Első születésnaaap!! :)

Na szóval ide is elérkeztünk. Technikailag csak holnap lesz 1 éves a blog, de én már ma elkezdek ünnepelni Veletek. :)

Amikor tavaly elkezdtem a blogot, nem igazán volt előttem semmi cél. Nem gondoltam, hogy mennyien nézik majd, meddig működik. Úgy voltam vele, hogy addig csinálom, amíg még szeretem csinálni. Ez viszont - a blogolás szeretete - továbbra sem változott. Még akkor sem, amikor esetleg alig posztoltam. Főleg nyáron. Ezért elnézést is szeretnék kérni, mert tényleg nem maradt sok időm a blogra: családi teendők és a nyári munka, bevallom, nem hagyott sok időt. De az egyszer sem jutott eszembe, hogy abbahagyjam, és ezt igazából egy apró sikerként könyveltem el magamban. Mert fel voltam arra készülve, hogy esetleg nem lesz már hozzá kedvem, ha például nincs időm, vagy nem olvassák annyian a blogot. Furcsa mód, bármennyi is volt az oldallátogatás száma, soha nem keseredtem el. Még annak ellenére sem, amikor láttam más blogokon, hogy ott sokkal több. De valahogy nem érdekelt. Egyrészről, mert azok a blogok sokkal, de sokkal jobbak, mint az enyém. Másrészt, soha nem voltak nagyratörő terveim a bloggal. Persze, szerettem volna, ha sokan olvassák, de alapvetően azért kezdtem el, mert szükségem volt egy felületre, ahol leírhatom a véleményem. Nem gondoltam, hogy ennél sokkal többet kapok, pedig nagyon sok örömet ad a blogolás. Mert lehet hogy nem olyan hatalmas az a szám, de engem mégis boldoggá tesz, hogy valaki egyáltalán kíváncsi rám és a véleményemre. Soha nem felejtem el, amikor karácsony körül meglettek az első feliratkozóim! Le se lehetett törölni a vigyort a képemről, amit nem mellesleg mindenki a karácsonynak könyvelt el, de én általában nagylelkűen tájékoztattam a népet, hogy nem csak azért. Az első díjamért is nagyon hálás vagyok, noha, ahogy akkor is említettem, nem éreztem megérdemeltnek, mert éppen elég kevés időm jutott a blogra. Ahogyan most sincs. Elég kevés poszt van, de igyekszem újra belerázódni, a suli miatt nem egyszerű. Nem akarok kifogásokat keresni, legyen elég annyi, hogy próbálkozom. Ha kevesebb poszt is lesz, de lesz. És az, hogy ennek ellenére is itt vagytok, és olvassátok a blogom, többet számít, mint hinnétek. Persze, először magam miatt csináltam a blogot, de a mélyebb pontokon Ti is nagyon sokat segítettetek, a tudat, hogy vannak, akik (remélem) várják az bejegyzéseimet. Szóval igazából lehet, hogy ti többet tesztek ezért a blogért, mint én, de igyekszem! :) :) Továbbra is szívesen várom a megjegyzéseket, mind ide, mind az e-mail címemre (szasza9711@citromail.hu), mert ez a blog annyira a Tiétek is, mint az enyém! :) Nem tudom elmondani, hogy mekkorra boldogságot jelent nekem ez a blog, és azok, akik olvassák.

Természetesen további köszönetnyilvánítás is van még, hiszen egyedül nem menne! :)

Hatalmas köszönet a szüleimnek és a nővéremnek a családi támogatásért. Köszönöm a szüleimnek, hogy bár ők nem szeretnek olvasni, és a blogomat sem olvassák, de elfogadják az olvasásmániámat, és még szeretnek is, ezzel együtt. És természetesen biztosítják a tőkét, amiből én kiélem a szenvedélyem! :)
Külön köszönet a nővéremnek, Rékának, hogy (az esetek többségében) nagyobb hiszti nélkül elviseli, hogy egy könyvvel kell megküzdenie a figyelmemért. És hogy néha még a blogomba is beleolvas. Jól esik az is, hogy folyton kritizálja a könyveimet és a sorozataimat, természetesen puszta szeretetből. Hiányozna, ha nem így lenne. Remélem, soha nem unja meg, hogy könyvekkel kell osztoznia rajtam, és hogy hajlandó elviselni akkor is, amikor egy számára ismeretlen könyvről/sorozatról beszélek neki. Hatalmas ölelés nekik! :)

Nincs is jó szó, hogy megköszönjem a csodás barátaimnak, hogy itt vannak nekem. Elviselnek, és szeretnek, és persze nem hagyják, hogy egyedül csináljak hülyeségeket. Ők is jönnek. Köszönet azért, hogy mindig ellátnak olvasnivalóval, hogy jót lehet vitatkozni velük egy-egy könyvön, és hogy mindig számíthatok rájuk. Talán nem is sejtik, de több nehéz helyzeten  segítettek már át. Nem vagyok jó abban, hogy ezt elmondjam nekik, de azért itt leírom, hogy nagyon szeretem őket. Soha nem lehetek elég hálás, hogy megismertem őket, és hogy erőt és szeretet adnak. Remélem, legalább a töredékét viszonozni tudom!

Köszönet jár még a bloggertársaimnak, akiknek a posztjai sokszor adnak inspirációt, és jó könyv tippeket is! :) Köszönöm, hogy a blogjukon is hirdetnek, és hogy az enyémet is olvassák. Jó lenne személyesen is megismerni egymást! :)

Remélem, nem hagytam ki senkit. Egy kis statisztika a blog életéből:
Rendszeres olvasók száma: 8.
Oldalmegjelenítések: 5364.
Legnépszerűbb bejegyzések: Csillagainkban a hiba, Bábel, A siker titka #1, A beavatott
Bejegyzések száma: 100 (plusz ez)

Ennyi lett volna a szülinapi poszt, holnap jövök egy kis nyereményjátékkal! :)