Az indokolatlan Őrző

A Rhode Island-i Providence városának békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül – vagy legalábbis ő ezt hiszi – megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz, hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van…

A könyv és én
Régóta hajszoltam a könyvtárban, mert Jamie McGuire-től olvastam a Gyönyörű sorscsapást és az nagyon tetszett.

Történet
Nina apja halála után próbál normális életet élni, amikor találkozik Jared-del. Jared többet tud róla, mint amennyit egy idegennek kellene, a fiú felkelti Nina érdeklődését. Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Nina egyre többet tud meg Jared-ről, és fény derül némi titokra az apja múltjából. (Tudjátok, milyen nehéz történetet írni, amikor semmi nem történik?)

Véleményem

Komolyan emberek, én próbáltam. Próbáltam nem agyfaszt kapni ettől a könyvtől, de sikerült. Sajnálom, én tényleg szeretni akartam, mert már régóta el akartam olvasni, ráadásul egy Jamie McGuire-könyv, de egyszerűen nem. Csak nem. És nektek sem ajánlom, de tényleg. Csakis akkor a mazochisták vagytok, vagy agyfaszt szeretnétek kapni. Nem sok könyvet hagytam félbe, és nem is szándékozok többet félbehagyni, de eddig egy könyvnél se gondolkodtam ennyit, hogy abbahagyjam, mint ennél. Van a könyvnek egy pontja, ahol én egyszerűen becsuktam a könyvet, félretettem, és azt mondtam, hogy nem. Én ezt nem olvasom, nekem erre nincs szükségem. Aztán aludtam rá egyet, megembereltem magam és elolvastam. De csak azért, mert félbehagyott könyvet nem fogok véleményezni, és pont. És úgy voltam vele, hogy ha a Szürkén sikerült végigszenvednem magam, akkor ez is menni fog. Röviden és tömören ez a könyv fáj. De nagyon. De miért is fájt nekem ez ennyire? Az eleje nem volt rossz. Gondoltam, ez egy ilyen egyszerolvasós kis romantikus sztori, oké. De aztán, egyre több hülyeség jött szembe, én meg kezdtem besokallni, és ugye majdnem otthagytam a picsába. Végül már számoltam vissza az oldalakat, és rájöttem, hogy csak még több szarságért embereltem meg magam. Először is: ebben a könyvben nem történik semmi. Pont. Mármint semmi, ami érdekes. Jó, az elején meghal az öreg, de nehogy azt higgyétek, hogy a mi drága főhősnőnk, Nina, sokáig gyászolja apucit. Totál abszurd volt, hogy az elején még jó, szomorú meg minden, aztán a második fejezetben már hopp! nem is zavarja a dolog, majd egy kis idő múlva újra elkezd gyászolni. Nem is próbáltam ezt felfogni. Mi történik még? Nina és Jared fájdalmas násztánca 300 oldalon keresztül, majd következik a világ legnagyobb baromsága, amit főszereplő valaha elkövetett, aztán a végére egy szánalmas, 3 oldalas "csatajelenetet" sikerült összehozni. Nem is zavarna annyira egyébként, hogy nincs történet, de ami itt helyette van, az csak gyomorforgató nyáltenger a mi szerelmes álompárunk között. Azt olvassuk 400 oldalon keresztül, hogy hogyan kínlódnak egymással meg a kapcsolatukkal. Borzalmas, ne akarjátok olvasni, mert egy életre elmegy a kedvetek a párkapcsolatoktól. Jó, lépjünk túl a történet hiányán. Mi a másik probléma? Az, hogy az egész könyv értelmetlen. Még mindig nem tudom, hogy mi is volt az a szörnyű dolog, amit Nina apja csinált vagy hogy ki üldözi a csajt. És nem értem, hogy mi a fenéért kellette bele az angyalos- démonos szál. Teljesen felesleges volt belekeverni, ráadásul az is értelmetlen. Mert most valahogy a Pokol is Nina nyomában van, de valami korrupt rendőrök is akarnak valamit Nina-tól. És semmit lényegeset nem tudunk az angyalokról. Miért lehetnek például a Földön az őrangyalok? Nem értettem az egészet. Az már csak hab a tortán, hogy Jared ugye Nina őrangyala, de ezért kap fizetést Nina anyjától. WTF?! Mióta jár fizetség az őrangyali melóért?? Komolyan, én meg se próbáltam felfogni, mert csak még jobban felcseszte volna az agyamat. Azt már alig merem említeni, hogy mekkora hülyeség az egész őrző dolog. Komolyan, Jared érzi, amikor Nina menstruál??? Ez már baromság a köbön, jónem Jared is menstruál, simán kinéztem volna ebből a könyvből. Viszont, ami igazán felcseszte az agyamat, az Nina. Komolyan, ennek a csajnak fáj az élet, minden második oldalon ki akartam nyírni, ezzel mindenkinek jót tettem volna. Ki merem jelenteni, hogy Nina a könyvvilág valaha volt legrosszabb főhősnője. Ennek az ellenkezőjéről engem senki nem tud meggyőzni. Ez most egy kicsit SPOILER lesz, de remélhetőleg már mindenkinek elvettem a kedvét. És ez volt számomra Nina legkiakasztóbb cselekedete. Szóval, Nina és Jared szakítnak, mert Nina nem akarja, hogy Jared családjának baja essen. Halkan jegyzem meg, hogy kb. az egész család kiképzett félangyalokból áll, akik bármelyik testőrt überelik. Mindegy, szóval ezért Nina szakít Jared-del. De ugye Jared még mindig Nina körül van, nem csak azért, mert vissza akarja kapni, hanem mert ez a munkája, ő Nina őrangyala, tehát emiatt nem mehetett el. De Nina, mivel nem akar fájdalmat okozni neki, ezért kamuból összejön az egyik barátjával, Ryan-nel, aki bele van esve Nina-ba. Tehát azért jön össze az exe szeme láttára mással, hogy Jared elmenjen. De nem mehet el, mert ez a munkája, ezért ez teljesen felesleges lépés volt basszus!! De Nina leszarja Ryan valós érzelmeit iránta, és még van pofája felkérni egy kamu kapcsolatra, valamint leszarja, hogy Jared kb. 10 éves kora óta bele van esve. Na itt meghaltam agyilag. SPOILER VÉGE! Ez a csaj maga a megtestesült gonosz, és halvány gőzöm sincs, hogyan eshetett bele 2 srác is. Nem tudom, hogyan sikerült az írónőnek ezt összehoznia. Az egyik kedvenc könyvem a Gyönyörű sorscsapás, és azt tudom is ajánlani, de ha azt meg tudta normálisan írni, akkor mit csinált ezzel a sztorival? Nem tudom, de hogy nem kínzóm magam a második résszel, az is biztos.

Szereplők

Nina egy undorító, gonosz, hülye, picsogó kis liba, aki még sajnáltatni meri magát minden egyes idióta húzása után. Mindenkinek fájdalmat okoz, de észre se veszi. Agyhalott a csaj, és most az képzeljétek, hogy az ő fejében vagyunk az egész francos könyv alatt.
Jared még elviselhető volt, együttéreztem vele, amiért a sors ezt a kis picsát osztotta neki. Én a felét sem bírtam volna ki, és tuti nem fogadom vissza a kis libát.
Cynthia, Nina anyja egy nagyon szar vicc volt. Nem igazán ismertük meg a karakterét, de amit láttam, abból már tudom, hogy miért lett Nina olyan, amilyen. Elöszőr foggal-körömmel tiltakozik az ellen, hogy Jared meg Nina összejöjjön, utána meg együtt mennek nyaralni, és láthatóan le se szarja, hogy kivel van a lánya. Mondjuk ezt nem csak az ő karakterénél figyeltem meg, hanem több pontján is a könyvnek: van egy probléma, de nem oldják meg, csak úgy eltűnik magától néhány oldal után, nem íveli végig az egész könyvet, hogy megoldják vagy valami.
Claire-rel tudtam a legjobban azonosulni, mert az elején ő is utálta Ninát. Mondjuk én végig rühelltem, de mindegy.

Összességében ne olvassátok el ezt a könyvet, csakis akkor, ha mazochisták vagytok, és bírjátok idegekkel. De ha van lehetőségetek, akkor ne. Egyszerűen ne.

Az írónő: Jamie McGuire

Az írónő Tulsa-ban született és az oklahomai egyetemen diplomázott. Első könyve a Gyönyörű sorscsapás volt. Jelenleg Steamboat Springs-ben él a férjével és három gyerekével.
http://www.jamiemcguire.com/

Borító: Elég sejtelmes, de nem rossz.
Kedvenc szereplők: Jared, Claire
Kedvenc jelenet: az utolsó oldal, amikor vége lett a könyvnek
Kedvenc idézet:-

Kiadó: Maxim, 2013
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 472 oldal
Műfaj: fantasy
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: A Sötétség és Fény angyalai 1.

"Kitsune vigyáz az övéire."

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

A könyv és én
Kevés ilyen témájú könyvet olvasok, de erre nagyon kíváncsi voltam.

Történet
Yukiko és az apja megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapjanak el egy mennydörgéstigrist. Régen nem láttak ilyen lényt, ezért úgy hiszik, hogy feladatuk lehetetlen. Egy szerencsétlenség miatt azonban lezuhannak, így Yukiko egyedül találja magát, egészen addig, amíg találkozik egy vihartigrissel. A tigris gyűlöli az embereket, de időközben barátság szövődik köztük. Yukiko pedig mindent megtesz, hogy megmentse az életét.

Véleményem

Nem is merem összeszámolni, hogy hányszor ígértem nektek ezt a bejegyzést, de most tényleg itt van. Gondoltam, a blog szülinapja miatt végre össze tudom szedni magam ahhoz, hogy begépeljem. Ugyanis ez már régóta meg van írva, csak hát.... szóval lusta voltam begépelni a füzetemből. Szóval bocsánat, de most itt van.
A Vihartáncos volt az egyik legmeglepőbb könyv amit olvastam. -nem különösebben izgatott a történet, de kivettem, gondoltam, miért ne. Még a könyv elején is kételkedtem abban, hogy ez jó lesz.Mert elég nehezen indul be a történet. Hozzá kell szokni az író stílusához, a terjedelmes és részletes leírásokhoz. Még a padlón lévő repedésnek az árnyékáról is minimum 2 mondat van. Ez eleinte engem nagyon zavart, nekem kicsit unalmas is volt. Még arra is gondoltam, hogy abbahagyom. De szerencsére nem szívesen hagyok félbe könyveket, igyekszem minél kevesebbet otthagyni. Azt hittem, hogy született mazochizmusom itt is felszínre tör majd, de mekkorát tévedtem. Mert ha az ember megszokja a stílust és képes belehelyezkednie ebbe a világba, akkor egy páratlan könyvet olvashat. A Vihartáncos szerintem minden szempontból egyedi. A könyv világába nagyon nem egyszerű tájékozódni, főleg az elején. Azt sem tudtam, hogy most akkor ki mi hol mit, de mivel egy elég vaskos kötetről beszélünk, lesz ideje az embernek megszoknia a könyv világát. Így visszanézve, kell is az elején a hosszú bevezetés. Mert egy ilyen gondosan kiépített és valósághű világot nem

lehetne megismertetni 2 oldal alatt. Kell hozzá idő. És ha sikerült kivárnunk, hogy beinduljon a cselekmény, akkor az meg sem áll, igyekeznie kell az embernek, hogy lépést tartson vele. A császári udvarban nagyon nehéz élni, éles eszűnek és előrelátónak kell lennie az embernek, mert egyáltalán nem könnyű túlélni. Ami pedig nagyon elkeserítő, az a környezet pusztulása. Szinte minden kihalt, és ez nem csak a nyilvánvaló okok miatt szörnyű, hanem azért is mert ez velünk is megtörténhet. Különös disztópia ez, mert néha teljesen meseszerű, máskor meg érezni, hogy ez lehet a jövőnk. Ettől olyan félelmetes. A másik kiemelendő dolog a világfelépítésen kívül az a Yukiko és Buruu közötti kapcsolat. Én imádom a szerelmi sztorikat, de ezt olvasva azt kell mondjam, hogy hála istennek, hogy most nem egy szerelmi szál van a középpontba, hanem egy nagyon bensőséges és irigylésre méltó barátság. Bár nem is tudom, hogy ez-e a jó szó rá. Talán inkább olyan, mint egy lélek két testben. És ez a megfoghatatlan és erős valami, ami teljesen lenyűgözött. És nem mellesleg a közös jeleneteik valami zseniálisan vannak megírva. Egy ilyen mély kapcsolatot nem várnék egy ember és egy állat kapcsolatából, bár Buruu már-már az emberek intelligenciáját súrolja. Sőt... Meg kell jegyeznem azt is, hogy milyen meseszép az írásmód, kifejező és öröm olvasni még a névelőket is. Az akció része is hibátlan, mindig voltak olyan helyzetek, ahol csak néztem, hogy ebből hogy vágják ki magukat. De mindig sikerült. Bár azért hullottak az emberek rendesen, az író elég kegyetlen volt. Az elejével kapcsolatos hibától eltekintve nem volt semmi más problémám vele. A többi szereplő közti kapcsolatot is érdemes megfigyelni, ugyanis azok is prezícen, már-már botrányosan tökéletesen kidolgozottak. Nincs itt egyetlen random pillanat vagy szereplő, mindennek és mindenkinek megvan az oka és feladata. A végét imádtam és már nagyon várom a folytatást.

Szereplők

Yukiko mostantól az egyik kedvenc női karakterem, méltóságteljes, erős és gyenge egyszerre. Hihetetlen volt, ahogyan helytállt a császárral szemben vagy ahogy megmentette Buruut. Mindenesetre van mit tanulnom tőle.
Buruu volt a másik nagy kedvenc. Ahhoz képest hogy "csak" egy állat, néha emberibb volt mint mások a könyvben. Az egyik legösszetettebb karakter, akiről eddig olvastam.
Masaruval először nem szimpatizáltam, de a végére eléggé fájt érte a szívem.
És csak annyit, hogy én Kin-nek szurkolok! :)

Összességében egy meglepően zseniális és egyedi könyv, amelyben nem kell megijedni az elsőre kimondhatatlan szavaktól és nevektől.

Az író: Jay Kristoff

Az írón Melbourne-ben él a feleségével és a kutyájukkal. A Vihartáncos volt az első regénye. A Lótusz háborúja sorozaton kívül van egy másik szerzővel írt trilógiája, valamint egy újabb könyvsorozata fog megjelenni 2016-ban.
https://misterkristoff.wordpress.com/

Borító: Nyálcsorgatóan szép!
Kedvenc szereplők: Yukiko, Buruu, Kin, Masaru
Kedvenc jelenet: Yukiko és Buruu együtt repül
Kedvenc idézet:"Csak mert egy tömegben állsz, nem biztos, hogy oda tartozol."

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 496 oldal
Műfaj: fantasy, steampunk
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: A Lótusz háborúja 1.

"Kedves Naplóm!"- Vámpírnaplók 1.-6. évad- Na de mi van a TV-sorozatokkal?- Különkiadás #3

Ennek a bejegyzésnek a címét kb. egy éve gépeltem be, és azóta parkolópályán van. A 6. évad nézése során rájöttem, hogy nem tudom tovább nézni a Vámpírnaplókat, mert egyszerűen nem tetszik. Ezért tudtam, hogy a nyár lesz a tökéletes alkalom arra, hogy írjak a Vámpírnaplókról. Vigyázat, nagyon erős SPOILER az alábbiakban!

Néhány éve, kb. 2010-ben tombolt nálam a vámpírimádat, az Alkonyat szériának köszönhetően. Vámpíros filmek között keresgéltem, és rátaláltam egy sorozatra, a Vámpírnaplókra. Elkezdtem nézni, és onnan nem volt megállás. Még a felirat sem tántorított vissza. Vicces, hogy akkor, amikor kb. 6.-ba jártam, általánosba, még nagyon zavart a felirat, és nehezen szoktam hozzá. De egy idő után már könnyen ment, és ma már a feliratos verziókat preferálom. Tehát, imádtam a Vámpírnaplókat, és a töretlen szeretet és a sorozat minősége szerintem a 3. évadig tartott. A 4. évadtól zuhanó repülésbe ment a sorozat a szemembe, és a 6. évadig bírtam ki. Nekem itt vége a Vámpírnaplóknak, és nagyon sajnálom ezt. Sajnos azt vettem észre, hogy ez már a pénzről szól, hiszen régen tényleg ez volt a legjobb és legnézettebb sorozat külföldön, érthető, hogy a csatorna ragaszkodik hozzá. De ez már a sorozat minőségének a rovására ment, és közel sincs a régi Vámpírnaplók színvonalához.

A sorozat L. J. Smith Vámpírnaplók című könyvsorozatán alapult. Anno emlékszem, hogy mennyit fújtak az Alkonyat fanok a TVD-fanokra, miszerint, a TVD csak az Alkonyat másolása, az volt előbb, stb, stb.

Szögezzük le: L. J. Smith 1991-ben adatta ki a Vámpírnaplók első részét, az Alkonyat pedig 2008 körül jelent meg. Tehát, a Vámpírnaplók jóval előbb volt, de az Alkonyatból lett film előbb. Szóval, L. J. Smith megírt 4 Vámpírnaplók kötetet, amit végül, megkésve bár, de törve nem, felfedeztek, és sorozatot csináltak belőle. Látva a sorozat óriási sikerét, az írónő írt még 3 könyvet, Visszatérés alcím alatt. Majd még 3-at Vadászok címszó alatt. Bár ezt a három könyvet elvileg nem is az írónő írta, hanem valami jelentéktelen írópalánta L. J. Smith név alatt. Van még 3 könyv, a The Salvation trilógia, ami szintén valaki más írt. Tehát, a Vámpírnaplók könyvsorozat 13 részes. Ja, meg persze ott vannak a Stefan naplói kötetek, amelyekről lesír, hogy csak még több pénzt akarnak kicsikarni belőle. Komolyan, biztos sok pénzt hozott a konyhára a Vámpírnaplók, először a sorozat, aztán a könyvek, de csak a pénz miatt megírni egy rakás szar könyvet, eléggé felháborító. És nem túlzás, hogy szar könyvekről beszélünk: én elolvastam a Vámpírnaplók 8 részét, vállalva a maradandó károsodásokat utána. Komolyan, aki fontolgatja, hogy elolvassa, az a saját érdekében ne tegye! De ha mégis eltántoríthatatlan a céljától, akkor csak az első 4 részt olvassa, amelyeket még az 1990-es években adtak ki. Azok még egészen jó könyvek. Nem kiemelkedő, de valamennyire még követi a sorozatot, és nem

komplett baromság, mint a Visszatérés trilógia. Az első négy rész még korrekt, bár az látszik, hogy tényleg csak az alapokat vették át a sorozat készítők, mint például a fő karakterek neveit, a vámpírokat, stb. Szerintem meglátták a lehetőséget, hogy ebből valami fantasztikusat lehetne kihozni. És ki is hozták belőle. Annyira jót tett a könyvnek a sorozat, hogy az bámulatos. Nem gyakori, hogy az adaptáció, jobb mint az alapmű, de ez itt fennáll. Sokkal jobb karakterek és sztorit csináltak, mint a könyvekben valaha is. Mármint, ki Elena a könyvekben? Egy gazdag szőke picsa, aki pontosan olyan üresfejű, amilyennek látszik. Katherine karaktere viszont röhejes a sorozatbelihez képest: képzeljetek el egy naiv, kislányos, ártatlan, idióta Katherine-t, aki úgy kezeli a Salvatore- tesókat, mint valami babákat, amik megszöktek tőle. Pontosan olyan fájdalmas, mint ahogy hangzik. Azt hiszem, az ő karakterét olvasva adtam a legnagyobb hálát a sorozatkészítőknek. Komolyan, köszönöm. Szóval, azt hiszitek a sorozat elég nagy hülyeségekkel operál az elmúlt 3 évben: ott volt a Silas sztori, meg a Vándorok, most meg a Kai-vonal volt. És én egyetértek veletek. De ha elolvasnátok a könyveket (ne tegyétek!) akkor megváltozna véleményetek. A Visszatérés trilógiához képest a sorozat semmi. Mert a könyvekben aztán minden földi jó bent van: alvilági utazások, kicunék (?), rókakulcsok, angyalok, Elenának szárnyai lesznek (??) Elena halálainak száma megszámlálhatatlan, meg van valami rózsa, amitől a vámpírok újra emberek lesznek (???). De ami a legjobban idegesített, az az volt, hogy az írónő komplett hülyének nézi az olvasót. Azt hiszi, hogy én bekajálom a sok hülyeséget, amit rám zúdít, csak azért mert Vámpírnaplók címszó alatt tette azt. Hát nem! Egyszerűen röhejesek voltak, még könyvnek sem lehet nevezni őket. Érdekes mód, a következő trilógia, A vadászok nem volt akkora baromság. Jó, nem mestermű, és még mindig teljesen random hülyeségek vannak benne, és nem is túl izgalmas, de nem akartam minden második oldalnál a falhoz csapni a könyvet. Haladás. Mondjuk, szerintem vicces, hogy egy ismeretlen író olvashatóbbat írt, mint maga L. J. Smith. Szóval, a sorozat csak nagy vonalakba alapul a könyveken, ami szerintem jobb is.

Magyarországon 2010. június 25-én debütált az RTL Klubon az 1. évad. Azt hiszem, hogy a 3. évadig szinkronizálták le, mostanság a Cool TV-n van adásban. Itthon nem volt olyan hű de nagy siker, de szerintem ez nem azért van, mert nincsenek sokan a magyar fanok. Hanem azért, mert már mindenki, akit érdekelt régen megnézte a feliratos verziót a neten, mire leadták a TV-ben. És persze, itt még indokoltabb a kedvenc témám, a szinkron. Én annyira imádtam a sorozatot, hogy hősiesen végignéztem az 1. évadot a TV-ben, de nehezen bírtam. Persze, ha nem tetszik akkor minek nézem szinkronnal, stb. stb, de könyörgöm. Hogy ne sírjam el magam, amikor Alaric-nak egy felnőtt töritanárnak, egy 5 éves kisfiú hangját adják?? Vagy amikor a Salvatore névben az e betű a leghangsúlyosabb. Stefan nevének kiejtéséről már ne is beszéljünk. Szóval,  itt most nem csak az én anti-szinkronságom szól belőlem, hanem az, hogy ez a szinkron szar. És ezt már akkor is láttam, pedig akkor még a felirat se volt a szívem csücske.
A könyveket a Könymolyképző adta ki, egészen a 10. részig. Nem tudom, hogy az utolsó trilógiát is kiadják-e, de teljesen megértem, ha nem.

A történet Elena Gilbert-ről szól, az átlagos, 17 éves diáklányról, akinek nemrég meghaltak a szülei. Az autóbalesetet csak ő élte túl. Az új tanév kezdetekor egy új diák is érkezik, Stefan. Hamar összeismerkedik Elenával, és kiderül Stefan titka: ő egy vámpír. Elena megismerkedik az új, természetfeletti világgal Stefan által. Közben kiderül, hogy Stefan-nak van egy bátyja, Damon, aki szöges ellentéte a jófiú Stefan-nak. Elenának nem csak Stefan vámpírlétével, hanem Katherine-nel is meg kell birkóznia, aki a Salvatore fivérek halott szerelme, és aki pontosan úgy néz ki, mint Elena.

Nagyon vicces belegondolni, hogy mennyire semmi köze sincs már az alap koncepcióhoz a sorozatnak. De tényleg: az eredeti szereplő gárda fele kihalt, esetleg átváltozott vámpírrá, vagy többszörösen meghalt boszorkány, a cselekmény még az első évadban nagyon kezdetleges volt. Nem is igazán tudom, mi volt a Vámpírnaplók varázsa. Talán az, hogy akkor még a vámpíros sztorik nem voltak elcsépeltek, újdonság volt. A természetfeleti lények mindig erős vonzóelem, hát meg a vámpírok. Hogy most akkor jó-e a vámpírlét. Jó-e örökké élni, cserébe vért inni, figyelni ahogy a szeretteid meghalnak. Mindig tetszett, hogy a sorozat nagyjából felvonultatja az összes pozitívumot és negatívumot, de a döntést a nézőkre bízta. Mindenképpen erős hatása volt a Salvatore testvéreknek, szerény véleményem szerint, még akkor is, ha az elején Damon volt a rosszfiú. Én igazából teljesen Stelena-fan voltam, nyílván az ő romantikus kapcsolatuk sok nézőt vonzott, beleértve engem is, mert tényleg romantikus volt, de nem nyálas. És nem csak mondvacsinált problémáik voltak. Imádtam még az izgalmat, mert az nagyon sok volt a sorozatban, és persze a karakterek nélkül semmit sem ért volna az egész.  Az első 3 évad volt a kedvencem, kétségkívül. Nem csak azért, mert kiemelkedően jó sorozat volt a Vámpírnaplók, hanem azért is, mert ha visszagondolok arra az időszakra, nagyon jó emlékeket idéz fel bennem, mert akkor olyan egyszerűbb volt minden. A legjobb barátnőmmel néztem, és mindketten alig vártuk, hogy péntek legyen, hazaértünk a suliból, és vártuk

a feliratot, mint a messiást. A Vámpírnaplók nézése volt az állandó programom péntek este, és imádtam. És persze alig vártuk az őszt, hogy elkezdődjön az új évad, amikor még a Vámpírnaplók évadzárói eszméletlen függővéggel zárultak. Ezért is tudnám bármikor újranézni az első 3 évadot, és ezért is voltam nagyon szomorú, amikor kezdtem rájönni, hogy bizony, a Vámpírnaplók nagyon sokat vesztett kezdeti csillogásából, nagyon megkopott, de még mindig próbálkozik. Szerintem a rajongók is jobban örültek volna, ha a készítők adnak nekünk egy szép befejezést, mint annak, hogy még mindig próbálnak kicsikarni valamit a sorozatból.
Most vettem észre, hogy ilyen sokszor leírom a sorozat címét, hogy a címnek kb semmi köze a sorozathoz. Bár igaz ami igaz, nagyon jól hangzik. Az elején még volt amikor Elena és Stefan is írt naplót, és az 1. évadban keresték az alapító családok naplóit, meg egyszer Katherine is írt az 5. évadban, de azért nem kapcsolódik szervesen a sztorihoz.

Évados áttekintés

1. évad: Soha nem felejtem el azokat az időket, amikor még ilyen kis ártatlan volt a sorozat. Azt hittem, hogy hú, de durva, mert mennyi halál, meg minden, de ami később jött, az jóval felülmúlta a kezdő évadot. Itt még Elena és Stefan volt az álompár, bár nyílván voltak, akik már alig várták a jól megérdemelt Delenát. Az első évad főgonosza a szeretett Damon volt, ami kicsit fura így visszatekintve. Én nem annyira bírtam Damont, de szerintem jól állt neki a gonosz szerep. Bonnie még nem nagyon tudott a boszorkányos képességeiről, és rühelltem Caroline-t. Ez ilyen ismerkedős évad volt, de elég erőteljes ahhoz, hogy sok rajongót szerezzen. Bár sok dolgot előrevetített, előkészített.

2. évad: Az imádott főgonosz, Katherine évada volt ez. Egyszerre utáltam és volt a kedvenc karakterem. De inkább csak szerettem, amióta ebben az évadban kiderült a háttérsztorija. Jobban beleástunk az egész hasonmás-dologba, és abba, hogy mire is kellenek ők. Már hallottunk egyet s mást az Ősökről, de nem igazán tudtuk, ki ezek. Caroline itt lett vámpír, és komolyan mondom, ő volt talán az egyetlen karakter, akinek abszolút jót tett a vámpírság. Több természetfeletti lényt is kapunk, megjelennek a vérfarkasok. S nagy bánatomra véget ért Stefan és Elena kapcsolata. Az Ősök egyre nagyobb teret kaptak az évad vége felé, megtörténik Klaus hibriddé változása. Töretlenül hullanak az emberek (szegény Jenna), és az évad azzal zárul, hogy Stefan eltűnik Klaus-szal.

3. évad: Sokáig keresik Stefant itt, Elena leginkább, habár emlékeim szerint már nem jönnek össze Stefan visszatérése után is. Mindig imádtam a visszaemlékezős jeleneteket, itt különösen sok volt: képet kaptunk az Ősök múltjáról és persze Stefan ripperségéről. Azokról az időkről, amikor még ő volt a rossz vámpír. Nagyon sok hangsúly volt itt az Ősökön, a fő konfliktus ugye az volt, hogy Eshter ki akarta nyírni az összes gyerekét, az Ősöket. Szerintem ez volt a legjobb évad, az Ősök nagyon sok pluszt adtak a sorozatnak, és persze Klaus. Klaus, akinél szerethetőbb gonosz nagyon nincs.
4. évad: Nagy érvágás volt a sorozatnak az Ősök kivonása, ami sajnos látszott is. Ne értsetek félre, természetesen az Ősök nagyon is megérdemelték a külön sorozatot, és be is bizonyították, hogy egyedül is életképesek. Vicces, hogy a Vámíprnaplók ezt nem igazán mondhatta el magáról, pedig ez az anyasorozat. A Vámpírnaplókban debütált az Ősök első része is. Szóval, ebben az évadban, Elena vámpír lesz. Szerintem elég sokáig bírta, 3 évadot kibírt, anélkül, hogy vámpír legyen, dacára annak, hogy ő volt a hasonmás, és egy vámpír szerelme. Asszem, itt jöttek össze Damon-nel, és bár én nem vagyok Delena-fan, de még szerintem is kicseszés volt, amivel először magyarázták a kapcsolatukat. A Silas szál nekem annyira nem jött be, nem is nagyon értettem, de itt még javították a színvonalat az Ősök néhai felbukkanása.

5. évad: Mystic Falls kis csapata ebben az évadban egyetemre megy, amire nagyon kíváncsi voltam. Reméltem, hogy az új környezet kicsit felrázza a sorozatot. Kicsit sikerült is, az Augustine vámpíros sztori nekem tetszett, különösen azért, mert úgy jött be egy új szál, hogy volt köze a szereplőkhöz, jelen esetben Damon-höz, és persze az egyetem is kapcsolódik hozzá. Az Utazós-szál nem volt olyan rossz, jobban tetszett, mint a Silas-vonal, az biztos. Itt már kezdtem érzékelni, hogy fárad a sorozat, már nem volt olyan hamisítatlan Vámpírnaplók-hangulata, és ez nagyon hiányzott. Asszem, ebben az évadban Caroline még nem hozták össze Stefan-nal, szóval ők voltak a kedvenc párosom, mint barátok. A Delena-fanok itt már megkapták, amit akartak.
6. évad: Damon halála természetesen mindenkit megrázott, bár én mindig tudtam, hogy nem fogják kinyírni az egyik legjobban szeretett főhőst. De azért így is sikerült mindenkit kiborítaniuk. Bonnie is meghalt, de ezen már senki nem lepődik meg, mert a csajnak több élete van, mint egy macskának. Salvatore mama megjelenése még egy jó potenciál volt, azt a szálat egész jól hozták, bár a végén már elég idegesítő volt Lily. Behozták ezt a boszis-szálat Kai-jal az élen, ami olyan elmegy szinten volt. Nem voltam oda érte, de elmegy. Egy idő után észrevettem, hogy igazából egy csomó dolog nem tetszik a Vámpírnaplókban, de nem is utálom, csak elmegy. Kezdtem közömbös lenni, úgyhogy tudtam, hogy nem sokáig bírom. Már nem vártam úgy a sorozatot, mint régen, és nem is élveztem annyira, ezt be kellett látnom. Akkor tudatosult bennem, amikor Nina Dobrev bejelentette távozását a sorozatból. És bár Elena nem volt  mindig a tökéletes főszereplő, de azért mégiscsak a főszereplő. Kai karaktere egész jó volt, azt el kell ismernem, de egyszerűen már nem érdekelt a sorozat.

Szereplők

Elena (Nina Dobrev) kétségtelenül nem a tökéletes főhősnő, de én bírtam őt. Na jó, az elején néha megőrjített a folytonos mártírkodása, de szerettem is azt a kissé naiv Elenát, aki még az első évadokban volt. Nagyon nagy karakterváltozáson ment keresztül szerintem, és vámpírrá válása csak segítette ebben. Itt meg kell jegyeznem, hogy nagyon csodálom a színésznőt, Nina Dobrev-et, aki hihetetlenül alakította szerintem Eleanát és Katherine-t is. Nem lehetett egyszerű ingadozni két ennyire különböző karakter között.
Stefan (Paul Wesley) mindig is az én elsőszámú Salvatore-om marad, mert mindig is imádtam. Amikor rájött a ripper korszak, akkor talán még jobban megszerettem. Tudom, hogy sokkal több a Damon-fan, de nekem Stefan mindig is a szívem csücske volt.
Damon (Ian Somerhalder) miatt persze nem annyira tudtam team Stefan lenni, csak team Salvatore tesók. Én is nagyon szeretem Damon karakterét, ő is nagyon megváltozott a kezdeti seggfej szerepe óta. Szerintem ő egy nagyon komplex karakter, és ezért nagyon színesíti a sorozatot. De nem akarnám látni a következő évadban az Elena nélkül szenvedő Damont.

Caroline (Candice Accola), mint már említettem sokkal jobb karakter vámpírként, mint emberként. Én rühelltem, amikor ember volt, egy elviselhetetlen kis ribi, és én lepődtem meg a legjobban, hogy milyen jót tett neki a vámpírlét. Szerintem ő az első, aki élvezi is a vámpírlétet. Vagy legalábbis nem nyavalyog annyit miatta, mint a többiek.
Bonnie (Kat Graham) karakterét sokkal jobban szerettem az elején. Fáj ezt mondanom, de a vége felé már nagyon idegesített a karakter. Pedig régen tényleg imádtam, az összes bosziságával együtt. Arra azért kíváncsi lennék, hányszor ölik még meg, aztán hozzák vissza.
Jeremy (Steven R. McQueen) karakterét is szerettem, örültem, hogy kihozták belőle azt a sok potenciált, ami már az első évad drogos kissrácában is látszott. Nem örültem, amikor kiírták, de elfogadtam, hogy a karakteréből igazából mindent kihoztak, amit lehetett. És én örökké szeretni fogom az Anna-Jeremy párost, szerintem az egyik legjobb párkapcsolat volt.

Katherine (Nina Dobrev) a legkedvencebb, legsokoldalúbb, legjobban gonosz ribanc karakter valaha. Mármint, én már akkor is szerettem, amikor még csak gonosz ribanc volt. De amikor kiderült a háttérsztorija, és onnantól fogva a Katherine fanklub örökös tagja lettem. Komolyan, ha ő nem lett volna a sorozatban, már elfáradt volna a második évadban. Mert mindenki imádta és utálta Katherine-e. Nem lehetett vele mit csinálni, ez van. Persze, hogy mindenki utálta, amiért egy önző, manipulatív ribanc, és éppen ugyanezért szerette mindenki. Neki még az emberlét is jól állt, nem szűnt meg Katherine-nek lenni akkor sem, csak átértékelődött benne néhány dolog. Esküszöm, sírtam amikor meghalt, de tudtam, hogy mindent kihoztak a karakterből, amit lehetett, és az nem kevés.

Klaus (Joseph Morgan) karakteréről tudom, hogy kb. 2 évadig szerepelt, de nem fogok kihagyni egy lehetőséget sem, hogy Klaus-ről áradozzak. Klaus sokban hasonlít Katherine-re, bár szerintem ő kevésbé gonoszabb. Több sebezhető oldala van, mint Katherine-nek, az más kérdés, hogy mennyit látunk ebből. Ő és a lehetetlenül cuki akcentusa sokat dobott a sorozaton. És én soha, de soha nem fogok lemondani arról, hogy egyszer összejöjjön Caroline-nal. Szerintem akkor láttunk a legtöbbet az igazi Klaus-ból, még Cami-vel sem volt annyira nyitott. Nem mondok le a reményről, még akkor se, ha hülye módon összeboronálták Caroline-t Stefan-nel. Team Klaroline! :)
Rengeteg szereplőről lehetne még beszélni, de bővebben csak a főfőszereplőkről akartam. Kedvenc karaktereim még: Alaric, Jenna, Lexi, Anna, Rose, Nadia.

Szerelmi háromszög

Az itteni szerelmi háromszög megérdemli a külön említést, ugyanis sokáig ez volt az alap, amire a többi dolog épült. Nyilvánvalóan az egész a Katherine, Stefan és Damon szerelmi háromszöggel indult. Katherine, aki csak azt hitte, hogy szereti a Salvatore testvéreket, ők viszont tényleg szerették. Bár nem sokáig van jelen Katherine- annyi ideig, hogy átváltoztassa őket. De utána még 100 évig igazából nem felejt el egyik Salvatore sem- főleg Damon, aki ugye az első évadban még vissza akarja hozni Katherine-t. Stefan viszont tovább lépett, ha lehet ezt annak nevezni. Ugyanis ő beleszeret Elenába, aki ugye Katherine hasonmása. Ha nem lenne elég pikáns, hogy Elena egy testvérpárba szerelmes, dobjuk rá a tényt, hogy pontosan úgy néz ki, mint a tesók excsaja. Mindenki tudja, Elena először Stefan-nel jön össze, aztán Damon-nel. Én soha nem szerettem a Delena párost, még most sem, amikor ez már tényleg létezik. Nincs vele különösebb bajom, de nem szurkoltam nekik. És annak ellenére, hogy mindig Stelena párti voltam, soha nem akartam, hogy újra összejöjjenek, mert már egyáltalán nem lenne reális. Nekem annyira a Delena sem reális, de mindegy. Katherine-nel azért működött, mert ő igazából nem szerette a Salvatore-kat, hiszen ismerjük

Katherine. Néha azért úgy éreztem, hogy valamennyire szereti Stefant, de semmiképpen sem annyira, mint ahogy Katherine gondolta. Mindig is viccesnek tűnt nekem, hogy két ennyire eltérő ember, mint Katherine és Elena, hogyan tudnak ugyanazokba beleszeretni? És hogyan lehet szeretni mindkét Salvatore-t? Hiszen az egyikük a jófiú a másik meg a totál rosszfiú. De persze ez azért lehetséges, mert csak az elején vannak annyira kisarkítva: sem Stefan, sem Damon sem a csak egy egyik. Mindkettőben ott van a rosszfiú és a jófiú is, csak más személyiségük van. Nem vagyok nagyon híve a szerelmi háromszögeknek, de tény, hogy itt egy igazán minőségiről beszélünk. Vagy négyszögről, ha már Katherine is benne van.

Problémák

Bevallom őszintén, hogy nem tudok sok problémát felhozni az első 3 évad kapcsán. Túlságosan elfogult vagyok/voltam, úgyhogy nem jut eszembe semmi negatívum. Talán csak az, hogy túl sok jó szereplőt kinyírtak, mint például Jenna, Lexi, stb.  Később már azért felütötték a fejüket a problémák: a sorozat elfáradt, és olyan potenciálokat akar kihozni magából, amelyek nincsenek is. Meg most komolyan, hogyan lehet folytatni a főszereplő nélkül? Nem is értem. Az is zavart, hogy sok ellenség csak úgy megjelent. Említettem már a korábbi, Teen Wolf-os elmélkedésemben, hogy ott mennyire tetszett, hogy minden évadban jön egy új ellenség, aki először totál randomnak tűnik, de kiderült, hogy nagyon is odakapcsolódik. A Vámpírnaplókba is működött ez egy darabig: Katherine, Klaus, az Ősök mind kapcsolódnak a szereplőkhöz. Még Silas is odacsapódik, azt a szálat kivételesen nem ezért nem szerettem. De például az Utazók egy teljesen random veszélyforrás. Gondolkoztak a készítők, "na most ki legyen a gonosz?". Hát dobjuk be mondjuk az Utazókat. Az se tetszett, hogy amikor elmentek fősulira a szereplők, igazából nem volt sok jelentősége. Az 5. évadban oké, még az Augustine-vámpíros szál odakötötte őket, de az Utazók megint Mystic Falls-ba voltak. A 6. évadban meg már nem is igazán játsszák meg, hogy ők most fősulira járnak. Megpróbálhatták volna kicsit ügyesebben odatelepíteni a szereplőket és a cselekményt.

Kedvenc részeim
1x08-162 Candles
1x10- The Turning Point
1x12- Unpleasantville
1x13- Children of the Damned
1x17- Let the Right One In
2x02- Brave New World
2x07- Masqurade
2x09- Katerina
3x08- Ordinary People
3x14- Dangerous Liaisons
3x22- The Departed
4x08- We'll Alwasy Have Bourbon Street
4x23- Graduation
5x11- 500 Years of Solitude

Összességében szerintem egy jól kidolgozott, érdekes és izgalmas sorozat, megpakolva remek karakterekkel. Én most könnyes búcsút veszek a sorozattól, de biztos, hogy valamikor újra nézem. Nézésre melegen ajánlott! :)
.
Adatok

Eredeti cím: The Vampire Diaries
Magyar cím: Vámpírnaplók
Műfaj: természetfeletti dráma, romantikus,  fantasy
Alkotók: Kevin Williamson, Julie Plec, L. J. Smith (könyvek)
Főszereplők: Nina Dobrev, Paul Wesley, Ian Somerhalder, Steven R. McQueen, Katerina Graham, Zach Roerig, Candice Accola, Michael Trevino, Matt Davis, Joseph Morgan, Sara Canning, Kayla Ewell
Eredeti csatorna: The CW
Hivatalos premier: 2009. szeptember 10.
Műsoridő: 41 perc
Részek száma az 1., 2., 3., 5., 6. évadban: 22
                           4. évadban: 23

"Képben van még a lovászfiú?"

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

A könyv és én
Bár az első kötettel nem volt felhőtlen a viszonyom, mindenki azzal biztatott, hogy ez sokkal jobb, mint az első rész, belevágtam.

Történet
Lena végre készen áll arra, hogy elhagyja Enigmát. New Yorkba szeretne tanulni az orvosin, ezért elmegy, hogy megnézze az egyetemet. Utazása során viszont elrabolja egy pszichopata ember, akinek szintén különleges képességei vannak. Lenna-nak muszáj feladnia az emlékeit, hogy megvédje a családját. Az emlékei nélkül kell új életet kezdenie. De mennyire lehet boldog a múltja nélkül?

Véleményem

A véleményem az, hogy nagyon dühös vagyok. Pontosan ugyanannyira felhúzott ez a könyv, mint az első rész, ha nem jobban. Persze azt meg kell adnom neki, hogy tényleg minőségi könyv, valóban jobb mint az első. Őszintén, nem hittem, hogy ilyen szintre tud emelkedni az első rész kamu-terhességi-problémájáról valódi drámát és akciót hozva. Ki hinné, hogy engem ugyanaz az egy tetves dolog zavart itt is, mint az első részben: ALEX!! Komolyan, sírok emiatt a könyv miatt. Simán a kedvenceim közé emelkedhetne, mert ilyen minőségien és csodásan és kifejezően írni nem kis teljesítmény, de ezt az egyetlen idióta karaktert minden egyes felbukkanásával elküldtem a melegebb éghajlatra, a hozzá kapcsolódó szerelmi szállal együtt. Ha már belekezdtem az egyetlen negatívumba, akkor végig is viszem. Egyszerűen nem értem Alex-et. És azt sem, hogy az írónő miért nem találta el az egyik legfontosabb karaktert, mikor minden mást eltalált, nem is kicsit. És ezért zavar ennyire Alex karaktere. Mert ha a könyv többi része is ilyen idegesítő és érthetetlen lenne, akkor nem csodálkoznék. De így, hogy a könyv tökéletes, és tényleg az, és leborulok az írónő előtt, de akkor sem tudok szó nélkül elmenni Alex mellett. A szerelmi szál nekem már az első részben sem tetszett. Enyhe SPOILER-rel hadd vázoljam fel nektek: Alex és Lena először tipikusan utálja egymást, ha találkoznak, csak veszekednek, aztán egy varázslatos napon megcsókolják egymást és bumm! halálosan egymásba zuhannak. Ami csodálatos, csakhogy nekem végig úgy tűnt, nem ismerik egymást. Arra pedig határozottan emlékszem, hogy Lena mondja, hogy már talán 6 hónapja ismerik egymást, csak azt nem említi, hogy ebből hármat Alex máshol töltött. Ja aztán a nagy szerelemnek véget vetett a kamu terhesség, amiről inkább nem is beszélek, mert olyan röhejes volt. De a könyv és az írónő nem adta fel, a második részben minden sokkal magasabbra szintre emelkedett, csak ez a rohadt szerelmi szál nem. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, mert elég fontos része a könyvnek. De még mindig úgy érzem, hogy nem hiteles, és a legnagyobb bajom persze Alex-szel van. Egy idióta, beképzelt, düh-kezelési problémákkal megtámogatott szerencsétlen, aki miatt néha a falhoz vágtam szegény könyvet. Egy kis illusztráció Alex karakteréhez: élete nagy szerelme hazatér, miután azt hitték, hogy meghalt. De nem emlékszik senkire és semmire, szóval óvatosan kell vele bánni. Mit csinál Alex? Leszarva szerencsétlen csaj amnéziáját, ő egyszerre nyomul és bunkózik és türelmetlenkedik, és Lena-t hibáztatja az emlékei elvesztéséért, és ő vissza akarja kapni a barátnőjét, de nem is érdekli, hogy mi lenne a legjobb Lena-nak vagy a gyógyulásának. De ő szereti Lena-t meg bla-bla-bla. Szóval Alex-nek sikerült vegytiszta utálatot kialakítania bennem iránta, ezután már hánynom kellett a romantikus jeleneteknél, nekem sehogy se működött a szerelmi szál, sajnálom.
De térjünk át a könyv többi részére, mert az viszont kiemelkedő. Először is, imádtam a fő problémát: Lena elveszti az emlékeit. Mert ez a téma nagyon sok érdekes kérdést vetett fel: mennyire alakítják a személyiségünket az emlékek, élhetünk-e telje életet a múltunk nélkül, lehetünk-e ugyanazok az emberek, mint előtte és hasonlók. Lena nagyon alaposan végigjárja magában ezt a témát, és ezeket a kérdéseket, szerintem abszolút jól fel volt építve a szál. A másik ami tetszett: a fő pszichopatánk, Sebastian. Félre ne értsék, természetesen a pokolba kívántam a csávót, mert egyszerűen undorító és beteges volt. De be kell valljam, imádom az ilyen sztorikat, sokszor nézem az Investigation Discovery csatornát, amelyen szinte csak ilyen pszichopata gyilkosokról szóló sztorik mennek. Szóval nekem nagyon bejött ez a téma, szeretem az ilyen bomlott elméjű emberekről szóló sztorikat, szerintem nagyon érdekes, hogy mennyire másként látják a dolgokat, mint egy normális ember. Lehet, hogy kicsit morbid az érdeklődésem, de én akkor is díjaztam.

Persze nem tudtam volna élvezni, ha nincsen csillagos ötösre megírva, de szerencsére ezzel nincs gond. Kicsit mondjuk nekem a végén olyan hirtelen bukkant fel Sebastian, de ennyi még belefér. Amit viszont már az első részben sem tagadhattam, az az írónő érzéke a szavakhoz és az íráshoz. Gyönyörűen ír, nagyon jól szemlélteti a dolgokat, főleg az érzések leírása kiemelkedő, de egyszerűen imádom, ahogy ír. És a második kötetben végre egy az írásmódhoz méltó, színvonalas cselekménnyel is megtámogatta. Az is tetszett, hogy Lena képességéről még többet tudtunk meg, viszont Sebastian-éról még olvastam volna. A legjobb pozitívumot a végére hagytam: Theo-t!! Na, ő viszont egy tökéletesen eltalált karakter, emiatt vagyok én a Team Theo vezére és legnagyobb rajongója. Végig neki szurkoltam, habár tudtam, hogy Lena úgyis visszamegy Alex-hez. Csak azt nem tudtam, miért. Nincs épeszű ember, aki Theo helyett Alex-et választja. Egyszerűen nincs. Úgyhogy meg sem próbáltam megérteni. Viszont annak örültem, hogy Lena továbbra is tartotta vele a kapcsolatot, mert az elején úgy tűnt, hogy úgy tér vissza Enigmába mintha semmi sem történ volna vele. De szerencsére nem lett igazam. A vége nekem teljesen lezártnak tűnik, gondolom, nem lesz több része. Meg kell még említenem, hogy a komoly témák és drámák ellenére egy jó humorú könyvről beszélünk, ami nekem nagyon tetszett.

Szereplők
Lena karakterét én nagyon bírom, egy abszolút jó főhősnő. Kicsit visszafogott, de nagyon erős, jó szereplő. Kivéve, amikor Alex-et választotta. Hogy mit csinál a csaj a józan eszével olyankor, azt nem tudom.
Alex-re így is túl sok szót pazaroltam, gondolom a lényeg, miszerint utálom a karaktert, úgy ahogy van, átjött.
Theo volt a legjobb, én szívesen feleségül megyek hozzá, ha már Lena visszautasította. Komolyan ilyen édes, rendes, gondoskodó srácot ki utasít vissza?
Victor továbbra is a kedvencem, az ő karakterét is egyszerűen imádom. De azért nem kis kegyetlenség volt az írónőtől a vége.
Miranda szerepét nem igazán értettem a könyvben, de bírtam a kiscsajt.

Összességében egy nagyon jó könyv, hatalmas fejlődés az első részhez képest, nekem egy kellemes csalódás, egyetlen szépséghibával.

Az írónő: Helena Silence

Az írónő 27 éves, és Budapesten lakik. Első regénye az Enigma, amely nem a mostanában népszerű Aranymosáson lett ismert.
http://helenasilence.blogspot.com/

Borító: Tetszik, hogy az Ezüsthídat ábrázolja, szép és ízléses.
Kedvenc szereplők: Lena, Victor, Theo, Gili, Emma
Kedvenc jelenet: Lena-Victor jelenetek
Kedvenc idézet:"– Az élet döntések sorozata.Jó vagy rossz döntések, ezeket lehetetlen előre megjósolni. Akkor sem, ha az embernek van egy aduász az ingujjában. De megtehetem, hogy a legjobbat hozom ki abból, ami megadatott." (Lena)

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 552 oldal
Műfaj: YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Enigma 2.

Természetfeletti tinik tárháza- Teen Wolf 1-4. évad - Na de mi van a TV-sorozatokkal?- Különkiadás #2

Gondolom, feltűnt nektek, hogy mostanában kevesebb a bejegyzés, és ennek az oka részben a bejegyzés anyaga, a Teen Wolf című sorozat. Június 29-én jön az 5. évad, én pedig meg akartam nézni az eddigi 4 évadot.

A Teen Wolf egy 1985-ös filmen, a Teen Wolf-on alapul. Magyarországon Farkasbőrben címmel indult az AXN-en, 2012 június 1-jén. Bevallom, egy részt sem láttam magyarul, mert nem igazán rajongok a magyar szinkronért, mint tudjátok.

A történet főszereplője Scott, a kissé lúzer gimnazista srác. Semmi különös sincs benne: a suliban lacrosse-zik, de nem valami jó benne, az apja évek óta lelépett és egyetlen barátja a kissé lökött Stiles. Egy éjjel, a sulikezdés előtt Scott és Stiles az erdőben kutatnak egy holttest után: Stiles infókat kapott róla az apjától, aki a helyi seriff. Aki nem szereti, ha Stiles beleártja magát a rendőrség dolgába, így hazaküldi. Scott egyedül marad, amikor valami megtámadja, és megharapja. Scott-nak szembesülnie kell vele, hogy vérfarkas lett, meg kell próbálnia ezzel élni az életét, annak minden előnyével és hátrányával.

Na jó, ez nagyon-nagyon az eleje, a 4. évad körül erre az alapkoncepcióra már senki sem emlékszik. Nagyjából minden évadban feltűnik egy ellenség, vagy valami veszély, ami eleinte kis, később bővülő csapatunkat fenyegeti. Ők pedig készek harcolni, bár az elején valójában elég magányos harcot folytat Scott. Azért szerettem meg ezt a sorozatot, mert nem lett unalmas. Pedig sok az olyan sorozat, ami elfárad már a 4-5. évadra, de nem a Teen Wolf. Az sem zavaró, hogy minden évadba új, látszólag teljesen random veszélyforrást hoznak be, mert csak látszólag véletlenszerű az egész. Ahogy felgöngyölítik az ügyeket, az egész összeáll egy nagy dologgá. Minden ellenség támadása vagy jelenléte a múltból gyökerezik, kiderül, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Nem akarok itt összehasonlítgatni, de például a Vámpírnaplókban

is nagyjából ez a helyzet, és ezért hagytam én abba: mert ott tényleg random veszélyforrásokat és ellenségeket hoztak be, mintha csak kitalálták volna, hogy hopp!, most hozzuk be például az Utazókat. Pontosan ezért élvezetes és izgalmas még mindig a Teen Wolf : nem követi el ezt a hibát, mindent összeköt a múlttal és egymással. És ezt még megfűszerezzük a szereplők bővülésével és a köztük lévő kapcsolatok alakulásával, plusz egy rakás jellemfejlődéssel és ipari mennyiségű halálesettel és halál közeli élménnyel. És persze megszámlálhatatlan mennyiségű természetfeletti lénnyel. Ne tévesszen meg senkit a cím, ami a vérfarkasokra utal. Ugyanis van még itt egy rakat természetfeletti lény (a teljesség igénye és spoiler nélkül): vérfarkas, Kanima, Banshee, druida, darach, démonok, kitsune, vérpréri, vérjaguár, wendigo. És persze van olyan is, akiről még nem tudjuk, milyen faj, csak azt, hogy természetfeletti. Fontos elem még az akció és az izgalom és persze a fantasztikus karakterek, na meg a humor.

Évados áttekintés (SPOILER!!)

1. évad: Az első évad nagyjából teljesítette egy első évad feladatát: felkeltette az érdeklődést és bevezet a sorozat világába. Itt még nem olyan komplikált a dolog: Scott, az újdonsült vérfarkas próbálja megtalálni az egyensúlyt ember és farkas között. Ez az évad igazából Scott harcáról szól, persze ott vannak a vadászok, mint veszélyforrás, de inkább Scott-ra koncentrálunk. Scott eleinte utálja ezt az egészet, főleg úgy, hogy most végre sínre kerülne az élete: megismerkedik Allison-nal és a jobb helyre került a lacrosse csapatban is. A végén még vissza is akar változni, de persze nem sikerül. Nem teljesen magányos azonban, ugyanis elég hamar beavatja Stilest a dologba, aki természetesen teljes mellszélességgel mellette áll. És persze ott van Derek, akiről ebben az évadban nagyjából semmit nem tudunk meg, csak annyi tiszta, hogy próbál segíteni Scott-nak, mivel ő is vérfarkas, ahogy Peter, a nagybátjya is, aki megharapta Scott-ot. A vadászok, az Argent család itt még nem teljesen szimpatikus, főleg Allison apja, Chris. Elég nagy a konfliktus abból következően, hogy Allison is vadász, de nagyjából rendeződik a dolog. Szerettem ezt az évadot, mert Scott itt már kezdte elfogadni a vérfarkas létét, és tudta uralni a váltást.

2. évad: Ez az évad nem volt a kedvencem be kell, hogy valljam. Valószínűleg azért, mert Jackson volt a főgonosz, akit teljes mértékben rühelltem. Viszont több dolog is kiderült a vérfarkasokról, ami jó volt, és persze Argent nagypapa felbukkanása is fokozza a színvonalat. Az öregben aztán van szufla, ne becsüljétek alá. Nagyon tetszett Matt háttérsztorija. Még itt is megtalálták a kapcsolatot közte és az egyik új vérfarkas, Isaac között. Mert itt kapunk 3 új vérfarkast, ugyanis Derek, mivel ő már Alfa, vagyis a falka vezére, falkát toboroz. És bár itt még nem tudjuk, de ez előrevetíti a 3. évad cselekményét is. Scott nem akar csatlakozni Derek falkájához, mert az többek között azt jelentené, hogy fel kellene adnia a titkos kapcsolatát Allison-nal. Bár elég döcögős a dolog. Annak viszont különösen örültem, hogy Scott anyja, Melissa tudomást szerez a vérfarkas dologról. Itt meg is jegyezném, hogy ebben a sorozatban feltűnően sok szerepet kapnak a szülők, később például Stilinski seriff is. Ez is érzékelteti, hogy a szereplőink még csak tinik.
3. évad első fele: Scott és Allison itt szakítanak, de meglepő mód ez nem igazán zavart, bármennyire is imádtam őket eddig. Az Alfa falka megjelenése nagyon izgalmas volt, annak ellenére, hogy nagyon sokáig halványlila gőzöm sem volt, hogy most akkor ők kik és mit csinálnak itt. Itt ráadásul még egy druidával is szembe kell szállniuk, és nagyon nehéz volt követni, hogy ki is az ellensége. Nem lövöm le a poént azzal, hogy elárulom a druida kilétét, csak annyit mondok, hogy én nem rá számítottam. Az Alfák falkájának története természetesen mélyebbre nyúlik vissza, ahogy a druida indítékai is. Scott ebben az évadban válik igaz Alfává, ami szerintem a tetőpontja a személyiségfejlődésének, hogy már nem csak elviseli a vérfarkas-létet, hanem élvezi is.

3. évad második fele: Ez volt az egyik kedvenc évadom. Az egész Nogicune dolog király volt. És itt sem gondoltam, hogy Stiles lesz az áldozat, bár számíthattam volna rá, tekintve, hogy ő még ember, dacára annak, hogy szinte a sorozat összes szereplőjéről kiderült, hogy valami természetfeletti, vagy az lesz. Tetszett a kitsune szál is, megint csak azért, mert nem csak úgy random behoztak egy új lényt, hanem a sztori a második világháborúig nyúlik vissza. És természetesen kapcsolódik az előző évadfél végéhez. Minden mindennel összefügg, és sokszor vagy a múltbéli dolgok kihatása, vagy a történtek hatásra történik valami. Szerintem tényleg ez volt a legjobb évad, különösen, mert sok új, jó szereplőt kaptunk itt is, mint például Kira vagy Malia. Bár Allison halála eléggé mellbevágott. És igazságtalan, hogy a következő évadba szinte el is felejtődik.

4. évad: Ez a másik kedvenc évadom. Annyira imádtam az egész halállista dolgot. Bár nem gondoltam, hogy egészen Lydia nagymamájáig nyúlik vissza, Meredith-ra meg egyáltalán nem számítottam. Ahogy Kate visszatérésére sem. Elfelejtettem a sorozatok arany szabályát: senki nem halott, amíg nem láttuk, hogy a szereplő hulláját eltemetik és /vagy elégetik. Peter támadására is számíthattam volna, hiszen már régóta megbúvott is a háttérben, bár soha nem lehetett eldönteni, hogy jó vagy rossz. És persze arra is gondolhattam volna, hogy Malia nem csak egy randomul behozott csaj. Nyilván. Mert a Teen Wolf-ba nincs semmi, ami véletlenszerűen történik. Semmi!

Scott "falkája"

A sorozatban többször is utalnak Scott "falkájára". Amit ugye csak képletesen kell érteni, hiszen nem mind vérfarkas. És kezdetben csak Stiles van benne. De az évadok során fokozatosan kialakul a kemény mag: Scott, Stiles, Allison, Lydia, Derek, Kira, Malia, Liam. És biztos, hogy hagytam ki embereket. Persze közben csatlakoznak, vagy éppen kihalnak a falkából az emberek. Körülbelül a 3. évadra fejlődik fel olyannyira ez a csoport, hogy nem csak Scott lesz a főszereplő. Az első 2 évadban egyértelműen beszélhetünk Scott-ról, mint főszereplőről. Később azonban a főszereplő szó már az egész falkáját magába foglalja. Ezt is imádom a sorozatban: nem Scott lesz a középpontba, vagy legalábbis nem teljesen. Mert persze szurkolunk Scott-nak meg minden, de a mellékszereplőnek indult karakterek egyszerűen olyan jók, hogy nyilvánvalóan muszáj volt nagyobb szerepet kapniuk. A többiek is ugyanolyan fontosak a történések szempontjából, az ő fejlődésüket is megfigyelhetjük, bár talán Scott-ról egy kicsit többet tudunk. Én azonban kitartok amellett, hogy Scott "falkája" a főszereplő. És szerintem ez az egyik nagy ereje a sorozatnak.

Kedvenc párosaim

Scott és Stiles- Ilyen az igazi barátság, kérem! Scott és Stiles inkább már testvérek amúgy is: Stiles soha nem hagyta magára a legjobb barátját, pedig az elején nem volt éppen leányálom Scott vérfarkas léte. És persze Scott sem mondott le egy pillanatig sem Stiles-ról a Nogicune dolog során.
Lydia és Stiles- A sorozat két lángelme. Először azt hittem, hogy össze fognak jönni, de később rájöttem, hogy nem igazán illenek össze. Viszont kiváló páros, mert bármit megoldanak.
Malia és Stiles- Malia viszont határozottan illik Stiles-hoz, és én határozottan nem láttam ezt jönni. De kellemes meglepetés volt.
Scott és Derek- Az eleinte nem éppen rózsás viszony később igazi barátsággá alakult: Scott és Derek egyenrangúak lettek egymással.

Szereplők (enyhe SPOILER)

Scott (Tyler Posey) a kezdeti főszereplőnk, aki valószínűleg a legnagyobb személyiségfejlődésen ment keresztül. Az elején foggal-körömmel harcolt a vérfarkasság ellen, később viszont elfogadta ezt és a vele járó felelősséget. Nagyon tetszett, hogy megmutatta, hogy anélkül is lehet valaki Alfa, hogy folyton öldökölne vagy szörnyeteggé változna. Ő azért érdemelte ki, mert mindig megvédte a barátait, és nem volt erőszakos vérfarkas, sőt nem is akart Alfa lenni, nem volt hataloméhes.
Stiles (Dylan O'Brien) a legnagyobb kedvencem. Már akkor is az volt, amikor az első két évad során a haja katasztrófális volt. Szerencsére a 3. évadra megengedték neki, hogy megnövessze, ami nagyon jót tett a látványnak. Stiles, bár nem rendelkezik természetfeletti képességekkel, mégis ő az egyik legfontosabb szereplő, mert vág az esze, nem kicsit. Nagyon megérdemelt már egy barátnőt, Malia pedig pontosan neki való. Stiles sikeresen átvészelt egy Nogicunét is, és itt megjegyzem, hogy milyen nagyszerű színész is Dylan O'Brien. Az Útvesztőből ismerős lehet, és nagyon jól alakítja Stilest, különösen, amikor a karakterét megszállta a Nogicune.
Derek (Tyler Hoechlin) a másik imádnivaló karakter, minden szúróssága ellenére is. Szegény elég sok tragédiát megélt, és rengeteget változott a 4. évad végére, szerencsére a javára. És azt viszont láttam, hogy össze fog jönni Braeden-nel, amit csak támogatok.

Lydia (Holland Roden) karakterét nem igazán értettem. Az első évad során nem igazán értettem, hogy miért van itt ez a csaj, mit akar, mit csinál, mi a szerepe. De a 3. évadra már ő volt az egyik kedvenc karakterem, az egész hátborzongató Banshee-cuccal együtt. És nagyon örültem neki, hogy szakítottak Jackson-nal, mert Lydia jobbat érdemel. És ijesztően okos. Ijesztően.

Allison (Crystal Reed) volt az egyik kedvencem. Kicsit badass főhősnő volt nekem, az egész vadász dologgal. Nagyon szerettem a párosukat Scott-tal, nekem az Isaac-vonal nem annyira jött be.
Kira (Arden Cho) teljesen más személyiség, mint Allison. Kira-t egyszerűen nem lehet nem imádni, olyan aranyos, és halállaza kitsune. Azt gondoltam, hogy nem fogom szeretni Scott következő csaját, de szerencsére nem így lett.

És most, a legnagyobb kedvencem, a leglazább és jófejebb karakter valaha: az edzőő (Orny Adams)!! Komolyan, haláli ez az ember, és én követelem, hogy adjanak neki egy külön sorozatot, mert megérdemli.
Kedvenc karaktereim még: Jordan Parrish (Ryan Kelley), Malia (Shelley Henning), Alan Deaton (Seth Gilliam), Stilinski seriff (Linden Ashby)

Problémák

Bármennyire is imádom a Teen Wolfot, azért ez a sorozat sem tökéletes. Például néha nagyon érthetetlen és kusza az egész történet. Oké, hogy később megmagyarázzák, de akkor is: volt olyan rész, aminél azt hittem, kihagytam egyet, mert nem értettem semmit. Nagyon zavaró még, hogy néha elkezdenek egy témát, szálat vagy dolgot behozni, aztán egyik részről a másikra el is felejtik. Egyik részben még van valami probléma, másik részben már szó sincs róla.
Másik nagy hiba, hogy nem igazán tudunk sokat a természetfeletti lényekről bővebben. Nekem például még rengeteg kérdés jut eszembe a vérfarkasokkal kapcsolatban, vagy éppen a kitsune-ket illetően. Ezt kicsit bővíthetnék, de egyébként ezek a fő problémák.


Összességében egy nagyon jó, izgalmas sorozat, tele mindennel, ami szem-szájnak ingere. Ha megfogadtok egy jó tanácsot, és nem akartok spoilert magatoknak, akkor ne nagyon nézegessétek a sorozat angol nyelvű Wikipédia oldalát, mert egyszer én is megégettem vele magam! :)

Adatok
Eredeti cím: Teen Wolf
Magyar cím: Farkasbőrben
Műfaj: tinidráma, természetfeletti dráma, romantikus
Rendező: Jeff Davis
Főszereplők: Tyler Posey, Crystal Reed, Dylan O'Brien, Tyler Hoechlin, Holland Roden, Colton Haynes, Shelley Hennig, Arden Cho, Dylan Sprayberry
Eredeti csatorna: MTV
Hivatalos premier: 2011. június 5.
Műsoridő: 41 perc
Részek száma az 1. évadban:12
                           2. évadban:12
                           3. évadban:24
                           4. évadban:12

"Megszabadítalak!"

„Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged… senkit." Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát. 592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan… vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek… ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd

A könyv és én
Tetszett a fülszöveg, és bármilyen elcsépelt, én szeretem a vámpír témát.

A történet
Lenah hosszú vámpírélete után végre újra ember lett, Rhode-nak köszönhetően. Lenah készen áll arra, hogy leélje azt az életet, amit az 1400-as években elvettek tőle. 600 év vámpírlét azonban nem tűnik el nyomtalanul: Lenah-t kísértik az emlékei, és fél, hogy a szövetsége rátalál. Közben pedig újra szerelmes lesz.

Véleményem

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Igazából szerintem tökéletes lehetne ez a könyv, csak egyetlen dolog van ami az útjába áll: a szerelmi szál. Lenah és Justin szerelme, amit abszolút nem értettem. Az egész könyv jó, nem értem, hogyan cseszhette el ennyire ezt a szálat az írónő. Hogy mi a konkrét bajom ezzel? Az, hogy teljesen irracionális. Mármint, a kapcsolatuk első felében csak annyi történik, hogy egymást bámulják a suliban. De nem igazán tudnak egymásról semmit. Ezért is volt nekem Justin unszimpatikus, mert nem is tudtunk meg róla semmit azon kívűl, hogy... szexi, jól néz ki, és ennyi. Mi Justin reakciója arra, hogy Lenah vámpír volt? Az, hogy menjek el BULIZNI. Halálkomolyan, nem viccelek, ez tényleg így van. Ha én megtudnám, hogy a párom egy 600 éves vámpír volt, akkor leginkább kiakadnék, elrohannék, aztán újra kiakadnék, aztán, amikor lehiggadok, talán visszamennék, és leültetném, hogy most azonnal meséljen el mindent. De nem azt mondanám, hogy menjünk el bulizni. Meg se próbáltam ezt megérteni. Szóval, ja, szerintem ez kellően példázza, mennyire nem hiteles ez a szerelmi szál. Ezért nem tudom sajnos komolyan venni, hogy Lenah-nak ez mutatta meg, hogy milyen élni. Ugyanis Lenah ezért akart újra ember lenni. Hogy élhessen és érezhessen. A vámpír ábrázolás tetszett, hiteles volt. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy ez a vámpírlét, szenvedés és fájdalom, és még a szerelem is csapda. Reális az egész, szó sincs vega vámpírokról, és napfény csillogásról. Érthető, hogy Lenah ebből ki akar szabadulni. Bár szomorú belegondolni, hogy még a szerelme sem tudja boldoggá tenni. Sőt, valójában Rhode miatt lett vámpír. Aki azért változtatta át Lenah-t, mert szerelmes lett belé. Nagyon ironikus szerintem, hiszen a szerelem nem lehet ilyen önző. De már az elején kiderül, hogy nem is. Ugyanis, Rhode visszaváltoztatja Lenah-t, a saját élete árán. Mennyire szerethette Lenah-t, hogy egy ilyen önzetlen tettet végrehajtott úgy, hogy ő egy vámpír, az egyik legönzőbb teremtmény. Többek között ezért volt Rhode az egyik kedvencem. Szóval, a vámpírok jók, a történet is jó. Bár én egy kicsit keveselltem Lenah vámpír életének emlékeit. Azokból elég keveset kaptunk, igaz, ahhoz eleget, hogy körvonalazódjon bennünk Lenah múltja, és hogy legyen némi benyomásunk a vámpírok életéről. De én személy szerint még szívesen olvasgattam volna Lenah régi életét. Nagyon sok dráma van a könyvben, az emberi sorsok drámája. Például Vicken élete. Attól függetlenül, hogy nem bírtam, sajnáltam a történtek miatt. Vagy ott van Lenah szövetsége. Ugye azért hozta létre ezt a szövetséget, hogy megvédjék őt, és hogy ne legyen egyedül. Röviden ők voltak a családja, amikor Rhode elment. De meg kellett őket ölnie. És még csak nem is vámpírként. Már egy új életet kezdve kellett ezt tennie. És ezért is imádtam a befejezést. Lenah új életet akart kezdeni, élni akart, ami meg is történt, bár nem fogadom el teljesen ezt a Justin-szálat. De Lenah rájött, hogy nem élhet teljesen átlagos életet. 600 évnyi kegyetlenség, fájdalom, szenvedés és vérontás nem múlik el nyomtalanul. A múltja örökké kísérteni fogja. SPOILER! Ezért választotta a halált. Hiszen megkapta, amit akart- papír szerint Justin segített neki, hogy tényleg élhessen. Ő pedig ezt akarta, de ha tovább él, az ugyanúgy szenvedés lenne neki, hiszen a múltja mindig ott lesz. Justin soha nem fogja őt teljes mértékben megérteni. Nem fogja megérteni Rhode hiányát. Nem fogja megérteni a bűntudatot. Nem fogja megérteni, milyen volt a halhatatlanság tudatával létezni. Mert a fejében Lenah még vámpír volt. Nem volt teljesen ember az átváltozás után. Főleg nem úgy, hogy vissza is változott. Nekem az egy kicsit erőltetettnek tűnt, hogy pont azok a képességek estek kis, ami zavarta Lenah-t. Túl kényelmes megoldás egy vámpír test, emberi elmével. Bár értékelem a párhuzamot Lenah két átváltoztatása között: mindkét férfi a szerelem nevében csinál belőle szörnyeteget. Bár Vicken inkább csak visszaadja, amit Lenah csinált vele. Szóval, tetszett, hogy Lenah felszabadította Vickent. Ezzel többet tett azért, hogy emberként haljon meg, szerintem. Bár nincs kimondva a halála, és van egy második rész, de nekem ezt a sztori így kerek. SPOILER VÉGE!

Szereplők

Lenah-t kedveltem is, meg nem is. Az elején nagyon bírtam, de a Justin-os résznél kicsit kevésbé szerettem. Nem volt hiteles, hogy ennyi vámpírév után 16 éves csitriként viselkedett, egyik napról a másikra. Plusz, utálom, amikor a főhős nem tökéletes, de minden egyes pasi a könyvben csak érte epekedik. Borzalmas. Miért nem maradhatott Tony csak egy barát??
Rhode volt az abszolút kedvencem, belőle sokkal többet szerettem volna. Izgalmas karakter, akinek szívesen megismerném a történetét. És a Lenah-Rhode a legjobb szerelmi szál.
A szövetség tagjairól sajnos szintén keveset tudtunk meg, pedig kíváncsi lennék rá. El kell ismernem, cseles az írónő, mert azért annyi infót csepegtet, hogy legyen fogalmunk például a szövetség tagjainak karakteréről, de nem viszi túlzásba. Justint pedig rühelltem.

Összességében én abszolút ajánlom olvasására, mert az egyetlen nagy hibája ellenére nagyon jó könyv, ami képes volt újítani a vámpíros könyvek palettáján.

Az írónő: Rebecca Maizel

Rhode Island-en lakik, ahol irodalmat tanít egy középiskolában. Szereti az indiai kaját és a kutyáját, Georgie-t.
http://rebeccamaizel.com/

Borító: Elég fura ez a borító, nem venném le a polcról csak ezért.
Kedvenc szereplők: Rhode, Suleen, Tony
Kedvenc jelenet: Rhode átváltoztatja Lenah-t
Kedvenc idézet: "-Abban a pillanatban, hogy felkel a nap, már el is kezd lemenni. Ahogy megszületünk, már el is indulunk a halál felé. Az élet egy nagy körforgás, Tony." (Lenah)

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 384 oldal
Műfaj: fantasy
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Vámpírkirálynő 1.