"Az idő semmi."

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

A könyv és én
Ez a könyv már régóta piszkálja a fantáziámat, és most végre hozzájutottam.

Történet
Claire és Henry nem mindennapi szerelmes pár: egy párkapcsolat alapvető problémáin felül Henry különleges képességével, az időutazással is meg kell birkózniuk. Claire gyerekkora óta ismeri Henryt, a férfi viszont 28 évesen találkozik vele először. Kapcsolatuk nehézségei ellenére is próbálnak normális életet élni. Vajon sikerrel járnak?

Véleményem

Nem csalódtam ebben a könyvben, beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Az időutazó felesége viszont egy olyan könyv, amihez hozzá kell szokni. Írásmódhoz, időhöz egyaránt. Én az elején nagyon el voltam veszve, hogy most akkor mikor van a jelen, melyik esemény kinek a múltja/jövője, hogyan lehetséges az időutazás egyáltalán. Maga a téma az egyik kedvencem, és alapból is, nagyon sok potenciál van benne. A könyvhöz igazodva természetesnek kell venni, hogy itt a múlt nem zárult le, és hogy a múlt, jelen és jövő folyamatosan kapcsolatban állnak egymással és alakítják egymást. Ezzel lehet egyetérteni vagy nem, mindenesetre a cselekmény ehhez igazodik. Persze, nincs így leírva, ami nem is baj, az olvasó ezt maga is ki tudja következtetni. Emellett az időutazás sincs túlmagyarázva, hogy akkor most miért, hogyan történik, miért van Henrynek ilyen génje, mi szabályozza az időutazást, stb. És ez nem baj, ugyanis ettől sokkal hétköznapibb lesz az egész. Nincs túlmagyarázva, ergo olyan hétköznapi és természetes ez a két főszereplőnek, hogy már megszokták. Plusz még egy normális élet lehetőségébe helyezve az egész, nagyon természetes hatást kelt. Az írónő pedig fel is tesz minden olyan kérdést, ami egy ilyen élet helyzetből adódik, és ettől én simán elhittem, hogy nyugodtan járkálhatnak köztünk időutazók. És persze sokat tett hozzá a tudományosabb megközelítése. Bár még így sem válaszol az összes kérdésre, de ez sem baj, ugyanis ezen elgondolkodhatunk. Például nekem nem derült ki, hogy mi szabályozza Henry időutazását- hogy mikor megy és hova. Csak ez van, és kész.

A bejegyzés címe az egyik kedvenc mondatom a könyvben, ugyanis szerintem megfogalmazza Henry életét. Egy hétköznapi embernek fontos az idő- ahhoz igazítunk mindent, az idő nélkül elvesznénk. A könyv pedig arra világít rá többek között, hogy mit is jelent az idő egy embernek, akit nem irányít úgy az idő, ahogy a hétköznapi embereket. Bár ettől még Henry sem irányítja az időt, nem alatta áll, hanem egyenrangú vele. Először ezért nem értettem, hogy miért az a könyv címe, hogy az időutazó felesége, hát Henry a lényeg, nem? Nem, legalábbis nem csak ő. Claire az igazán érdekes, hiszen neki kell igazodnia Henryhez. Henry nem igazodhat hozzá, csak megpróbálhatja, hiszen nem irányítja a képességét. Ezért is romantikus regény ez, rettentő erős és sok szerelem kell ahhoz, hogy egy olyan ember mellett éld az életed, mint Henry. És még Henry képességéből adódó problémákkal is meg kell küzdeniük. Ott volt például a gyerek téma. Nagyon brutális volt szerintem, ahány gyereket elvesztettek, és egyikük sem tehet róla. És kitartottak egymás mellett. Claire nem mondta azt, hogy jól van, akkor keresek másik pasit, hiszen akarok gyereket. Kitartott Henry mellett. Lenyűgözött ez az odaadás, szeretet és tisztelet a másik iránt. És itt nem valami instant szerelem van, hanem teljesen át lehet érezni. Az egészet. Mindenki, vagy legalábbis én szeretnék egy ilyen kapcsolatot. Nagy hatással volt rám ez a könyv, és bár a végén sírtam, ez illett hozzá. Nem várhattuk el, hogy teljes happy end legyen.

Szereplők

Claire karakterét nagyon szerettem és tiszteltem. Minden tettéért és lelkierejéért. Azért, hogy nem adta fel a várakozást, bárhol, bármikor, bármeddig várt Henryre, mert annyira szerette.
Henry karakterében a legszívszorítóbb talán a könyv utolsó harmada volt, ahogy fokozatosan érzi, tudja, hogy itt a vég és nem tehet ellene semmit. Pedig bármit megtenne élete egyetlen biztos pontjáért, Claire-ért.
A többi karakterre nem kaptunk akkora rálátást, de ők is kellettek ehhez a világhoz. Itt megjegyzem, hogy Claire és Henry családja nagyon érdekes volt, nem kevés tragédia kijutott nekik.


Összességében egy szívszorító és nagyon bölcs könyv ez, ami elgondolkodtatott, és biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasás!


Az írónő: Audrey Niffenegger

Michigan-ben született, később a családjával Chicago közelébe költöztek. Niffenegger művészeti iskolába járt. Egy Chicago-i egyetem professzora és a Ragdale Foundation tagja. Első regénye 2003-ban jelent meg, ez volt Az időutazó felesége.
http://audreyniffenegger.com/

Borító: Ez a zöld, amit én olvastam, ritka ronda, de a legújabb kiadása tetszik.
Kedvenc szereplők: Claire, Henry, Alba, Charisse, Alicia
Kedvenc jelenet: Claire és Henry esküvője
Kedvenc idézet: "Ő jön, és én itt vagyok." (Claire)

Kiadó: Ulpius-ház, 2004
Ár: 3480 Ft
Oldalszám: 564 oldal
Műfaj: romatikus, sci-fi, fantasy
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: egyedülálló kötet