"Égess el egy Tisztát..."

Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri.
Partridge a Kupolában él, azon szerencsés kevesek között, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását. Bár a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia, úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
Amikor Pressia találkozik Partridge-dzsal, a világuk újra összeomlik.

A könyv és én
Elmondhatatlanul régóta ott a várólistámon ez a könyv, de csak most jutottam el az olvasásig.

Történet
Pressia napjai egyetlen dologgal telnek: túléléssel. A robbanások óta ez nem is olyan egyszerű, főleg azoknak, akik a Kupolán kívül vannak. De nem a túlélés Pressia egyetlen gondja: hamarosan betölti a 16. életévét, és akkor az SZFH elhurcolja. Vagy katonának vagy célpontnak. A lány menekülni kényszerül, arra viszont nem számít, hogy közben találkozik egy Tisztával.

Véleményem

Csak hogy tisztázzuk: ez egy zseniális könyv. A műfaja disztópia, és ez bizony egy igen kemény, kegyetlen és reális disztópia. De nem tökéletes könyv. Erre még visszatérek. Nem egy habos-babos disztópia ez, és persze nincs is nagyon olyan, de például olvastam már elég könnyedebb disztópiát is. Ez viszont nagyon kegyetlen és őszinte. És elképzelhető. Reálisak a robbanások, és az emberi természetet ismerve tényleg eltervezheti valaki a világ pusztulását, „megtisztítását”. Tehát emiatt kicsit félelmetes is, a tudat, hogy ez akár a mi jövőnk is lehetne. Mert azért ismerjük be: az Éhezők viadala nem olyasmi, amit el tudunk képzelni. Viszont a Tisztákban történetek igen. Egyrészt, mert a robbanásokat egy hétköznapi életbe, helyzetbe helyezi: többen is elmesélik, hogy mi törtét velük a világ pusztulásánál, és mindenki egy teljesen mindennapi helyzetet fest le. A realitásba szerepet játszik az is, hogy a történetben fontos szerepet kap Hirosima, és az ott történt atombomba robbanás. Azt ugyan nem tudom, hogy tényleg igaz-e, mindenesetre az írónő szépen belefűzte a történetbe, így tökéletesen hihető. És nagyon elgondolkodtató, hogy miért is történtek a robbanások. Hiszen a mi világunk is pusztul, úgy mint ahogy Bradwell jellemzi az egyik jelenetben. Szóval ez dolog nagyon tetszett, ahogy a Tiszták és a túlélők is. Az emberekbe ugye beleolvadtak dolgok, vagy összeolvadtak egymással, ezzel szemben a Kupolában mindenki sértetlen. A dolog igazságtalansága elképesztő. Ahogy a történet és a szereplők sorsának tragédiája is. Nem írom le, de van egy jelenet, ahol már azt hinnéd, hogy minden jóra fordul, és akkor egy pillanat alatt tragikus lesz az egész. Nagyon hatásos a könyv, az írónő nagyon érzékletesen ír, teljesen bele tudtam képzelni magam a helyzetükben. A világfelépítés nagyon pontos volt, mindent kitalált, bár nekem néhol zavaros volt, hogy akkor most ki és mit csinált pontosan. A végére viszont összeállt a kép. Ami nem tetszett: a két főszereplő szerelmi élete. Egyébként zseniális ötlet, hogy Pressia és Partridge a két főszereplő, hogy miért, az majd kiderül, de nem igazán láttam az okát, amiért például Bradwell sok áldozatot hoz. Nagyon nemes cselekedet, meg minden, de miért? Nem is igazán ismeri a lányt, de mégis veszélyezteti a saját életét miatta. (Lehet, hogy most nem értitek, de olvassátok el a könyvet :) ) Szóval ezen még lehetett volna csiszolni. Viszont a karakterek többi kapcsolata egymással hibátlan, és maguk a szereplők is érdekes és rétegelt személyiségek. Ami még negatívum: a könyv nagyon lassan indul be. Tény, hogy megéri megvárni, de már nagyon szerettem volna, ha történik valami. Tehát ez van: egy nagyon sötét, de elgondolkodtató és fontos mondanivalóval megírt könyv, remek karakterekkel, kicsit suta szerelmi szálakkal és azért némi halállal fűszerezve. Bár azt meg kell hagynom, hogy tényleg nem a szerelmi szál itt a legfontosabb. A fülszöveg viszont félrevezet egy kicsit. Ne higgyetek neki teljesen! ;)

Szereplők

Pressia egy tökéletes főhősnő. Nagyon jó ember, aki az átélt borzalmak és tragédiák ellenére is  képes önmaga lenni. Vagyis nagylelkű, tiszta szívű és bátor lenni. Ahhoz képest, hogy csak 16 éves, nagyon érett és felelősségteljes. Nagyon tetszett a hobbija is.
Partridge először nem volt olyan bátor, inkább visszahúzódónak tűnt. De a történet előrehaladtával megmutatta, hogy bár a Kupolában nőtt fel, ő is sokat tud az életről, a túlélésről, és alkalmazza is. Nagyon szerettem a karakterét.
Lyda és Bradwell viszont furcsamód nem voltak annyira szimpatikusak, a végén sem. Bradwellt azért kicsit megkedveltem, de valahogy Lyda-val nem barátkoztam meg. Talán a következő részben.
El Capitan és az öccse, Helmud a szívemhez nőtt, megérintett a tragédiájuk. Mert persze szereted a testvéredet, de mi lenne, ha egész hátralévő életedben őt kellene cipelned? Bár egy kicsit kevesebb figyelem jutott Helmudnak, remélem, ez változik a második részben.

Összességében egy nagyon komor, de elgondolkodtató, és őszinte disztópia ez, amelynek nagyon várom a következő részét, még akkor is, ha annyira nem függővég a vége.

Az írónő: Julianna Baggott

Az írónőnek több írói álneve is van. Floridában él a férjével és négy gyermekükkel. 3 verses kötetet is írt.
http://juliannabaggott.com/

Borító: Nagyon szép, részben emiatt akartam elolvasni.

Kedvenc szereplők: Pressia, Partridge, Aribelle, El Capitan

Kedvenc jelenet: Partridge és a testvére találkozik az anyjukkal

Kedvenc idézet: "A gyerekek szeretik a szüleiket, még azokat is, akik ezt nem érdemelnék meg."

Kiadó: Egmont, 2012

Ár: 3999 Ft

Oldalszám: 568 oldal

Műfaj: disztópia,  YA

Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár

Sorozat: Tiszták 1. 

A siker titka #1- Miért akar mindenki a Szent Johanna Gimibe járni?

Gondolkodtatok már azon, hogy mi a siker titka? Mitől lesz valaki vagy valami sikeres és népszerű? Jelen esetben egy könyv. Miért rajong érte több tucat ember? Miért ajánlgatja mindenkinek, hogy "ezt muszáj elolvasnod"? Mi az, ami ennyire megfogja az olvasót? És persze ott a másik véglet. Mert egy sikerkönyvet sem szerethet mindenki. Ők azok, akik viszont elégetnék ezt a könyvet. Hogyan válthat ki egy könyv ilyen szélsőséges érzéseket? Egy biztos: a sikerkönyvek általában senkinek sem közömbösek. Valaki imádja, valaki gyűlöli. De vajon jó könyvek-e a sikerkönyvek, csak azért mert olyan népszerűek? Melyik félnek van igaza?
Ezekre a kérdésekre keresem a választ. Egyszer elgondolkodtam, hogy mitől is lesz népszerű egy könyv. Mi az a tulajdonság, ami megnyeri az olvasókat. Persze, nem tetszik mindenkinek, de ez a kisebbség. Sőt, van aki azt imádja egy könyvben, amiért a másik szerint felesleges volt a fákat kiirtani ezért könyvért. Ebben az új rovatban (ami ki tudja, hány részes lesz) az olvasókkal kitöltetett kérdőív alapján keresem a sikert titkát. Sikerkönyvek kerülnek be, és ha én is olvastam, akkor hozzáfűzöm a személyes véleményem, hogy én miért szeretem, vagy nem szeretem az adott könyvet.

Elsőként napjaink egyik legsikeresebb, magyar ifjúsági sorozatát vettem górcső alá. A Szent Johanna Gimi című könyvsorozat 8 részes plusz van egy kalauz, az írónő Leiner Laura. A molyon is elég magas, 90%-os a népszerűsége, de azért vannak, akik nem tudják felfogni, hogy miért olyan népszerű ez a könyvsorozat, ami nem is jó. Hogy jó-e vagy sem, ezt nekem nincs jogom eldönteni, szerintem nagyon másnak sem, azt eldöntheti mindenki, hogy tetszik-e vagy nem. Az tény, hogy sok fiatalról hallottam, aki a Szent Johanna Gimi hatására kezdett el olvasni, ami egy jó dolog. Persze van olyan is, aki azért olvasta, mert nagy a felhajtás körülötte, és tudni akarta, hogy mire ez a nagy felhajtás. Én is közéjük tartozom.

Személy szerint már többször is találkoztam vele a neten, vagy hallottam a sorozatról. És kíváncsi lettem, hogy mi is lehet ez. A gimnázium első évében, 9.-ben kaptam kölcsön a könyveket az egyik barátnőmtől, tehát amikor elkezdtem, én is ott tartottam, ahol az első könyvbe Reni, a főszereplő. Körülbelül egy hónap alatt kiolvastam az összeset, csak az utolsó részre kellett várnom. És hogy mi a véleményem? Én nagy rajongója lettem a sorozatnak, már az első kötettől. Most, hogy már befejeztem a sorozatot, nem vagyok akkora fan, de amikor olvastam őket, nagyon az voltam. A könyvek minden hibája ellenére is. Annak ellenére is, hogy tisztában voltam vele, hogy mennyire nem tökéletesek ezek a könyvek, én imádtam őket. Igazából ez ihlette ezt a rovatot: ha annyi hibája van, hogy lehet, hogy mégis ennyire sikeres? Mert hát ott van maga a gimnázium. Ilyen tökéletes gimnázium nem létezik, ahol egy csomó jó, színvonalas program van, kevés létszámú osztály, ráadásul ez a kevés ember is fantasztikus, irigylésre méltó osztályközösséget alkot. Hol itt az a realitás, amit a reklám hirdet? "Egy sorozat a való életről "? De emellett ott vannak hétköznapi karakterek, történések, amelyek tényleg a való életet mutatják be. Egyik fő erősségének tartom a sorozatnak ezt a kettősségét: keveredik benne a realitás és az elképzelt, vágyott élet. De nem is akárhogy keveredik! Szerintem tökéletes arányban. Aztán ott vannak a karakterek. Igen, tény, hogy Reni nem a legrétegeltebb karakter, és az is tény, hogy belezúgunk Cortezbe, noha tényleg nem annyira ismerjük, és igen, Virág hihetetlen sötétsége is tény, de úgy néz ki, hogy ez az olvasók többségét nem érdekli. Minden abszurditás ellenére én magam is nagyon szeretem szinte az összes szereplőt, bármilyen lehetetlen karakter egyik-másik. Laura olyan stílusban mutatja be őket, hogy tudjuk és látjuk, hogy mennyire nevetségesek néha a karakterek, de mégis szerethetőek. Ami viszont kiemelendő: a tanulságok. Az írónő nem akarja a szádba rágni, hogy milyen következtetések, tanulságok vonhatók le egy adott helyzetből, de finoman érzékelteti őket. Tehát tanít, de nem csak ilyen céllal íródott. A legjelentősebb dolog, amit szeretek benne: a hangulata. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért is szeretem, annak ellenére, hogy nem történik sok minden, hogy milyenek a szereplők, hogy milyen idealizált néhol a történet. Végül rájöttem, hogy a hangulata az, ami leginkább megfogott. A gimi légköre, a tini problémák, és az, hogy tényleg nekem és rólam is szólt. Laura ismeri a tiniket, és ezt nagyon jól tudta felhasználni. Szerintem ezek miatt lett sikeres, de lássuk, mit gondoltok ti. :)

Kis statisztika: :)
Összesen 97 ember töltötte ki a kérdőívet (köszönet nekik! :) ). Ebből 94 lány, és 3 fiú volt. A korosztály leginkább a tizen-huszon évesekből állt, bár voltak negyvenesek is. 5 ember nem olvasta a sorozatot, és legtöbben úgy töltötték ki, hogy elolvasták az összes könyvet. 58 embernek nagyon tetszett, 10 embernek nem tetszett, nem is érti a felhajtást, a maradéknak pedig nimcs különösebb problémája, de nem lett rajongó.

Két kérdésem volt, amiben ara voltam kíváncsi, hogy mit szeretnek a Szent Johanna Gimiben, és hogy miért tartják sikeresnek. Úgy gondoltam, hogy az összegzés után külön-külön felsorolom a 3 leggyakoribb siker- illetve tetszésfaktort. De végül ezek megegyeztek, úgyhogy lássuk mi az a 3 fő ok, amiért sikeres/szeretett a Szent Johanna Gimi!

1. A humor- Igen, szinte mindenki felsorolta ezt, mint sikerszempont, sőt mindkét kérdésnél ez volt a leggyakrabb indok volt. Tény, hogy az SzJG humora mellett nem lehet elmenni. Aki nem olvasta, az is halhatott a szinte legendás jelentekről és beszólásokról. És tagadhatatlan, hogy ez tényleg fontos. Mert tényleg vicces az SzJG, nem elcsépelt poénok vannak benne, és a humor kellően kikapcsolja és ellazítja az embert.
2. Mai fiatalokról szól, ma játszódik, stb...- Nagyon sok ember látta ebben a siker titkát, és igazuk is lehet. A Szent Johanna Gimi a fiataloknak szól, róluk íródott, olyan történések vannak benne, amit előbb-utóbb mindenki megtapasztal, mindenki beleélheti magát, egyszerű hétköznapi történet, amelyet a tinik nagy része él. Ha jobban belegondolunk, mondjuk kicsit hülyeség: az a sikere titka, hogy pontosan arról szól, mint az élet? Igen! Mert tényleg olyan, mint a hétköznapi életünk, de a fentebb említett idealizált dolgokkal mégis más lesz. Ha nem lenne ilyen a gimi, Reni és Cortez kapcsolata, a szereplők, akkor tényleg csak a mindennapjaink leírása lenne. De mivel ezek az elképzelt és vágyott dolgok is jelen vannak, ezért az az érzést keltik, hogy pont olyan, mint a mi életünk és mégis más.
3. A karakterek- Mivel a történet nem olyan bonyolult, ezért kellenek jó szereplők, hogy legyen mire koncentrálni. Sokan mutattak rá arra, hogy a karakterek nem csak szerethetők, hanem könnyű velük azonosulni. És ez bizony igaz. Szinte mindenki megtalálja azt, vagy azokat a szereplőket, akik hasonlítanak rá, együtt érez velük. Sokan konkrét szereplőket említettek, a prímet Cortez, Kinga, Ricsi és Zsolti vitték. Zárójeles megjegyzés, de nekem is ők a kedvenceim. Ők is egy kicsit idealizáltak, mindenki szeretne egyet belőlük. Mindenki akar olyan barátokat, mint Zsolti és Ricsi, mindenki akar egy olyan pasit, mint Cortez, és mindenkinek jól jönne egy olyan ember, mint Kinga. Egyébként Kingát és Cortezt is ugyanannyian említették. És persze ehhez tartozik az osztályközösség, ami egyszerűen túl tökéletes, hogy létezzen, de ha létezne, velem együtt, sokan akarnának ilyet. :)

Néhány gyakoribb ok még:
- a hangulat
- Budapesten játszódik, magyar írónő, magyar fiatalok
- egyszerű, de nagyszerű
- egyszerű nyelvezet
- könnyed történet
- szerelmi szálak, barátságok
- nosztalgia

Természetesen, mint említettem, voltak, akiknek nem tetszett a sorozat, de megválaszolták a kérdést, miszerint "miért olyan sikeres a Szent Johanna Gimi"? Nem szeretném megsérteni senkinek a személyiségi jogait, de volt néhány enyhén szarkasztikus vélemény, ami mosolyt csalt az arcomra. :)
-"A helyes,okos és szinte már teljesen tökéletes fiú miatt, aki valami hatalmas véletlen folytán beleszeret egy szürke, nyomi könyvmolyba, aki kb. a XVIII. századból jött"
- "mert nem tartalmaz mély mondandókat, emiatt a primitív 10-11-satöbbi éves lányok is élvezni tudják."
-"Sikerült nagy felhajtást csinálni, kellően bugyuta a főszereplő, hosszú a sorozat, vannak olyanok (én is), akik csak azért olvasták mindegyiket, hogy a történet végét megtudják, ja, és a szerelmi szál is kellően "szép, kidolgozott és varázslatos"."
- "Cortez, menőő, kúl, blabla; fiatalokról szól. (??nem értem miért olyan sikeres??)"
-"Ha tudnám már mondanám. Komolyan nem értem, miért olyan sikeres. Tele van logikai hibákkal, unalmas is, szóval másra nem tudok gondolni, csak az lehet, hogy a tinik közel érzik magukhoz. A sok tini lány várja, hogy majd a suliban felfigyel rájuk a fehér lovon érkező Cortez. Cuki, aranyos meg minden (mármint nem Cortez - a sztori), de tényleg? Azt olvasod, hogy ki felelt matekon, kinek vannak nehézségei egy-egy tantárgyban vagy éppen ki csorgatja a nyálát egy srác után. Mondom a lányok párhuzamot látnak az ő életük és az SzJG között. "
:) :)

Tehát úgy gondolom, többé kevésbé sikerült megfejtenünk a Szent Johanna Gimi sikerének titkát. Természetesen nem teljes körű, mert nyilván nem mindenki töltötte ki a kérdőívet, aki olvasta a sorozatot. De egy iránymutatást mégis kaptunk, és még egyszer köszönöm azoknak, akik kitöltötték ezt a tesztet, nélkülük nem tudtam volna megvalósítani ezt az ötletet. :)

Szóval ennyi lett volna, remélem, tetszett ez az új rovat, már több sikerkönyvet is tervezek, a legközelebbi kérdőívet is kiteszem ide az oldalra! :)

Na de mi van a TV-sorozatokkal? #20

Az alábbiakban SPOILER található! 

Beauty and the Beast- Szépség és a szörnyeteg( 2. évad 21. rész- Operation Fake Date): Okééé, szóval ez most mi?? Gabe újra szörny? Működik a szérum, amit Sam készített? És mi a célja azzal, hogy leleplezi a szörnyeket? Olyan sokáig dolgozott azon, hogy újra ember legyen, most meg csak úgy feladja? Cat-nek igaza van: a régi Gabe eltűnt, és egy pszichopata maradt helyette. Kicsit ijesztő. Na meg ott vannak azok, akik elvitték Vincent vérét. El is felejtettem, hogy vannak, akik szörnyeket üldöznek. Elég izgalmas. Remélem, a következő részben kiderül, hogy mi is volt azzal a Rebecca Reynolds-zal...

Beauty and the Beast- Szépség és a szörnyeteg (2. évad 22. rész- Déjá Vu- évadzáró): Kellemesen meglepődtem, már ami a rész végét illeti. Nyilván ez a befejezés azért lett kicsit ilyen nyugis, mert nem volt biztos a következő évad. De persze így is maradtak témák a 3. évadra. Például azok a titkos ügynökök, akik megmentették JT-t... Ez az időutazós dolog nagyon tetszett. Örülök, hogy visszahozták ezt a szálat, mert ugye anno volt a régebbi részekben szó erről a kőről, meg Rebecca-ról, de aztán abbamaradt. Bár arra nem emlékszem, hogy kiderült-e, hogy a régi szörnyek hogy jöttek létre. Ha nem derült ki, ez azért érdekelne. Gabe számára valószínűleg a halál volt a legjobb, olyan szinten megőrült. Kicsit sajnáltam, és egy kicsit könnyűnek tűnt a megoldás. A szörny-csata laza volt, csak kicsit rövid. Persze, nem kívánhatom, hogy minden problémájuk sokáig tartson, de valahogy akkor is túl könnyűnek tűnt a megoldás, az eddigiekhez képest. Viszont JT miatt tényleg megijedtem, de szerencsére nem ölték meg. Szerintem jó évadzáró volt, nem annyira idegtépő, mint az előző, de ettől még jó. Ősszel jön a következő évad!

A Látó nevetséges szerelme

Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen? A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket. Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is. Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.

A könyv és én
Nagyon szeretem Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai sorozatát és nagyon tetszett az írónő stílusa. Ezért úgy gondoltam, ideje megismerkedni a többi művével is.

Történet
Deirde unalmas nyárra számít: fellépések a hárfájával, és legjobb barátjával, James-szel tölti az időt. Az egyik fellépéskor azonban találkozik Luke-kal, akivel már álmodott. Dee a tündérek világában találja magát, ráadásul újdonsült képességeivel is meg kel birkóznia.

Véleményem

Mint már említettem, imádom a Shiver sorozatot, ezért bátorkodtam az írónő többi művét is megkeresni. A Shiver színvonala miatt arra számítottam, hogy egy hasonlóan igényes, érzelmes, már-már tökéletes könyvet kapok. Na szóval ez nem annyira jött össze. Persze, érezni Maggie Stiefvatert ebben a könyvben is, de nem hinném, hogy ez élete fő műve. Szeretném kiemelni, hogy magával az alapkoncepcióval nincs baj, csak a megvalósítással. Szerintem ez a könyv is megüthette volna a Mercy Falls farkasai trilógia szintjét, ha jól alkalmazza az írónő az alapokban rejlő potenciált. Ott van a tündérek mitológiája, Dee képességei, Dee és Luke szerelmének tragikuma, ráadásul a zene, és az énekek fontos szerepe. Ezekből nagyon jót is ki lehetett volna hozni, de sajnos ez nem sikerült, és azt hiszem, ezért vagyok a leginkább dühös: egy remek alap szörnyű kivitelezése. Egyrészt a tündérek mitológiája, világa. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de úgy vettem észre, hogy jó darabig semmilyen magyarázatot nem kapunk. Nem tudunk semmit a tündérek hierarchiájáról, a szándékaikról. Kb. a 250 oldal körül kezdődik szerintem valami magyarázat a tündérek királynőjével kapcsolatban, akkor sem teljeskörü. Az se volt tiszta, hogy akkor Dee családja tud-e a tündérekről vagy sem. SPOILER! Nekem ne akarják bemesélni, hogy a tündérek királynője egy ember, aki azért lett uralkodó, mert az energiája vonzotta a tündéreket! Komolyan? Értem én, hogy a királynőnek ember korában is vannak képességei, és hogy később több tündéres vonása lesz, de akkor is. SPOILER VÉGE! Nekem nem igazán állt össze a tündérek világa. És sajnos az sem derült ki, hogy miért olyan fontos a zene. Pedig elég hangsúlyos: Dee hárfája, Luke fuvolája, énekek és versek a könyvben. Igaz, hogy a tündérek egyik csoportja kapcsolódik a zenéhez, de mi van a többi tündérrel? Arról sem volt sokáig semmi fogalmunk, hogy ki Luke, mit akar, miért jött ide, mi a múltja, stb. És itt van a másik dolog, ami nem tetszett: a szereplők, de legfőképp a főhős. Bővebben lent fejtem ki, de itt is meg kell említenem a mi tökéletes Deirdre-nket. Ahhoz képest, hogy mindenki (de leginkább Luke) ajnározza, hogy ő milyen szép, milyen tehetséges, milyen rendkívüli, milyen okos... Azt, hogy "okos", egy tucatszor elmondják, ennek ellenére, szerintem agyhalott a csaj. Mármint, ott vannak a képességei. Meg se lepődik, hogy neki vannak különleges képességei, azon meg pláne nem, hogy egyre több lesz. Elfogadja, hogy ez van, és kész. Na most, ha én hirtelen tárgyakat tudnék mozgatni, nem lennék ilyen nyugodt! Annyira nem életszerű ez a csaj, hogy az elképesztő. De a kedvencem az, hogy néhány napja ismeri Luke-ot, és nem igazán tud róla semmit: mert NEM beszélnek a tündérekről, mert valami-idézem-"kimondatlan megállapodást kötöttek". Mikor és miért?? Tehát nem ismerik egymást, sokan intik a csajt Luke-tól, de Dee tudja, hogy Luke nem veszélyes! Kérdem én, honnan? Honnan tudja? Egyetlen épeszű reakciója volt, amikor kiderült Luke titka. Na, akkor úgy viselkedett, ahogy egy normális embertől elvárható. Persze másnap már rohant is a csávó karjaiba, mintha nem is tudná kicsoda. Jó, leszállok róla... És kérdezhetnétek, mi van a végével? Az akció, a tündérkirálynővel vívott csata, amit a fülszöveg ígér? Csak annyit mondhatok, ne bízzatok a fülszövegekben. Nincs itt semmi csata, és amikor volt egy lehetőség egy drámaibb megoldásra, az írónő nem vállalta be. Kár érte. Azt hiszem, értem, hogy mit akart az írónő azzal, hogy nem kaptunk sok infót. A cél az volt, hogy mi tegyük össze. De például Delia múltjával is ez volt: kaptunk néhány tényt, amiből kikövetkeztethettük volna, hogy mit is csinál, de ehhez hiányoztak a szükséges információk. Jó megoldás lett volna, de így csak egy nagy katyvasz az egész. Amúgy van 2. rész is, az James szemszögéből, de tökéletesen érdektelen vagyok vele szemben. Talán egyszer egy gyenge, mazochista pillanatomban elolvasom...

Szereplők

Deirdre-ről már kifejettem a véleményem. Egyáltalán nem kedveltem a karakterét, a már említette hülyesége miatt. Ja, és az se tetszett, hogy mindenki dicsőítette.
Luke karaktere semleges maradt a számomra, nem utáltam, de különösebben nem is kedveltem, bár az ő pontos történetére kíváncsi lennék.
A királynő karakterével az a problémám, hogy nem ismertük meg, tehát nem tudtam róla annyit, hogy esetleg félelmetes gonosz legyen számomra.
Dee szüleiről semmit nem tudtam, úgyhogy hozzájuk sem tudok sem pozitív, sem negatív értelemben viszonyulni.

Összességében ha valaki Maggie Stiefvater-től akar olvasni, az ne ezzel kezdje! Viszont a Shiver sorozatot tudom ajánlani.

Az írónő: Maggie Stiefvater

Amerikai írónő, ma Virginia-ban él férjével és két gyerekével. Otthoni tanuló volt a testvérével együtt és már 16 évesen elkezdte a főiskolát. Játszik hárfán és skótdudán, volt hivatalos festő is. 2008 óta hivatásos író.
http://maggiestiefvater.com/

Borító: Tetszenek a borítón a jelképek.
Kedvenc szereplők: Rye, a kutya; Una
Kedvenc jelenet: Dee hárfán játszik
Kedvenc idézet: "Az egyetlen, aki téged mindeközben megváltoztathat, az te magad vagy."

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 350 oldal
Műfaj: Fantasy, YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Tündérdallam 1.

Orgyilkos az üvegpalotában

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

A könyv és én
Még akkor figyeltem fel rá, amikor megjelent: ígéretes fülszöveg és csodaszép borító.

Történet
Celaena, a híres orgyilkos Távolvég sóbányáiban szenved, bár a bánya nem törte meg, ahogy elfogói reménykedtek benne. Egy nap a koronaheceg érkezik, és a lányt keresi: szabadságot ajánl neki, Celaena legnagyobb álmát. Így belegyezik az alkuba, miszerint megnyeri a király erőpróbáját. Amikor elindul, Celaena nem is sejti, hogy egy erőpróbánál több vár rá....

Véleményem

Az Üvegtrón nagyon tetszett. Egy remek történet, ahol a hétköznapi keveredik egy csipetnyi mágiával, és jól kidolgozott karakterek. Egész egyszerűen zseniális az a világ, amelyet az írónő alkotott. És nagyon részletesen kidolgozta: országok, térkép, nyelv, szokások, minden. A természetfeletti lények ugyan nem voltak annyira középpontban, ennek ellenére nagyon jól bemutatta az írónő. Egyedül azt sajnáltam, hogy keveset tudtunk meg a Celaena-ban rejtőző mágiával kapcsoltban. A történet is kicsit nehezen indul be, de érdemes megvárni, hogy történjen valami. A leírások nagyon kifejezők, úgy éreztem, én is ott sétálgatok az üvegpalotában. De amitől szerintem ez a történet nagyon jó, azok a szereplők. Igazi, jól kidolgozott és megjelenített személyek, akiknek a tetteik, a fejlődésük mind érthető és hiteles. Én nem igazán vagyok oda a szerelmi háromszögekért, de ebben a könyvben ez is zseniális. Olyannyira, hogy még csak azt sem tudtam eldönteni, melyik fiúnak szurkolok. Pedig általában gyorsan állást foglalok, de itt még a végén sem tudtam választani. Tetszett, hogy nem csak az erőpróbáról szólt, az is csak egy elem volt a történetnek. Nem mutatták be az összes próbát, de így volt jó, mert nem volt unalmas, hogy mindegyik le van írva. A háttérben pedig szépen kibontakozott a természetfeletti erők szála. A vége nyílván kitalálható, de azért nem adja olyan könnyen magát. Néhány megválaszolatlan kérdésem azért maradt, főleg a királlyal és Celaena múltjával kapcsolatban.

Szereplők

Celaena egy nagyon összetett, erős női szereplő. Nagyon kedveltem, rég olvastam ilyen szimpatikus női karakterről. Erős, okos, egy orgyilkos, és mégis megvan benne a nőiesség. Hiába az orgyilkos kiképzés, ő ugyanaz az ember maradt, és ennek a kettő énjének a váltakozása látható a könyvben. Bár kicsit kevesellettem az „orgyilkos Celaena-t”.
Dorian herceg és Chaol is nagyon szerethető karakterek, de mindegyik más személyiség. A herceg kicsit érzékenyebb, életét beárnyékolja a zsarnok apja. Nem akar olyan kegyetlen lenni, mint a király, és ez a belső küzdelem nagyon érdekes.
Chaol kicsit nyersebb, főleg Celaena-val, de néha láthatjuk a lágyabb énjét. Remélem, a következő kötetekben többször is láthatjuk ezt.
Nehemia karaktere is szimpatikus volt, bár nem mindig értettem, mit miért csinál. Ennek ellenére tetszett, ahogy kiáll a hazájáért, és hogy „beépült” a királyi palotába.
A király, Kaltain és Perrington elég negatív karakterek, nem kedveltem őket.

Összességében egy sorozat nagyon jó bevezető kötete, remélem, hamarosan olvashatom a következő részt!

Az írónő: Sarah J. Maas

Manhattan-ben született. Most Kaliforniában él a férjével. Imádja a Disney- meséket, az Üvegtrónt például a Hamupipőke inspirálta.
http://sarahjmaas.com/

Borító: Gyönyörű, tökéletesen illik a történethez.
Kedvenc szereplők: Celaena, Chaol, Dorian, Nehemia, Elena
Kedvenc jelenet: Celaena belopózik a bálba
Kedvenc idézet: "A könyvtárakban a legkülönfélébb gondolatok rejtőztek. Ezek némelyike veszélyesebb és erősebb volt még a legfélelmetesebb fegyvernél is." (Celaena)

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 544 oldal
Műfaj: Fantasy, YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: kölcsönkaptam
Sorozat: Üvegtrón 1.

Borítók minden mennyiségben #22

Jó régen volt már ez a rovat, de most újra jelentkezem vele, remélhetőleg rendszeresebben, mint eddig. :) A heti téma az összekulcsolt kezek a borítókon.

Molly McAdams: Taking Chances

Tammara Webber: Between the Lines

 Simone Elkeles: Leaving Paradise

Morgan Matson: Amy and Roger's Epic Detour

Suzanne Young: The Program

Kasie West: The Distance Between Us

Becca Fitzpatrick: Finale – Végjáték

Leanne Hall: This is Shyness

Jenny B. Jones: There You'll Find Me

Jessi Kirby: Moonglass