"Kérlek, érints meg..."

Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal. Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt. De Juliette-nek is megvannak a maga tervei. Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.

A könyv és én
A borítóján akadt meg a szemem, és a történet is nagyon tetszett. Már régóta várok á, de végre sikerült elcsípnem a könyvtárban.

Történet
Juliette egész életében szenvedett különleges képessége miatt. Az emberek folyton bántották, a saját szülei is lemondtak róla, miután megölt egy kisfiút az érintésével. Juliette megadóan viseli sorsát, úgy gondolja, hogy ő egy szörnyeteg, akit bezárva kell tartani. Egy nap azonban valami történik. Egy fiút küldenek be cellatársnak, aki nagyon ismerős neki. Juliette nem is sejti, hogy ezzel az egyszerű történéssel megváltozik az egész élete...

Véleményem

Nagyon tetszett ez a könyv. Talán a legnagyobb erőssége az ellentmondásosság. Egyszerre komor és romantikus. A világ, amelyben játszódik, végtelenül kegyetlen, viszont Juliette személyiségének és a szerelmének  tisztasága kellően egyensúlyozza ezt. A regény disztópia, meg is felel neki: elnyomó hatalom, pusztuló, komor világ, reményvesztett emberek. Itt él Juliette, akinek érintése halálos, ezért záratták be egy cellába, ahol embertelen körülmények között kell élnie. De még ez sem képes eléggé megtörni, még ettől sem őrül meg. Juliette helyzetének átélésében az is segít, hogy az írónő nagyon érzékletesen ír, mesterien jeleníti meg az érzéseket, hangulatokat. A cselekmény az elején kicsit lassú, inkább csak ismerkedünk a világgal, és a szereplőinkkel. Utána viszont beindul a cselekmény, főhőseinknek többször is menekülniük kell. Van két szereplő, akiben megint csak előjőn az ellentmondás. Warner és Castle. Warner egy kegyetlen, határokat nem ismerő, hataloméhes ember, akinek a félelem az eszköze, ezzel irányítja az embereket. Castle is vezető, azt nem mondom meg, hogy hol, de ő tényleg egy jobb jövőt akar az embereknek, és félelem helyett reményt ad nekik. Ami még közös bennük: mindkettejük módszere hatásos. Ez a két ember tökéletesen bemutatja, hogy egyféle dolgot lehet többféleképen is csinálni, az emberen múlik, hogy ő melyik utat választja. Még egy különlegessége van a könyvnek: ha olvassátok, láthatjátok, hogy gyakran át van húzva néhány mondat. Először ez csak formai dolognak tűnt, de egy idő után kezdtem másra gondolni. A történet ugye E/1-ben íródik, és szerintem ezek az áthúzott mondatok Juliette gondolkodását jelenítik meg, és azt, hogy ő mit lát néhány ember modnanivalója mögé vagy hogy például Juliette mit gondol, és mit mond helyette. A vége nagyon tetszett, a föld alatti világról remélhetőleg a következő kötetben többet is megtudunk. És arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért immunisak Juliette képességére egyesek...

Szereplők
Juliette-t, a főszereplőnket azonnal megkedveltem. Egész életében szenvedett, de mégis erős maradt,

ráadásul egy nagyon jószívű, önzetlen lány. Az ő karakterfejlődése nagyon hangsúlyos a könyveben, egy önmagát nem szerető, szomorú lányból egy erős, a képességeire büszke nő lett. Különösen tetszett, ahogy megváltozott a vélemény önmagáról és a képességéről, ami persze halálos, de az sem mindegy, hogy használja fel valaki. Erre Juliette is rájött, és ez kellően megerősítette.
Adam szintén a kedvencem lett, okos, vicces és aranyos srác. És kék szeme van!! :) Imádtam, ahogy Juliette-tel törődött, nagyon erős kapcsolat az övék. Mindig ott voltak egymásnak, együtt harcoltak a Regeneráció ellen. És persze én team Adam vagyok! :)
Warner egy nagyon kegyetlen és érdekes karakter. Hihetetlen, mennyire elvakultan rajong Juliette-ért, de persze minden gonoszsága ellenére nyilvánvaló, hogy ő is csak szeretre vágyik, amit Juliette-től remél. Nyilván vissza karja kapni Juliette-t.
Kenji egy humoros karakter volt, kis könnyedséget hozott a nem éppen vidám sztoriba.
A többi karakter nem volt olyan lényeges a történet szempontjából, esetleg még James, Adam kiöccse az, akit meg lehet említeni. Édes kisfiú, egy mini Adam! :)

Összességében jó könyv volt, különleges a disztópia műfajában. Alig várom a következő részt. :)

Az írónő: Tahereh Mafi

Connecticut államban született, jelenleg Kaliforniában él. A Ne érints az első regénye.
http://www.taherehbooks.com/

Borító: Nagyon szép, bár az eredetit nehéz túlszárnyalni
Kedvenc szereplő: Juliette, Adam, Kenji, Castle
Kedvenc idézet:  "Azon gondolkodtam, hogy vajon az eltérő szemszín azt jelenti-e, hogy az emberek másként látják a világot. És hogy fordítva is működik-e a dolog: a világ is másképp látja az embert."(Juliette)
Kedvenc jelenet: Juliette és Adam a cellában, a vége, a föld alatti világban játszodó részek

Kiadó: GABO, 2013
Ár: 2490 Ft
Oldalszám: 290 oldal
Műfaj: YA, disztópia
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Ne érints 1.