10 könyv, amiről nem írtam, pedig illet volna - 2. rész

Itt van a múltkori bejegyzés második része. A sorrend ismételten nem jelent semmit, csak az időrendet.

Gayle Forman: Csak egy nap

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

Miután elolvastam ezt a könyvet, akkor vált számomra ténnyé, hogy Gayle Forman fizikailag képtelen arra, hogy olyan könyvet írjon, ami nincs hatással az emberre. Ő nem tud olyan könyvet írni, ami rossz. És ez egy tény. Megint az történt mint ami a Ha maradnéknál: nem vártam sokat, és annak a dupláját kaptam. Azt hittem, hogy ez ilyen könnyed szerelmi sztori, de hát Ms. Forman nem szereti az egyszerű love storykat, az biztos. Itt minden a főszereplőn, Allyson-on múlt, és ő simán átment a teszten. Azt imádtam a legjobban a könyvben, ahogy Allyson rátalált önmagára, miközben Willemet kereste. Szerintem még akkor is jól járt volna azzal az egy nappal, ha nem találja meg újra Willemet. Mert az az egy nap adta meg neki a löketet, hogy kezdjen valamit magával. Jó, persze előbb csak depiséget adott, de aztán Allyson összeszedte magát. Ez a könyv megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen, és azt is, hogy ha van rá lehetőséged, tedd azt, amit akarsz. Ne élj úgy, ahogy mások mondják vagy elvárják. Allyson is sikeresen kilépett a komfortzónájából, és meghozta a saját döntésit, szó szerint is megdolgozott értük. Szóval jobban örültem, hogy erről szólt, mint ha csak a szerelmi sztorin lett volna hangsúly.

Rachel Hawkins: Hex hall

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Nem vártam sokat ettől a könyvtől, de sikerült alaposan betalálni és nyomot hagynia. Először is nagyon szórakoztató volt, az egyik legviccesebb könyv amit eddig olvastam. A főszereplőt, Sophie-t nem lehet nem szeretni és nem azonosulni vele. Maga a Hex Hall gondolata sok más helyen is megjelenik, mármint az, hogy természetfeletti lényeket egy helyre terelnek. Szerintem itt ez jól működött, valahol nincs jól megírva. Itt teljes képet kapunk az iskola működéséről és a benne lakó varázslényekről is. Sophie erejének eredetét nem sejtettem, de nagyon tetszett. Imádtam még Archert is, kár, hogy a rosszfiúk oldalán van. Persze, nem mentes a kliséktől, de ennek a könyvnek még ez is jól áll. A második részig még nem jutottam el, pedig már régóta keresem égen-földön.

Colleen Hoover: Slammed- Szívcsapás

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Erről a könyvről írni akartam, de aztán mégsem lett belőle poszt. De azért itt volt a fejemben, hogy ha lenne rá alkalom, akkor csak előveszem. És most itt az alkalom. Azért mertem már az elolvasás előtt szeretni ezt a könyvet, mert Colleen Hoover írta. Keveseknek szavazok meg ilyen bizalmat, de ő ezt megnyerte a Reménytelennel. Bár szerintem ez egy merőben más könyv lett. Csak a zseniális írásmód, a remek karakterek és a finom, jelképes történések egyeznek meg. Ez a szerelem egy másfajta küzdelem, de ezt is ugyanúgy imádtam. És ahogy a Reménytelennél sem akartam, úgy most sem akarom lelőni a poént. Csak annyit, hogy én imádtam ezt a csavart, és örülök, hogy kihozta a helyzetből azt a sok potenciált, amit lehetett. Külön megjegyezném, hogy nagyon jól beépítette az írónő a slam poetry-t, amiről én nem is hallottam a könyv elolvasása előtt. Pedig abszolút megérdemli a figyelmet.

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Az Eleanor és Park minden mondatában egy merőben új és különleges könyv. Nem tudnék egy olyan könyvet mondani, amire hasonlítana. Jó, persze van benne szerelmi szál, mint majdnem minden könyvben. De egyik könyvben sincs egy ilyen szerelmi szál, ami ennyire új nézőpontból írja le a szerelmet. Rainbor Rowell írásmódja sem hasonlít az eddig olvasott könyveimhez. Kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, de utána nincs megállás. Nem is tudok igazán konkrétumot mondani, hogy miért szerettem ennyire ezt a könyvet. De valami nagyon megfogott benne, és elgondolkoztatott. Ez egy végletekig egyszerű és mégis szokatlan könyv. Ha valaki már megcsömörlik a sok klisés szerelmi történettől, akkor ezt a könyvet kell elolvasnia.


Sarah Fine: Sanctum

Egy hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök síron túli életét.
Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot.

Erre könyvre gondoltam volna utoljára, hogy ide kerül, mielőtt elolvastam. Nem is igazán izgatott, csak megláttam a könyvtárba, gondoltam egynek elmegy. De aztán elolvastam, és rájöttem, hogy ez a könyv nem csak elmegy egynek, hanem akár többnek is. Kislányos rajongásom miatt nem írtam róla, ugyanis túlságosan imádtam ahhoz, hogy bármi értelmeset összehozzak róla. De mivel megérdemli, most azért megkísérlek valamit írni. A karakterek számomra mindent vittek ebben a könyvben. Bár néha Lela kicsit idegesítette, de egy abszolút király főhősnő. És tényleg csak minimálisan nyavalygott. De akitől padlót fogtam, az Malachi volt. Nem csak azért, mert jó pasi, hanem mert egy kiváló karakter. Nagyon tetszett az ő története, de nem árulom el, hogy pontosan mi is az. Nagyon jó volt olvasni  egy ilyen jól felépített szerelmi szál, különösen, hogy mindkét szereplő elég sérült. De mégsem ment át a mostani divatos klisés NA- könyvek stílusában. És ha ettől a könyvtől valaki nem riad vissza az öngyilkosságtól, akkor az nem ember. Nagyon jól beleépítette ezt a komoly mondanivalót egy kicsit ilyen fantasy dologba az írónő, ügyes húzás volt.

Otthoni várólista #14

Ez az utolsó adagom a győri könyvtárból, mert nyáron nem tudok járni. Nagyon jó könyveket szedtem össze és nemsokára befejezem a mostani könyvemet, a Poszeidónt Anna Banks-től.

1. Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Eleanor
Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.
Honnan?: Győri könyvtár
Érdekes könyvnek tűnik, nem hétköznapi sztorira számítok, remélem, úgy lesz.

2. Chanda Hahn: Bűbájtalan

Mina Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot.
Honnan?: Győri könyvtár
Nem is igazán hallottam erről a könyvről, amíg meg nem láttam a könyvtárba, ahol megtetszett.

3. Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre

Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?
Honnan?: Győri könyvtár
Körülbelül a megjelenése óta hajkurászom ezt a könyvet, és most szerencsésen és tökéletesen véletlenül rábukkantam.

4. Cassandra Clare: A herceg

A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.
Honnan?: Győri könyvtár
Oké, tudom, hogy ez a könyv egyszer már szerepelt a várólistámon, már majdnem egy éve... Most már nincs mentségem, csak annyi, hogy nem tudtam tavaly meghosszabbítani a könyvtárba, nyáron pedig nem járok Győrbe, és hát azóta... Nem olvastam el, az a lényeg. De most, ha törik, ha szakad, akkor is kivégzem! :)




5. Kim Harrington: Perception – A hatodik érzék

Mindenki hallott már Clarity „Clare” Fernről. A suliban is jól ismerik, ő a tisztánlátó lány, akinek elég csak megérintenie egy tárgyat, és rögtön emlékképek törnek rá a múltból.
Csakhogy Clare egyáltalán nem akarja celebként ünnepeltetni magát. Jobban szeret a háttérbe húzódva csendesen szemlélődni. Különleges képességét nem váltja aprópénzre.
Valaki azonban Clare nyomába szegődik, csábító üzenetekkel és ajándékokkal halmozza el, ahol csak felbukkan a lány. Ki lehet a titkos csodáló? Vajon a vonzó Gabriel, aki miatt Clare szíve mindig hevesebben ver? Vagy talán a lány korábbi barátja, Justin, aki bármit megtenne, hogy újból összejöjjenek?
Egy biztos. Clare-nek mielőbb meg kell oldania a rejtélyt. Az üzenetek egyre baljósabbá válnak, ráadásul egy helybéli lánynak hirtelen nyoma vész. Clare nekilát az igazság felderítésének – mielőtt túl késő lenne.
Honnan?: Győri könyvtár
Habár nem lett kedvenc, szerettem az első részt, és kíváncsi vagyok, mit tud még kihozni ebből az írónő.

6. Claudia Gabel- Cheryl Klam: Káprázat

A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.
Honnan?: Győri könyvtár
A csodás borító rabolta el a szívemet, de a tartalom sem lehet utolsó.