Sziasztok!
Jól látjátok ezt a bejegyzést és a címet is. Valóban újraindítom a blogot. Hogy miért is? Az utolsó bejegyzésben kitértem arra, hogy nem éreztem úgy, hogy lenne mondanivalóm, de az elmúlt két hónapban nagyon sokat gondolkodtam ezen. Mármint a blog újranyitásán. Mert újra éreztem, hogy lenne mondanivalóm, és még talán némi időm is. Szóval mivel ilyen természet vagyok, hosszasan, minden oldalról megvizsgáltam a dolgot, aztán úgy döntöttem, hogy először megpróbálok egy bejegyzést írni, hogy egyáltalán megy-e még, mert végül is ez a döntő. És döntött. Volt/lett mondanivalóm, ezért most újrakezdem. Azt már most előrebocsátom, hogy most sem én leszek az a blogger, aki napi posztot ír, mert én őket tisztelem és csodálom, de én nem vagyok ilyen és nem is leszek. Reálisnak látok heti 2-3 bejegyzést magamtól, mert közben elkezdtem az egyetemet. Jogos a kérdés, hogy akkor mégis miért kezdem el újra, ha nincs annyi időm rá. Mert már nagyon hiányzott a blog, mert már nagyon sok ötlet kavarog a fejemben, mert már szerettem volna néhány dologról leírni a véleményem, mert valahogy időt szakítok rá, mert csak.... szeretném újra csinálni. Ennyi. Volt még egy indokom akkor, a saját könyv ötleteimről. Nem kell aggódni, ezért nem fogom újra lezárni a blogot, ugyanis az a sok ötlet még egyelőre nem kívánkozik ki. Az ötletek megvannak, de valahogy nehezen tudom a fejemből egy Word-dokumentumba importálni őket, de majd egyszer annak is eljön az ideje, hiszen mindig is az volt a B tervem, hogy író leszek.
Egy kevés szót arról, hogy mennyire jogos beszólni nekem a véleményem miatt. Néhány héttel a blog lezárása után írt valaki kommentet, aminek örülök, csak értelmesebben is tehette volna az illető. Nem töröltem, csak válaszoltam. Az illető nehezményezte a véleményemet egy általa szeretett könyvről. Na mármost, akkor néhány dolog. Egy: előre is elnézést mindenkitől, akinek a kedvenc könyvét/filmét/sorozatát alázom le, vagy titulálom rossznak, de ha nekem az a véleményem, akkor azt fogom leírni. Hogy melyikünknek van igaza, azt nem tudni. Amit én írok, az távolról sem szentírás, soha nem állítottam, hogy ez így van, mert ha valaki nem ért egyet velem, akkor szívesen megvitatom vele a dolgot. Fura dolog, de én imádok vitatkozni, mármint, értelmesen, érvekkel, például az egyik legjobb barátnőmmel állandóan vitatkozunk, néha homlokegyenest más a véleményünk, mégis a barátnőm. Szóval én szívesen vitatkozok kommentben, vagy máshol, de értelmese, megtisztelve a másikat. Olyan érveket, mint "te egy hülye vagy ha ez nem tetszik" satöbbi, nem fogadok el. Másodszor, ez az én blogom, nyilván az én véleményem olvasható itt, akinek ez nem tetszik, az tudja merre van... az X a képernyőjén.
A rovatokról annyit, hogy a Na de mi van a TV-sorozatokkalt törlöm, mert nekem se tetszik és annyira nektek se tetszett, ahogy észrevettem, az Otthoni várólistát szintén, ezt viszont más indokokból. Mivel időközben beszereztem egy e-bookot, nem tervezem meg, mit olvasok, abból válogatok, ami van rajta. És most leszögezem, hogy nekem nem vagy-vagy kérdés az ebook vagy könyv, hanem egyszerűen mindkettőt szeretem/használom. Tehát szoktam papírformátumú könyveket is olvasni, de az a rovat már nem igazán kivitelezhető. A sorozatos különkiadásokat megtartom, és az évszakok legjeit is. És természetesen lesz egy-két új rovat is.
Azt hiszem, ennyit akartam. Néha visszanéztem ide, és nagyon jólesett, hogy még olyankor is olvasta valaki a blogot, amikor már lezártam. Remélem, hogy ezt is olvassa valaki, és aki esetleg szerette, amit csinálok, most is visszatér.
Szasza
