Sziasztok! Gondolom, mindenkinek feltűnt, hogy már régóta nem volt friss bejegyzés a blogon. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: úgy érzem, kicsit elfáradt a blog és elfáradtam én is. Akkor vettem észre, amikor egy könyvről, Leiner Laura Illúziójáról akartam írni, de egyszerűen nem tudtam. Hiába imádtam a könyvet, és volt is egy téma, amit ki akartam fejteni hozzá kapcsolódóan, nem tudtam megírni. Úgyhogy azt félretettem, és úgy gondoltam jó, majd a következő olvasmányomról írok. De azzal se jártam több sikerrel. Sőt, egyik mostani könyvemnél sem éreztem úgy, hogy írni akarok róla. Azért kezdtem el blogolni, mert volt mondanivalóm, amit el is akartam mondani, és szívesen csináltam, nem mellesleg pedig több időm volt. Úgyhogy azóta többször is meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és úgy döntöttem, hogy befejezem a blogolást. Legalábbis egy időre biztosan. Amíg nem volt bejegyzés, igazából nem is annyira hiányzott. Szóval szerintem ez lesz a legjobb megoldás. Nem akarok szar bejegyzéseket írni nektek, és nem tudom, hogy visszatér-e valamikor az íráskedvem. Igazából ebben az évben valóban nem volt időm sem: sajnos családi problémáim is voltak, valamint nem ez volt a legegyszerűbb évem. Szóval néha már úgy éreztem, hogy kicsit összecsapnak a fejem fölött a hullámok, azt pedig nem akartam, hogy a blog lássa kárát. Tudom, hogy soha nem volt olyan sok bejegyzés, de amik voltak, azokba én maximálisan beleadtam mindent, és úgy éreztem, hogy Ti is szívesen jártok ide. De egyelőre ennyi. Őszintén szólva, egyre jobban érdekel már a saját kis könyvötleteim valóra váltása, úgyhogy inkább ha lenne időm, abba fektetném. Nem tudom, hogy visszatérek-e, ha úgy érzem, hogy van ihletem és mondanivalóm, na meg időm, akkor lehet, hogy újraélesztem a blogot. Most azonban búcsúzom, és köszönöm, hogy eddig is kitartottatok, és köszönöm a megértéseteket is. Nem ez volt a legjobb blog, de én szívesen csináltam. Azt hiszem, ennyi. Olvassatok sokat!
Sziasztok!
Szasza
