma, főleg, mert én nagyon szeretem a táncot, bár képesség híján csak nézni tudom a tehetséges táncosokat.

Szereplők

Lilla egy határozott, eléggé öntudatos lány. Viszont néha az agyamra ment a dührohamaival. Valamilyen szinten megértettem, mert én is borzasztó gyorsan dühös leszek, de azért néha kissé túlzásba esett. Nagyon szerettem a hobbiját: angol dalszövegek fordítását. Tetszett, hogy nem egy elesett csajszi, tisztában van a saját értékeivel, és bár persze tetszik neki Krisztián, de nem fut utána, hanem képes nélkül is létezni,
Krisztiánt nem mindig tudtam megérteni, hogy most éppen mit miért csinál, de alapvetően semmi problémám nem volt vele. Törődött Lillával, bár azt nem tudom, hogy miért nem mondta meg Lillának az érzéseit. Egészen üdítő párost alkottak, néha folyton egymást szapulták, máskor viszont rendesen el tudtak beszélgetni és segítettek egymásnak. Határozottan el tudom őket együtt képzelni, bár mivel mindketten elég forrófejűek, a környezetükben én azért félteném az embereket.
Márk karakterét valamiért én nagyon szerettem, bár nem tudunk meg róla sokat, de azt tudjuk, hogy Krisztiánnal nem igazán csípik egymást, Lillának viszont jó barátja. Remélem, érzitek egy leendő probléma forrását... Márkkal kapcsolatban egyébként sok kérdőjelem maradt, amiket remélhetőleg megválaszol az írónő a következő kötetben.
Kristófot is kedveltem és a lányok közül talán Grétát szerettem a legjobban. Csendes és nyugodt, de mindig számíthatnak rá a barátnői. Nem mellesleg én nagyon irigylem a nyugodt embereket a nyugodtságukért.
Jázmin karakterét viszont én nem értettem. Nem tudom, miért. Okoskodó, kissé koraérett lány, de közben valahogy olyan... nem tudom. Nála éreztem a legjobban, hogy az írónő vagy nem mutatta be rendesen a karaktert, vagy ő nem egy "besorolható" szereplő. Ilyen karakter volt még számomra Ivett, Aliz ás Ákos. Remélem a továbbiakban kiderül, hogy melyik teóriám a helyes.
A többi szereplőt még nem igazán ismertük meg, de persze ezért lesz több kötet. :)

Összességében tetszett ez a könyv, bár nem éreztem az a fajta rajongást, amit a Szent Johanna Giminél. Ajánlom annak is, aki olvasta az SZJG-t, csak ne akarja mindenáron az SZJG-hez hasonlítani. Mindenképpen folytatni fogom, mert azért kíváncsi lettem néhány dologra.

Az írónő: Tavi Kata

A Tavi Kata írói álnév. A Könyvmolyképző Aranymosás pályázatának egyik nyertese. A Nyitótánc az első könyve, és egy négy részes sorozat első kötete is.
http://tavikata.blogspot.hu/

Borító: Fiatalos és vidám, akárcsak a könyv.
Kedvenc szereplő: Márk, Lilla, Kristóf, Gréta, Krisztián
Kedvenc idézet: "... engem a zene érdekel, nem az, milyen műfajba sorolják." (Márk)
Kedvenc jelenet: Lilla és Krisztián tánca

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Ár: 2799 Ft
Oldalszám: 358 oldal
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Sulijegyzetek-sorozat 1. 

Borítók minden mennyiségben #11

Az egyik kedvenc színem a vörös/piros, és a könyvborítókon is jól mutat ez a szín, szóval most ezek a borítók kerülnek előtérbe.

Isaac Marion: The New Hunger

Katie McGarry: Crash Into You

Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út

Ellen Hopkins: Impulse

Kerstin Gier: Ruby Red

Andrea Cremer: Bloodrose

Patrick Ness: The Knife of Never Letting Go

Alex Flinn: A Kiss in Time – Csók, pont jókor

Suzanne Collins: Futótűz

Jennifer L. Armentrout: Deity