Születésnapi nyereményjáték

Sziasztok! Ahogy tegnap ígértem, ma hoztam a szülinapi nyereményjátékot. Ez az első nyereményjáték a blogon, igyekszem mindent leírni, de ha lenne valami kérdés, azt nyugodtan tegyétek fel.
Szóval, a feladat az lesz, hogy kitaláljátok, melyik idézet melyik könyvből van. A könyv címére és írójára vagyok kíváncsi. A megfejtéseket küldjétek az alábbi e-mail címre, a nevetekkel együtt: szaszablog@gmail.hu. A játék október 31-ig tart. Sorsolás utána 1-2 nappal várható. Az eredményt a blogra kiteszem, és e-mailben is értesítem a nyertest.
A nyertes választhat a két nyeremény között: Benina: Megsebzett szabadság című könyve vagy Elizabeth Chandler: Angyali szerelem 1-4. című sorozata. Ha megoldható, akkor szívesen átadnám személyesen, Győrben a nyereményt, de ha nem, akkor postázom.

Itt vannak az idézetek:

1. Hogy mi történt kis híján, az a legkevésbé számít. Azzal kell foglalkoznod, ami ténylegesen az orrod előtt van.

2. Az okos fiúk is képesek elbutulni a szexi lányok közelében.

3. – A normális emberek is nagyon idegesítővé válhatnak, ha idegesítő helyzetbe kerülnek.

4. Maga a szépség, kívül és belül. Ezüst fénysugár a sötétségben. Ő az én világosságom.

5. Az igazi szerelem olyan, mint valami betegség.

6. Amikor a felnőttek elismerően paskolgatják a fejem, hogy milyen nagylány vagyok, igazából azt értették alatta, örülnek, hogy nem vagyok elég nagy ahhoz, hogy megkérdőjelezzem őket, és szembeszálljak velük.

7. Soha nem tudhatja, kivel találkozik, vagy hogy mit tartogat a maga számára a sors.

8. A tenger nem szereti, ha visszafogják.

9. A képzelet mindig félelmetesebb a valóságnál. Ez a lélektani hadviselés alapja.

10. És ekkor leesett a tantusz: tényleg nem érti. Fogalma sincs. Ez a gondolat annyira nevetséges volt, olyan lehetetlen, hogy tudtam, igaznak kell lennie, fáson számára nem létezik semmi, ami váratlan. Nincsenek meglepetések. Az egész élete körültekintően meg van rajzolva listákon és allistákon, éppen olyanokon, amilyet segítettem neki leellenőrizni hetekkel ezelőtt.

Sok sikert mindenkinek! :)

Első születésnaaap!! :)

Na szóval ide is elérkeztünk. Technikailag csak holnap lesz 1 éves a blog, de én már ma elkezdek ünnepelni Veletek. :)

Amikor tavaly elkezdtem a blogot, nem igazán volt előttem semmi cél. Nem gondoltam, hogy mennyien nézik majd, meddig működik. Úgy voltam vele, hogy addig csinálom, amíg még szeretem csinálni. Ez viszont - a blogolás szeretete - továbbra sem változott. Még akkor sem, amikor esetleg alig posztoltam. Főleg nyáron. Ezért elnézést is szeretnék kérni, mert tényleg nem maradt sok időm a blogra: családi teendők és a nyári munka, bevallom, nem hagyott sok időt. De az egyszer sem jutott eszembe, hogy abbahagyjam, és ezt igazából egy apró sikerként könyveltem el magamban. Mert fel voltam arra készülve, hogy esetleg nem lesz már hozzá kedvem, ha például nincs időm, vagy nem olvassák annyian a blogot. Furcsa mód, bármennyi is volt az oldallátogatás száma, soha nem keseredtem el. Még annak ellenére sem, amikor láttam más blogokon, hogy ott sokkal több. De valahogy nem érdekelt. Egyrészről, mert azok a blogok sokkal, de sokkal jobbak, mint az enyém. Másrészt, soha nem voltak nagyratörő terveim a bloggal. Persze, szerettem volna, ha sokan olvassák, de alapvetően azért kezdtem el, mert szükségem volt egy felületre, ahol leírhatom a véleményem. Nem gondoltam, hogy ennél sokkal többet kapok, pedig nagyon sok örömet ad a blogolás. Mert lehet hogy nem olyan hatalmas az a szám, de engem mégis boldoggá tesz, hogy valaki egyáltalán kíváncsi rám és a véleményemre. Soha nem felejtem el, amikor karácsony körül meglettek az első feliratkozóim! Le se lehetett törölni a vigyort a képemről, amit nem mellesleg mindenki a karácsonynak könyvelt el, de én általában nagylelkűen tájékoztattam a népet, hogy nem csak azért. Az első díjamért is nagyon hálás vagyok, noha, ahogy akkor is említettem, nem éreztem megérdemeltnek, mert éppen elég kevés időm jutott a blogra. Ahogyan most sincs. Elég kevés poszt van, de igyekszem újra belerázódni, a suli miatt nem egyszerű. Nem akarok kifogásokat keresni, legyen elég annyi, hogy próbálkozom. Ha kevesebb poszt is lesz, de lesz. És az, hogy ennek ellenére is itt vagytok, és olvassátok a blogom, többet számít, mint hinnétek. Persze, először magam miatt csináltam a blogot, de a mélyebb pontokon Ti is nagyon sokat segítettetek, a tudat, hogy vannak, akik (remélem) várják az bejegyzéseimet. Szóval igazából lehet, hogy ti többet tesztek ezért a blogért, mint én, de igyekszem! :) :) Továbbra is szívesen várom a megjegyzéseket, mind ide, mind az e-mail címemre (szasza9711@citromail.hu), mert ez a blog annyira a Tiétek is, mint az enyém! :) Nem tudom elmondani, hogy mekkorra boldogságot jelent nekem ez a blog, és azok, akik olvassák.

Természetesen további köszönetnyilvánítás is van még, hiszen egyedül nem menne! :)

Hatalmas köszönet a szüleimnek és a nővéremnek a családi támogatásért. Köszönöm a szüleimnek, hogy bár ők nem szeretnek olvasni, és a blogomat sem olvassák, de elfogadják az olvasásmániámat, és még szeretnek is, ezzel együtt. És természetesen biztosítják a tőkét, amiből én kiélem a szenvedélyem! :)
Külön köszönet a nővéremnek, Rékának, hogy (az esetek többségében) nagyobb hiszti nélkül elviseli, hogy egy könyvvel kell megküzdenie a figyelmemért. És hogy néha még a blogomba is beleolvas. Jól esik az is, hogy folyton kritizálja a könyveimet és a sorozataimat, természetesen puszta szeretetből. Hiányozna, ha nem így lenne. Remélem, soha nem unja meg, hogy könyvekkel kell osztoznia rajtam, és hogy hajlandó elviselni akkor is, amikor egy számára ismeretlen könyvről/sorozatról beszélek neki. Hatalmas ölelés nekik! :)

Nincs is jó szó, hogy megköszönjem a csodás barátaimnak, hogy itt vannak nekem. Elviselnek, és szeretnek, és persze nem hagyják, hogy egyedül csináljak hülyeségeket. Ők is jönnek. Köszönet azért, hogy mindig ellátnak olvasnivalóval, hogy jót lehet vitatkozni velük egy-egy könyvön, és hogy mindig számíthatok rájuk. Talán nem is sejtik, de több nehéz helyzeten  segítettek már át. Nem vagyok jó abban, hogy ezt elmondjam nekik, de azért itt leírom, hogy nagyon szeretem őket. Soha nem lehetek elég hálás, hogy megismertem őket, és hogy erőt és szeretet adnak. Remélem, legalább a töredékét viszonozni tudom!

Köszönet jár még a bloggertársaimnak, akiknek a posztjai sokszor adnak inspirációt, és jó könyv tippeket is! :) Köszönöm, hogy a blogjukon is hirdetnek, és hogy az enyémet is olvassák. Jó lenne személyesen is megismerni egymást! :)

Remélem, nem hagytam ki senkit. Egy kis statisztika a blog életéből:
Rendszeres olvasók száma: 8.
Oldalmegjelenítések: 5364.
Legnépszerűbb bejegyzések: Csillagainkban a hiba, Bábel, A siker titka #1, A beavatott
Bejegyzések száma: 100 (plusz ez)

Ennyi lett volna a szülinapi poszt, holnap jövök egy kis nyereményjátékkal! :)

Illéa Igazija

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

A könyv és én
Egyik kedvenc sorozatom lett a Párválasztó, ezért már alig vártam, hogy elolvashassam a befejező részt.

Történet
A Párválasztó az utolsó fordulóhoz érkezett, ami azt jelenti, hogy Americának és Maxonnak is döntenie kell. America ugyanis még mindig nem biztos abban, hogy Illéa leendő hercegnéje akar lenni. Közben a lázadók egy új oldalukról mutatkoznak be, ami sok fejtörést okoz a hercegnek.

Véleményem

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a Párválasztó befejező részében. Jó, azért elég kiszámítható volt, de reméltem, hogy méltó befejezése lesz a sorozatnak. Be kell valljam, egy kicsit csalódott vagyok. Legfőképp a vége miatt. Ugyanis szerintem a vége túl gyors és túl egyszerű lett. A konfliktusokat, amelyek még adódhattak volna, egy egyszerű döntés elvágta. A királynak esélyes sem volt tiltakozni Amrica ellen. És bár ez túl könnyű döntés, mégsem kifogásolhatom, mivel a történtek következményeként ez is megtörténhetett. Tehát az írónő nagyon cselesen beleépítette ezt a szálat. A másik dolog, ami zavart: Maxon és America kapcsolata. Ami fura, mert eddig ezt imádtam a legjobban. Gondolom, nem árulok el nagy meglepetést, ha elmondom: Maxon Americát választja. De ahogyan eljutnak oda... Igazából egészen addig nem volt semmi bajom az egésszel, amíg az ünnepség el nem kezdődött. De utána Maxon olyan könnyen megbocsátott Amricának. Értem én, hogy majdnem meghalt, és hogy ettől megijedt meg minden, de azért akkor is. America nem kis pofátlanságot művelt Aspennel. Legalábbis én mindig így gondoltam. America pedig

szerintem már kicsit túlzásba vitte a gondolkozást. Tudom, hogy a jövőjéről kell döntenie, de már kicsit sokáig húzta. Ennek ellenére természetesen örültem a végének. Ebben a részben több szerepet kaptak a lázadók, akiket nagyon megkedveltem. Tetszett az is, hogy Maxon meg akarja reformálni a rendszert, az apja akarata ellenére is. Boldog vége lett a könyvnek, de mégsem csöpög az egész, érzékelhető, hogy a rendszer újra építése nem lesz olyan egyszerű, és Americának meg Maxonnak biztos lesznek nehéz napjai. De azt is tudja az olvasó, hogy ők tökéletesen illenek egymáshoz, és együtt átvészelik. A könyv hibái ellenére fájt a szívem, hogy vége lett az egyik kedvenc sorozatomnak, és többé-kevésbé méltó befejezés lett.

Szereplők

America ebben a részben néha eléggé kiakasztott, de azért így is szerettem. Nagyon sajnáltam az apukája miatt. De örülök, mert ez is szerepet játszott abban, hogy végre rájött, jó királynő lesz belőle, és hogy Maxont szereti.
Maxon az előző kötetben kicsit furcsán viselkedett, de itt végre összeszedte magát. Kiállt az apja ellen, ami nagy bátorságra vall, főleg a titkát ismerve. És még mindig szívesen lennék királynő az oldalán! :)
Aspen, bár most nem sok vizet zavart, akkor sem kedveltem. Azért annak örültem, hogy ő is megtalálta a boldogságot.
A királyt utáltam, végül is megérdemelte, amit kapott, viszont a királynőt sajnáltam.
Celeste-n nagyon meglepődtem, de kellemesen. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az egyik kedvencem, pedig így lett.

Összességében mindenképpen érdemes elolvasni, a hibái ellenére is egy jó könyv, ami egy jó sorozat befejezése.

Az írónő: Kiera Cass

2012-ben jelent meg a Párválasztó. Érdekesség, hogy a CW sorozatot akart készíteni belőle, és két pilotot is csináltak, de egyik sem kapott teljes évadot. Kiera szabadidejében a Youtube-n lóg, és sütit eszik.
http://www.kieracass.com/

Borító: Én is akarok ilyen gyönyörű fehér ruhát, és én is ilyen jól akarok benne kinézni.
Kedvenc szereplők: Maxon, America, Georgia, Amberly királyné, Celeste
Kedvenc jelenet: America és Maxon kiszöknek a palotából, az esküvő, a lányok beszélgetése America szobájában
Kedvenc idézet: "De néha jólesik azt tenni, amit szeretnénk, s nem azt, amit muszáj." (Maxon)

Kiadó: GABO, 2014
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 346 oldal
Műfaj: YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Párválasztó 3.

Kötelezők szerintem #2

Gondolom mindenki kapott kötelező olvasmányokat a nyárra. Amiket el kéne olvasni. Mert azért adják ki őket, hogy a fiatalokat olvasásra ösztönözzék. Ami jó. Na már most, egy könyvmolynak, mint például nekem, nincs szükség arra, hogy valaki olvasnivalót jelöljön ki, ugyanis én így is sokat olvasok a nyáron és év közben is. De elgondolkodtam, hogy mi lenne ha én nem lennék könyvmoly, sőt utálnék olvasni. A kötelezők megszerettetnék velem az olvasását? Szerény véleményem szerint nem. Elsősorban azért, mert ami kötelező, az egyáltalán nem csábító, sőt már maga az, hogy kötelező, szinte rád kiabál, hogy "Nehogy megtedd"! És nincs is jobb érzés egy kamasznak, mint dacolni azzal, amit mondanak neki (tapasztalat...). A másik dolog, amiért szerintem nem túl népszerűek a kötelezők, az az, hogy milyen könyvek a kötelezők. Nem éppen a fiataloknak való, mi? Legalábbis, amikor én olvastam (próbáltam) az Antigonét, akkor nem igazán tudtam élvezni, mert olyan régi nyelven íródott, hogy a felét nem is értettem. Szóval, a kötelezők egyáltalán nem a fiataloknak szólnak. Nem tagadom, hogy van bennük tanulság, és hogy fontos könyvek, de ettől még nem biztos, hogy a fiataloknak kellene kiszabni őket kötelezőnek. Bár volt olyan kötelező, amit én igenis szerettem, például az Egri csillagok, amit többször is elolvastam. Szóval természetesen vannak olyan kötelezők, amik tényleg jók, de azért érezni a többségen, hogy a diákoknak valami olyan kellene, ami a jelen korukról szól. Olyan könyvek, amelyek tanulságát a való életben is hasznosíthatják. Mert például hol fogom én használni az Antigoné tanulságát (már ha van)? Bocsánat, hogy mindig ezzel dobálózom, de nagyon utáltam ezt a könyvet. Egy ilyen könyv csak elrettenti a fiatalokat az olvasásától. Lehet, hogy sokan csak azért nem olvasnak, mert nem tudják, hogy mit érdemes olvasni. Szerintem a kötelezőknek ezt kellene megmutatni, könyveket ajánlani, amelyek alapján kereshet hasonlókat, és már kaptunk is egy újabb könyvszerető embert. Miután ezen elgondolkodtam, vettem a bátorságot, hogy készítsek egy listát olyan könyvekről, amelyeket én ajánlanék kötelezőnek. Amelyek a mai fiataloknak szólnak, a mai világról, a mai problémákról és azok megoldásáról, nem olyanok, amiket 1000 évvel ezelőtt írtak. Akkor azok is jók voltak, de a világ változik. Sajnos a kötelezők nem, de ha valakinek van ismerőse ez ügyben, nyugodtam mutassa meg neki ezt a listát. :)

Tehát itt az én kötelező olvasmányok listám második fele, amelyen a középiskolásoknak ajánlanék könyveket. (A számozás nem jelent sorrendet)

6. Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Miért ajánlom?: Nagyon szerettem azt a könyvet, de nem csak ezért ajánlom. Hanem, mert olyan szinten hatással van az emberre, és annyi igazság van benne az életről, halálról, az emberekről, hogy muszáj elolvasni. Főleg a tiniknek, mert ha ezt elolvassák, rájönnek, hogy mi is igazából a szerelem... Hosszabb vélemény itt.

7. J.A Redmerski: A soha határa

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Miért ajánlom?: Talán kicsit merésznek tűnik ez az ajánlat, de szerintem például egy végzős középiskolás már simán olvashatja. Főleg azért, mert ez a könyv az életről szól, arról, hogy gondold át, mit is akarsz kihozni belőle. Nekem sokat adott a könyv, a korhatáros jelenetek pedig ugyanúgy az életről szólnak. :)

8. Marie Lu: Legenda

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Miért ajánlom?: Véleményem szerint ez a könyv kicsit háttérbe van szorítva, én is csak sokára vettem észre. Ami nagy kár, hiszen ez egy nagyon jó könyv! Egy disztópia, ami sajnos nem kapott figyelmet az Éhezők Viadala mellett. Remek karakterek vannak benne, olyanok, akikről tényleg példát lehet venni, emellett humoros, és sok dologra rávilágít a jelenünkbe.

9. Sarah Dessen: Altatódal

A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

Miért ajánlom?: Nem, nem csak azért, mert Sarah Dessen írta, bár az tény, hogy nagy rajongója vagyok. A fülszöveg szerintem a töredéket sem adja vissza annak, amit a könyv olvasása közben éreztem. A hangsúly Remyn, a főszereplőn van, aki nagy változásokon megy át, és szerintem nem rossz tudni, hogy változás rajtunk múlik.

10. Swati Avasthi: Ököl/Jog

A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet.

Miért ajánlom?: Sajnos a családon belüli erőszak is egy olyan probléma, amivel szembesülünk manapság. Ez a könyv nem pont a verésre koncentrál - hanem a következményeire. Arra, hogy ha akarsz, kijuthatsz, de ha nem hagyod, akkor segíteni sem tudnak. A döntésről szól, hogy bármi történik veled, mindig dönthetsz valamiről.

Ennyi volt az én kötelezők listám, lehet, hogy jövőre is csinálok ilyet! :) Addig is figyeljétek a blogot, mert a hétvégi szülinap alkalmából nyereményjáték várható. :)

"Csak élj jól!"

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

A könyv és én
Nem is igazán hallottam erről a könyvről, addig, amíg a könyvtárban meg nem találtam. Ugyanis, egy ideje nincs sok új könyv a könyvtárunkban, szóval a régiek között keresgéltem, és szerencsére rátaláltam.

Történet
Louisa most tudta meg, hogy a kávézó, ahol évek óta dolgozik, bezár. Viszont a kisvárosban, ahol lakik, nincs sok munkalehetőség, főleg úgy, hogy nincs képzettsége. Dolgoznia pedig muszáj, hiszen az édesanyja a nagyapját ápolja, a nővérének pedig nincs valami jól fizető állása, annak ellenére, hogy ő volt a család reménye, egészen addig, amíg nem született gyereke. Lou tehát bármilyen munkát elvállalna, így felajánlanak neki egy gondozói munkát. Noha Lou először nem lelkesedik az ötletért, ahogy Will, a gondozott sem, idővel összebarátkoznak.

Véleményem

Nagyon örülök, hogy sikerült rábukkannom, mert ha nem olvastam volna el, nagyon sokat veszítek. Kezdjük ott, hogy amikor ezt a bejegyzést írtam, próbáltam összeszedni, hogy mi is tetszett annyira ebben a könyvbe, rá kellett jönnöm, hogy nem tudom. Nem tudom szavakba önteni azt az érzést, ami akkor volt bennem, mikor a könyvet olvastam, Nem tudok ebből a zseniális, tökéletes csodából kiszedni egyetlen darabot, hogy megmutassam, mert akkor szétesik az egész. Nem tudok  felsorolni dolgokat, amik tetszettek, mert akkor csak annyit mondok, hogy az egészet imádtam.Ez van, emberek. Ez a könyv a zsenialitást súrolja, még át is lép rajta. Nem is kicsit. Ez a könyv olyan dolgokat tanít az életről, és olyan nézeteket állít szembe egymással, hogy csak néztem. Azért megpróbálok néhány dolgot írni. El kell mondanom, hogy maga a téma volt az, ami először megfogott, ugyanis még nem olvastam mozgássérültekről. Az írónő minden bizonnyal nagyon alaposan utánanézett egy kvadriplégiás életének és szükségleteinek. Nem tudtam sokat az ilyen betegekről, szóval ez is nagyon érdekes volt. Igazából ez a könyv nem egy vidám könyv és nem is hemzseg vidám témáktól: van itt mozgássérültség, öngyilkosság, fiatalkori anyaság, házassági válság, és még sorolhatnám. De a karakterek és a helyzetek, amelyekbe kerülnek, igenis viccesek. Máskor meg szívfájdítóan szomorúak. Mert ez a könyv ezt csinálja az érzéseinkkel. Mélységekbe taszít, vagy fölemel az égig. Lou terve is kiemelendő, mert egyszerűen annyira szeretné, hogy sikerüljön, és ettől az olvasó is nagyon drukkol neki, de a végén nem garantált a happy end. Így akarja közölni velünk az írónő: az élet ilyen, nem egy tündérmese, és lehet, hogy valamiért nagyon harcolsz, valamit akarsz, de sokszor van, hogy nem éred el. Vagy más célt érsz el. De ettől nem kell elkeseredni, hanem fel kell állni, és megpróbálni, hátha legközelebb sikerül. Próbálkozni kell, folyton, még akkor is, ha úgy érzed, feladod. Tehát a vége ilyen, nem valami boldog, és a tény, hogy nagyobb mennyiségű és jobb

minőségű bőgést produkáltam olvasás közben, mint a Csillagainkban a hiba közben, sokat elárul. Mert bár fájt a vége, de ha nem úgy lett volna, teljesen elveszti azt az életszerűséget, amit az egész könyvön érezni lehet. Valószínűleg nagyon sokáig tudnék áradozni még, és leírni, hogy mennyi mindent adott ez a könyv, és mennyire elgondolkodtatott, de nem akarom elvenni ezeket az érzéseket senkitől, mert úgy a legjobb, ha nem sejt nagyon semmit az olvasó, mielőtt olvassa, ezért lett egy kicsit homályos az értékelésem.

Szereplők
Lou karakterét azonnal megkedveltem, bár nagyon meglepett, hogy mennyi mindent tartogat magában ez a lány. Jó néhányszor legszívesebben megölelgettem volna. Nagyon tisztelem a karakterét, mert rettenetesen kitartó, és egy csupaszív ember. Sokszor kívántam, hogy bár nekem is lenne ennyi erőm, mint neki, vagy legalább a fele.

Willt egyszerűen imádtam, a szarkazmusával és a sértő megjegyzésivel együtt. Ahogy jobban megismertük a karakterét, úgy el tudtam tekinteni attól, hogy ő egy kerekesszékes ember, egy idő után el is felejtettem. Nem találkoztam még kvadriplégiással, de Will megmutatta, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Először egyébként nagyon haragudtam Will-re a döntése miatt, de be kellett látnom, hogy valószínűleg én is így tennék. És még csak nem is tudtam gyávaságnak tekinteni, mert ez nem az volt.
A többi szereplő is nagyon a szívemhez nőtt, főleg Nathan, Will gondozója, valamint Treena, Lou huga. Az ő történetére amúgy kíváncsi lennék. Mellesleg, az egész Clark famíliát imádtam.
Patrick volt nagyjából az egyetlen szereplő, akit nem kedveltem. Lou és az ő kapcsolata is nagyon sok kérdést vetett fel, és megkönnyebbültem, amikor szakítottak.

Összességében ez a könyv fantasztikus, kemény és kegyetlen, ami sok kérdéssel foglalkozik a halál kapcsán, s nagyon is elgondolkodtat az életről. Szóval, ha neked van egy normális életed, akkor tartozol magadnak annyival, hogy kihozod belőle a legtöbbet. De ha bővebb infóra van szükséged, olvasd el ezt a könyvet!

Az írónő: Jojo Moyes

Londonban született. Egyetemi tanulmányai után a The Independent című lapnak dolgozott. 2002-ben jelent meg első regénye, Sheltering Rain címmel. 12 könyve jelent meg eddig. Essex-ben él egy farmon, a férjével, Charles Arthur-ral és 3 gyermekükkel.
http://www.jojomoyes.com/

Borító: Tetszik az egyszerűsége, és bár nem ilyennek képzelem el, azért Lou és a piros ruhája! :)
Kedvenc szereplők: Lou, Will, Nathan, Treena,
Kedvenc jelenet: labirintusjelenet, az esküvő, az utazás, a Dignitas-ban járszodó jelenet, Will levele
Kedvenc idézet:"Alig maradt valami, ami boldoggá tesz, de te azzá teszel!" (Will)

Kiadó: Cartaphilus, 2012
Ár: 3490 Ft
Oldalszám: 488 oldal
Műfaj: romantikus
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: egyedülálló kötet

U.i.: Itt egy újabb kérdőív, a következő A siker titka rovatomhoz. Ha lenne egy kis időtök, kérlek, töltsétek ki! :) Köszönöm! :)
https://docs.google.com/forms/d/1uouWA3VU8pnBfPsF3AZ6BbK4hawXL_DLGgG8pvXZkoc/viewform

Otthoni várólista #4

Régen volt már ilyen rovat (meg sok minden más is), de az egyetlen jó dolog az iskola kezdésben az az, hogy újra tudok járni a Győri Könyvtárba, és újra fel tudom halmozni itthon a könyveket. Jelenleg amúgy Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek című könyvét olvasom, bejegyzés lehet, hogy lesz róla.

1. Gayle Forman: Hová tűntél?

Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?
Honnan?: Győri könyvtár
Nagyon szerettem az első részét, a Ha maradnékot, és elég kíváncsi lettem a fülszöveg miatt. Most Adam szemszögéből olvashatjuk, és nem igazán tudom mire számítsak. Remélem, lesz olyan jó, mint az első rész.

2. Leiner Laura: Akkor szakítsunk 

Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…
Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története

Honnan? kölcsönkaptam
Szeretem Leiner Laura regényeit, a Szent Johanna Gimi és a Bábel után is ugyanolyan jó könyvre számítok. Habár molyon sokaknak nem tetszett. Majd meglátjuk.

3. Spirit Bliss: A múlt árnyai

A Nap fénye elhalványult,
a Földre örök sötétség borult,
a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.
Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.
Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.
A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.
A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…

Honnan?: Győri könyvtár
Már olvastam ezt a könyvet, és tetszett is, de nem annyira emlékszem rá, csak arra, hogy a vége nekem zavaros volt. A második könyv előtt pedig jó lenne felidézni a történetet.

4. Spirit Bliss: A jövő árnyai

A Gonosz ott van mindenhol. A lábunk alatti csatornákban, elhagyatott házakban, elsötétített ablakú lakásokban.
De hamarosan előbújik.
Te biztonságban érzed magad?
Katherine úgy tért vissza a középkorból 2012-be, hogy a küldetése nem járt sikerrel. A Véreskezű még mindig életben van, és arra készül, hogy amint a Nap fénye kialszik, átveszi az uralmat az emberek világa fölött. Katie azt hiszi, ő az egyetlen, aki megállíthatja, ám rá kell jönnie, nem csak ő munkálkodik a világ megmentésén.
A középkor óta szerveződik egy ellenálló csoport, amely mostanra igazi szervezetté nőtte ki magát. Céljuk, hogy megvédjék Katherine-t a Véreskezűtől, és megmentsék a jövőt a rémuralomtól. Ám ez a cél nagy árat követel Katie-től!
Vajon képes lesz lemondani Casimir szerelméről, csak hogy ne szabadítsa rá a gonoszt a világra? És ki lehet az, aki a biztonságos búvóhely ellenére újra és újra az életére tör? Áruló van az ellenállók között, vagy a Véreskezű valahogyan áttört a tökéletesnek hitt védelmi rendszeren?
Rejtélyek, kaland, szerelem és szenvedély! Sosem tudhatod, mi fog történni, és ki áll a jó oldalon! Nem bízhatsz senkiben, talán még önmagadban sem!

Honnan?: Győri könyvtár
Végre valahára sikerült lecsapnom rá a könyvtárban, mert az első részt még 1-2 évvel ezelőtt olvastam.

5. Colleen Houck: A tigris átka

Szenvedély. Sors. Hűség.
Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?
Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén.
Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.
A tigris átka egy epikus fantasztikus-romantikus sorozat feszült. izgalmas első kötete, egy olyan élmény, amiből még többet akarsz.
Honnan?: Győri könyvtár
Sokszor láttam már molyon, de valamiért soha nem akartam elolvasni. Most megláttam a könyvtárban, és úgy döntöttem, teszek egy próbát vele.