"Az idő semmi."

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

A könyv és én
Ez a könyv már régóta piszkálja a fantáziámat, és most végre hozzájutottam.

Történet
Claire és Henry nem mindennapi szerelmes pár: egy párkapcsolat alapvető problémáin felül Henry különleges képességével, az időutazással is meg kell birkózniuk. Claire gyerekkora óta ismeri Henryt, a férfi viszont 28 évesen találkozik vele először. Kapcsolatuk nehézségei ellenére is próbálnak normális életet élni. Vajon sikerrel járnak?

Véleményem

Nem csalódtam ebben a könyvben, beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Az időutazó felesége viszont egy olyan könyv, amihez hozzá kell szokni. Írásmódhoz, időhöz egyaránt. Én az elején nagyon el voltam veszve, hogy most akkor mikor van a jelen, melyik esemény kinek a múltja/jövője, hogyan lehetséges az időutazás egyáltalán. Maga a téma az egyik kedvencem, és alapból is, nagyon sok potenciál van benne. A könyvhöz igazodva természetesnek kell venni, hogy itt a múlt nem zárult le, és hogy a múlt, jelen és jövő folyamatosan kapcsolatban állnak egymással és alakítják egymást. Ezzel lehet egyetérteni vagy nem, mindenesetre a cselekmény ehhez igazodik. Persze, nincs így leírva, ami nem is baj, az olvasó ezt maga is ki tudja következtetni. Emellett az időutazás sincs túlmagyarázva, hogy akkor most miért, hogyan történik, miért van Henrynek ilyen génje, mi szabályozza az időutazást, stb. És ez nem baj, ugyanis ettől sokkal hétköznapibb lesz az egész. Nincs túlmagyarázva, ergo olyan hétköznapi és természetes ez a két főszereplőnek, hogy már megszokták. Plusz még egy normális élet lehetőségébe helyezve az egész, nagyon természetes hatást kelt. Az írónő pedig fel is tesz minden olyan kérdést, ami egy ilyen élet helyzetből adódik, és ettől én simán elhittem, hogy nyugodtan járkálhatnak köztünk időutazók. És persze sokat tett hozzá a tudományosabb megközelítése. Bár még így sem válaszol az összes kérdésre, de ez sem baj, ugyanis ezen elgondolkodhatunk. Például nekem nem derült ki, hogy mi szabályozza Henry időutazását- hogy mikor megy és hova. Csak ez van, és kész.

A bejegyzés címe az egyik kedvenc mondatom a könyvben, ugyanis szerintem megfogalmazza Henry életét. Egy hétköznapi embernek fontos az idő- ahhoz igazítunk mindent, az idő nélkül elvesznénk. A könyv pedig arra világít rá többek között, hogy mit is jelent az idő egy embernek, akit nem irányít úgy az idő, ahogy a hétköznapi embereket. Bár ettől még Henry sem irányítja az időt, nem alatta áll, hanem egyenrangú vele. Először ezért nem értettem, hogy miért az a könyv címe, hogy az időutazó felesége, hát Henry a lényeg, nem? Nem, legalábbis nem csak ő. Claire az igazán érdekes, hiszen neki kell igazodnia Henryhez. Henry nem igazodhat hozzá, csak megpróbálhatja, hiszen nem irányítja a képességét. Ezért is romantikus regény ez, rettentő erős és sok szerelem kell ahhoz, hogy egy olyan ember mellett éld az életed, mint Henry. És még Henry képességéből adódó problémákkal is meg kell küzdeniük. Ott volt például a gyerek téma. Nagyon brutális volt szerintem, ahány gyereket elvesztettek, és egyikük sem tehet róla. És kitartottak egymás mellett. Claire nem mondta azt, hogy jól van, akkor keresek másik pasit, hiszen akarok gyereket. Kitartott Henry mellett. Lenyűgözött ez az odaadás, szeretet és tisztelet a másik iránt. És itt nem valami instant szerelem van, hanem teljesen át lehet érezni. Az egészet. Mindenki, vagy legalábbis én szeretnék egy ilyen kapcsolatot. Nagy hatással volt rám ez a könyv, és bár a végén sírtam, ez illett hozzá. Nem várhattuk el, hogy teljes happy end legyen.

Szereplők

Claire karakterét nagyon szerettem és tiszteltem. Minden tettéért és lelkierejéért. Azért, hogy nem adta fel a várakozást, bárhol, bármikor, bármeddig várt Henryre, mert annyira szerette.
Henry karakterében a legszívszorítóbb talán a könyv utolsó harmada volt, ahogy fokozatosan érzi, tudja, hogy itt a vég és nem tehet ellene semmit. Pedig bármit megtenne élete egyetlen biztos pontjáért, Claire-ért.
A többi karakterre nem kaptunk akkora rálátást, de ők is kellettek ehhez a világhoz. Itt megjegyzem, hogy Claire és Henry családja nagyon érdekes volt, nem kevés tragédia kijutott nekik.


Összességében egy szívszorító és nagyon bölcs könyv ez, ami elgondolkodtatott, és biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasás!


Az írónő: Audrey Niffenegger

Michigan-ben született, később a családjával Chicago közelébe költöztek. Niffenegger művészeti iskolába járt. Egy Chicago-i egyetem professzora és a Ragdale Foundation tagja. Első regénye 2003-ban jelent meg, ez volt Az időutazó felesége.
http://audreyniffenegger.com/

Borító: Ez a zöld, amit én olvastam, ritka ronda, de a legújabb kiadása tetszik.
Kedvenc szereplők: Claire, Henry, Alba, Charisse, Alicia
Kedvenc jelenet: Claire és Henry esküvője
Kedvenc idézet: "Ő jön, és én itt vagyok." (Claire)

Kiadó: Ulpius-ház, 2004
Ár: 3480 Ft
Oldalszám: 564 oldal
Műfaj: romatikus, sci-fi, fantasy
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: egyedülálló kötet

Klónok harca

Ez lesz az első próbálkozásom arra, hogy egy sorozat két vagy több kötetéről írjak egyben, szóval még csak kísérletezgetek.
Kiolvastam Dan Krokos Hamis emlékek és Hamis valóság című könyvét. Azért szerettem volna egyben írni róluk, mert egyrészről nagyon hasonlóak, másrészről elég rövidek. Persze, ettől még írhattam volna róluk külön, de sok hasonlóság volt, ezért összevontam, és azt sem tudtam eldönteni, hogy melyikről írjak.

Fülszövegekért katt ide és ide.

A történetben Miranda nem emlékszik semmire előző életéből. Találkozik Peter-rel, aki azt mondja, hogy minden kérdésére tudja a választ, ugyanis ők ismerték egymást. Miranda belegyezik, és visszakerül arra a helyre, ahol egész addig élt. Megtudja, hogy ő és a baráti képesek egyfajta pszichikus energiát kibocsátani az agyukból, ami pánikot kelt a többi emberben. Miranda és Peter nem tudja, hogy két társuk, Noah és Olive miért menekült el. Amikor megtalálják őket, sok mindenre fény derül létük értelmével kapcsolatban.

Véleményem

Már előre leszögezem, hogy a bejegyzés a szokásosnál több SPOILERT fog tartalmazni, főleg az első résszel kapcsolatban. Sajnálom, ezt nem tudom elkerülni, de mindenképp így akartam erről írni, és muszáj belemennem a cselekménybe, hogy rávilágítsak, mennyire szeretem ezt a történetet. Nagyon tetszett, és nem is igazán értem, hogy miért nem hallottam róla nagyon. Egyik kedvenc bloggerem oldalán figyeltem fel rá, és pont együtt volt bent a könyvtárban. Sokkal több figyelmet érdemelne ezt a sztori. Pörgős, mégis követhető cselekmény, izgalmas világfelépítés, szerethető karakterek. Viszont vannak negatívumok, azokkal kezdem, mert abból kevesebb van. A történet nagyon gyors, egy percre sem ül le a fenekére. Ez persze jó, hiszen így sosem unatkozik az olvasó, és a történet megértésében sem akadályoz. Viszont a szerelmi szálba nagyon bezavar. Jó, nem is ez a főszál, legalábbis így éreztem. Ez csak szükséges a történethez, kell hozzá. Egyrészről, alig van benne szerelmi jelenet. Persze, ez nem baj, de kicsit úgy tűnik, mintha csak azért lennének beletéve, hogy fellélegezzünk két akcióbomba között. Nincs rendesen kifejtve, Miranda és Peter kapcsolatát igazából arra alapozzuk, hogy már régen is éreztek egymás iránt valamit. Furcsa mód viszont nem bántotta annyira a szemem, annak ellenére, hogy nem volt annyira kiépítve. Összejöttek és kész. Ez lehetett volna jobban kifejtve, és a könyvek lehettek volna hosszabbak is. Persze ez nem igazi hiba, de sokkal tovább olvashattam volna. Bár az tény, hogy egy könyvbe, kb. 250 oldalon több akció volt, mint más könyv trilógiákban összesen.
Azt imádtam benne többek között, hogy mindig meg tudott lepni. Azt hittem, hogy na, most kiderül minden- ki is derült, de újabb problémák, kérdések és igazságok vetődtek fel. Így sokkal nagyobb dolog rajzolódott ki, mint amit eleinte hittünk. A másik kedvencem a téma választás. Klónozás. Az elején persze erről fogalmunk sincs, és bár a pszichikus energia dolog is eléggé menő, azért a klónozáson nagyobb hangsúly van. Ez egy olyan téma, ami régóta foglalkoztatja az embereket. És az író fel is vet minden kérdést ezzel kapcsolatban. Meddig tart egy ember személyisége? Azzal, hogy az elméjét átültetjük egy ugyanolyan testbe, vajon ugyanazt az embert kapjuk? Teljes értékű ember-e egy klón? Ezeket a kérdéseket boncolgatja, és a szereplők is ezeken agyalnak, hiszen ők is klónok. És hogyan vélekedjenek magukról, ha az Alkotók lecserélhetőnek tekintik őket? Meghal az egyikük, helyettesíteni lehet-e egy ugyanolyan külsejű emberrel? Az Alkotók szerint igen. A Rózsák szerint nem. Kemény kérdések, és nincsenek rá meghatározott válaszok, de ismerjük az Alkotók és a Rózsák nézőpontját is. Imádtam, ahogy ezt a kissé kényes témát kezelte. Hiszen ha egyszer képesek leszünk a klónozásra, akkor élnénk-e a lehetőséggel? Ha egy szerettünk meghalna, tovább akarnánk-e éltetni, vagy elfogadjuk a sorsot? Őszintén, én is sokat gondolkodtam ezeken a kérdéseken, de nem jutottam egyértelmű válaszra.

Ezzel kapcsolatos Miranda személyisége is. Mindkét könyvön, de leginkább az elsőben, egész végig érezzük a dilemmáját. Ugye ő egy előző Miranda klónja, és felvetődik benne a kérdés, hogy ki is ő? Ez egy nagy kérdése az emberi életnek, főleg tinikorban, hiszen leginkább akkor ismerjük meg magunkat. Ami nem egyszerű, Mirandának meg végképp nem: hiszen meg kell küzdenie emlékei hiányával. Hogy vajon mekkora részét képezi a személyiségünknek a múltunk, és mekkorát a jelen? Melyik nyom többet? Mi van, ha a múlt, amit elvesztett? Végül rájön, hogy az, hogy mit teszünk a jelenben, többet számít. Az, hogy úgy cselekedjünk, ahogy jónak érezzük, többet számít, mint a megváltoztathatatlan múlt. Egy idő után abbahagyta, hogy azt csinálja, amit a régi Miaranda csinált volna. És elkezdte azt csinálni, amit ő akart.
A második részben, miután ezzel a kérdéssel nagyjából megbékélt, jön a következő dilemma. Ugyanis ahhoz, hogy megmentsék az emberiséget, kockáztatnia kell az életét. Na most, ez nem ismeretlen, ugyanis sok főhősnőnek kell kockáztatnia az életét, vagy adott esetben meg is kell halnia. És mit csinálnak? Szó nélkül belemennek, minden a célért elven. Mit csinál Miranda? Belemegy a dologba, de azért megjegyzi, hogy ez nem fair. Hogy ő is élni akar. Neki is vannak álmai, ő is élvezni akarja a remélhetőleg megmentett világot. És ettől lesz Miranda teljesen valóságos és emberi. Ebben a párbeszédben. Zseniális. Persze, mondhatnánk rá, hogy önző. Nem, nem az, talán csak egy kicsit. Ugyanis ő is megteszi, amit tennie kell, de igenis, ha élet-halál helyzetnek néz elébe, akkor megijed és fél. Mint minden ember tenné. Nagyon-nagyon önzetlennek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen döntést minden nélkül meghozzunk. És mivel én személy szerint elég önző vagyok, igenis vannak fenntartásaim azzal, hogy ebbe hogy lehet szó nélkül belemenni. Miranda, aki pedig egy klón, ezzel megválaszolja a fentebbi kérdést: igen, ő is egy teljes értékű ember, sőt.
Az akció rész hibátlan, szereplőink egyik kalandból a másikba futnak, bár azon kicsit csodálkozom, hogy ennyi után nem akadtak ki. A történet is érhető és követhető, bár megdöbbentő, hogy mire képes néhány hataloméhes ember. Egy kicsit ijesztő is.
A második rész vége pedig kegyetlen és gyilkos. Persze, sejthettem volna, hogy nem lesz tartós az a kis békesség az első rész végén.

Szereplők

Miranda egy nagyon erős női karakter, akit a kitartásáért csak csodálni tudom. Nagyon kedveltem, már az elejétől. Félelmetes, ahogy mindig védelmezi a többieket, és hogy magára vállalja a veszélyt. Élni akar, de ha valakinek kockáztatnia kell, akkor azt is megteszi.
Petert is kedveltem, bár néha kevésnek éreztem, szerintem lehetett volna jobban is árnyalni és bemutatni a karakterét.
Noah és Olive is hamar a szívemhez nőttek, és Rhyst is megkedveltem. Szívszorító a története, és nem tudom, honnan van ennyi ereje.
A szereplők közti kapcsolatok is hibátlanok, bár ezen már meg se lepődtem azok után, hogy alig lehet valamibe belekötni.
Az Eredeti Miranda viszont nem a szívem csücske, a klónja jobban sikerült.

Összességében nagyon jó könyvek, amelyek több figyelmet érdemelnek. Mindenkinek ajánlom, mert akciódús és igazán komoly kérdéseket boncolgató könyvek. Alig várom a befejező részt!

Az író: Dan Krokos

Most 28 éves, teljes állású író. Könyvei több díjat is nyertek, és jó esély van rá, hogy megfilmesítik őket.
http://dankrokos.com

Borító: Az első részé különösen rossz lett, ez alapján nem olvastam volna el. Viszont a másodiké kellően szép ahhoz, hogy elnézzem ezt a baklövést.
Kedvenc szereplők: Miaranda, Peter, Noah, Olive, Rhys
Kedvenc idézet: "Az ember mindig remél." (Hamis emlékek)
"A döntéseink tesznek minket azzá, akik vagyunk."(Hamis valóság)

Hamis emlékek
Kiadó: Főnix Könyvműhely, 2012
Ár: 2980 Ft
Oldalszám: 242 oldal
Műfaj: YA, sci-fi
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Hamis emlékek 1.

Hamis valóság
Kiadó: Főnix Könyvműhely, 2014
Ár: 2980 Ft
Oldalszám: 236 oldal
Műfaj: YA, sci-fi
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Hamis emlékek 2.

Illéa párválasztója

Fülszöveg:
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.


A könyv és én:
Megláttam a borítóját és elrabolta a szívemet. Utána elolvastam a fülszöveget és tudtam, hogy nekem ez kell. Némi ajánlgatás után a részemről, megrendelte a könyvtár és mivel jóban vagyok a könyvtárossal én voltam az első olvasója. :)

Történet:
America Singer éli mindennapi életét: az ötös kaszthoz tartozik, énekesként keres pénzt és közben tiltott szerelmi viszonyt folytat Aspennel. Ami ugyebár azért tiltott, mert Aspen hatos és az ilyen kapcsolatokat Illéában nem nézik jó szemmel. Egy nap a Singer-család levelet kap: benevezhetik Americát a Párválasztóba, ahol Maxon herceg kiválasztja a párját és Illéa leendő királynőét, ráadásul ezért pénzt is kapnak. America persze nem akar kötélnek állni, nem akar benevezni, mert az azt jelentené, hogy szakítania kell Aspennel és fel kell hagyni addigi életével. Ráadásul még csak nem kedveli a herceget, akinek a kegyéért kellene küzdenie. Végül America bekerül és a palotába nem egy meglepetés várja...

Véleményem:

Nagyon tetszett! Körülbelül azt kaptam, amit vártam. Egy könnyed regényt, amit lehetetlen letenni, jó világkidolgozással és szereplőkkel. A világkidolgozás tetszett, érdekes belegondolni egy ilyen jövőbe.
A kasztok helyzetéről kicsit többet is olvastam volna, például hogy ha ötös kasztba tartotik valaki, amibe ugye zenészek, festők vannak, mi van, ha nem tehetséges semmibe? Bár America öccsénél mintha pont ezt kezdené el boncolgatni az írónő. Remélhetőleg a következő kötetbe kiderül. A történet jó volt, kellő mennyiségű humorral, nem kell nagy csavarokra, eseményekre számítani, mégis leköt a könyv. Inkább a karakterek és kapcsolatuk fejlődése volt középpontban. De az nagyszerűen van megírva! A vége is könnyen kitalálható: az a kérdés, hogy America bekerül-e az Elitbe.

Szereplők:

America karakterét nagyon megkedveltem. Jó főhősnő, néha kicsit makacs, de mindig kiáll az igazáért és mindig önmagát adja. Főleg mikor beköltözik a palotába. A többi lány a legkihívóbb ruhákba jár és próbálja megnyerni a herceget. America viszont egész végig önmaga volt és ezzel sikerült felhívnia magára a herceg figyelmét, pedig nem is ez volt a célja. Szereti a családját, viszont nem akarja feláldozni az egész életét a Párválasztó miatt, annak ellenére sem, hogy a családja anyagi támogatást kap a párválasztó miatt, ami ugye egy szegény családban nem jön rosszul. Emiatt azt mondhatnám, hogy America önző és talán az is, de ettől az emberi gyengeségtől lesz hihető, valós karakter.
Maxon herceg az első megjelenésével elrabolta a szívem, tehár nem kérdés, hogy én team Maxon vagyok. :) A herceg kedves és udvarias a lányokkal, és szinte minden figyelmét nekik szenteli, annak ellenére, hogy rengeteg elvárással és a lázadók támadásaival is meg kell küzdenie. Viszont egész életét a palotában töltötte, tehát nem igazán tudja hogy kell randizni, és soha nem volt még szerelmes. És itt jön America, aki nem borul a lábai elé, sőt az első találkozásuknál jól beolvas neki. Azt gondolom, pontosan egy ilyen lány kell Maxonnak, aki egy kicsit kivezeti a komfortzónájából. Kettejük kapcsolata a gyűlölettől indul, később barátsággá alakul, a végén pedig valami ennél is többé, az viszont még mindkettejüknek rejtély, hogy mivé. Ez a kapcsolatfejlődés nagyon jól van megírva, imádtam minden közös jelenetüket. Ami még tetszett, hogy Maxon nem erőlteti rá magát Americára, hagy neki időt arra, hogy tisztába kerüljön az érzéseivel.

Aspent nem kedveltem meg különösképp, szerencsémre csak a könyv elején és végén van jelen. Az a helyzet, hogy én látom hogy miért kéne szeretni Aspent: nagyon szereti Americát, bármit megtenne érte, még egy másik srác karjaiba is elküldi. De ezek ellenére sem tudott elvarázsolni. Ez van.
A többi szereplő rendben volt. A lányok közül Celeste-ről a Disney-mesék szép és gonosz cselszövői jutottak eszembe, növelve a mese hatást.

Összésségében tetszett, mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed regényre vágyik és szívesen engedi át a helyet a benne lévő hercegnőnek. :) Várom a folytatást!
A 2. részről azt hallottam, hogy idén ősszel megjelenik


Borító: Nagyon szép, a lány hasonlít Americára. Itt alul a további 2 kötet borítóját láthatjátok, amelyek ugyanilyen csodásak.
Kedvenc szereplők: America, Maxon
Kedvenc jelenet: America és Maxon összes jelenete, különösen az első találkozás


Kedvenc idézet: "Nem választom sem őt,sem téged. Magamat választom."(America)

Írta: Kiera Cass
Kiadó: Gabo, 2013
Oldalszám:360
Műfaj: disztópia, ifjúsági, sci-fi
Ár: 2990 Ft
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Képek: www.weheartit.com