Klónok harca

Ez lesz az első próbálkozásom arra, hogy egy sorozat két vagy több kötetéről írjak egyben, szóval még csak kísérletezgetek.
Kiolvastam Dan Krokos Hamis emlékek és Hamis valóság című könyvét. Azért szerettem volna egyben írni róluk, mert egyrészről nagyon hasonlóak, másrészről elég rövidek. Persze, ettől még írhattam volna róluk külön, de sok hasonlóság volt, ezért összevontam, és azt sem tudtam eldönteni, hogy melyikről írjak.

Fülszövegekért katt ide és ide.

A történetben Miranda nem emlékszik semmire előző életéből. Találkozik Peter-rel, aki azt mondja, hogy minden kérdésére tudja a választ, ugyanis ők ismerték egymást. Miranda belegyezik, és visszakerül arra a helyre, ahol egész addig élt. Megtudja, hogy ő és a baráti képesek egyfajta pszichikus energiát kibocsátani az agyukból, ami pánikot kelt a többi emberben. Miranda és Peter nem tudja, hogy két társuk, Noah és Olive miért menekült el. Amikor megtalálják őket, sok mindenre fény derül létük értelmével kapcsolatban.

Véleményem

Már előre leszögezem, hogy a bejegyzés a szokásosnál több SPOILERT fog tartalmazni, főleg az első résszel kapcsolatban. Sajnálom, ezt nem tudom elkerülni, de mindenképp így akartam erről írni, és muszáj belemennem a cselekménybe, hogy rávilágítsak, mennyire szeretem ezt a történetet. Nagyon tetszett, és nem is igazán értem, hogy miért nem hallottam róla nagyon. Egyik kedvenc bloggerem oldalán figyeltem fel rá, és pont együtt volt bent a könyvtárban. Sokkal több figyelmet érdemelne ezt a sztori. Pörgős, mégis követhető cselekmény, izgalmas világfelépítés, szerethető karakterek. Viszont vannak negatívumok, azokkal kezdem, mert abból kevesebb van. A történet nagyon gyors, egy percre sem ül le a fenekére. Ez persze jó, hiszen így sosem unatkozik az olvasó, és a történet megértésében sem akadályoz. Viszont a szerelmi szálba nagyon bezavar. Jó, nem is ez a főszál, legalábbis így éreztem. Ez csak szükséges a történethez, kell hozzá. Egyrészről, alig van benne szerelmi jelenet. Persze, ez nem baj, de kicsit úgy tűnik, mintha csak azért lennének beletéve, hogy fellélegezzünk két akcióbomba között. Nincs rendesen kifejtve, Miranda és Peter kapcsolatát igazából arra alapozzuk, hogy már régen is éreztek egymás iránt valamit. Furcsa mód viszont nem bántotta annyira a szemem, annak ellenére, hogy nem volt annyira kiépítve. Összejöttek és kész. Ez lehetett volna jobban kifejtve, és a könyvek lehettek volna hosszabbak is. Persze ez nem igazi hiba, de sokkal tovább olvashattam volna. Bár az tény, hogy egy könyvbe, kb. 250 oldalon több akció volt, mint más könyv trilógiákban összesen.
Azt imádtam benne többek között, hogy mindig meg tudott lepni. Azt hittem, hogy na, most kiderül minden- ki is derült, de újabb problémák, kérdések és igazságok vetődtek fel. Így sokkal nagyobb dolog rajzolódott ki, mint amit eleinte hittünk. A másik kedvencem a téma választás. Klónozás. Az elején persze erről fogalmunk sincs, és bár a pszichikus energia dolog is eléggé menő, azért a klónozáson nagyobb hangsúly van. Ez egy olyan téma, ami régóta foglalkoztatja az embereket. És az író fel is vet minden kérdést ezzel kapcsolatban. Meddig tart egy ember személyisége? Azzal, hogy az elméjét átültetjük egy ugyanolyan testbe, vajon ugyanazt az embert kapjuk? Teljes értékű ember-e egy klón? Ezeket a kérdéseket boncolgatja, és a szereplők is ezeken agyalnak, hiszen ők is klónok. És hogyan vélekedjenek magukról, ha az Alkotók lecserélhetőnek tekintik őket? Meghal az egyikük, helyettesíteni lehet-e egy ugyanolyan külsejű emberrel? Az Alkotók szerint igen. A Rózsák szerint nem. Kemény kérdések, és nincsenek rá meghatározott válaszok, de ismerjük az Alkotók és a Rózsák nézőpontját is. Imádtam, ahogy ezt a kissé kényes témát kezelte. Hiszen ha egyszer képesek leszünk a klónozásra, akkor élnénk-e a lehetőséggel? Ha egy szerettünk meghalna, tovább akarnánk-e éltetni, vagy elfogadjuk a sorsot? Őszintén, én is sokat gondolkodtam ezeken a kérdéseken, de nem jutottam egyértelmű válaszra.

Ezzel kapcsolatos Miranda személyisége is. Mindkét könyvön, de leginkább az elsőben, egész végig érezzük a dilemmáját. Ugye ő egy előző Miranda klónja, és felvetődik benne a kérdés, hogy ki is ő? Ez egy nagy kérdése az emberi életnek, főleg tinikorban, hiszen leginkább akkor ismerjük meg magunkat. Ami nem egyszerű, Mirandának meg végképp nem: hiszen meg kell küzdenie emlékei hiányával. Hogy vajon mekkora részét képezi a személyiségünknek a múltunk, és mekkorát a jelen? Melyik nyom többet? Mi van, ha a múlt, amit elvesztett? Végül rájön, hogy az, hogy mit teszünk a jelenben, többet számít. Az, hogy úgy cselekedjünk, ahogy jónak érezzük, többet számít, mint a megváltoztathatatlan múlt. Egy idő után abbahagyta, hogy azt csinálja, amit a régi Miaranda csinált volna. És elkezdte azt csinálni, amit ő akart.
A második részben, miután ezzel a kérdéssel nagyjából megbékélt, jön a következő dilemma. Ugyanis ahhoz, hogy megmentsék az emberiséget, kockáztatnia kell az életét. Na most, ez nem ismeretlen, ugyanis sok főhősnőnek kell kockáztatnia az életét, vagy adott esetben meg is kell halnia. És mit csinálnak? Szó nélkül belemennek, minden a célért elven. Mit csinál Miranda? Belemegy a dologba, de azért megjegyzi, hogy ez nem fair. Hogy ő is élni akar. Neki is vannak álmai, ő is élvezni akarja a remélhetőleg megmentett világot. És ettől lesz Miranda teljesen valóságos és emberi. Ebben a párbeszédben. Zseniális. Persze, mondhatnánk rá, hogy önző. Nem, nem az, talán csak egy kicsit. Ugyanis ő is megteszi, amit tennie kell, de igenis, ha élet-halál helyzetnek néz elébe, akkor megijed és fél. Mint minden ember tenné. Nagyon-nagyon önzetlennek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen döntést minden nélkül meghozzunk. És mivel én személy szerint elég önző vagyok, igenis vannak fenntartásaim azzal, hogy ebbe hogy lehet szó nélkül belemenni. Miranda, aki pedig egy klón, ezzel megválaszolja a fentebbi kérdést: igen, ő is egy teljes értékű ember, sőt.
Az akció rész hibátlan, szereplőink egyik kalandból a másikba futnak, bár azon kicsit csodálkozom, hogy ennyi után nem akadtak ki. A történet is érhető és követhető, bár megdöbbentő, hogy mire képes néhány hataloméhes ember. Egy kicsit ijesztő is.
A második rész vége pedig kegyetlen és gyilkos. Persze, sejthettem volna, hogy nem lesz tartós az a kis békesség az első rész végén.

Szereplők

Miranda egy nagyon erős női karakter, akit a kitartásáért csak csodálni tudom. Nagyon kedveltem, már az elejétől. Félelmetes, ahogy mindig védelmezi a többieket, és hogy magára vállalja a veszélyt. Élni akar, de ha valakinek kockáztatnia kell, akkor azt is megteszi.
Petert is kedveltem, bár néha kevésnek éreztem, szerintem lehetett volna jobban is árnyalni és bemutatni a karakterét.
Noah és Olive is hamar a szívemhez nőttek, és Rhyst is megkedveltem. Szívszorító a története, és nem tudom, honnan van ennyi ereje.
A szereplők közti kapcsolatok is hibátlanok, bár ezen már meg se lepődtem azok után, hogy alig lehet valamibe belekötni.
Az Eredeti Miranda viszont nem a szívem csücske, a klónja jobban sikerült.

Összességében nagyon jó könyvek, amelyek több figyelmet érdemelnek. Mindenkinek ajánlom, mert akciódús és igazán komoly kérdéseket boncolgató könyvek. Alig várom a befejező részt!

Az író: Dan Krokos

Most 28 éves, teljes állású író. Könyvei több díjat is nyertek, és jó esély van rá, hogy megfilmesítik őket.
http://dankrokos.com

Borító: Az első részé különösen rossz lett, ez alapján nem olvastam volna el. Viszont a másodiké kellően szép ahhoz, hogy elnézzem ezt a baklövést.
Kedvenc szereplők: Miaranda, Peter, Noah, Olive, Rhys
Kedvenc idézet: "Az ember mindig remél." (Hamis emlékek)
"A döntéseink tesznek minket azzá, akik vagyunk."(Hamis valóság)

Hamis emlékek
Kiadó: Főnix Könyvműhely, 2012
Ár: 2980 Ft
Oldalszám: 242 oldal
Műfaj: YA, sci-fi
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Hamis emlékek 1.

Hamis valóság
Kiadó: Főnix Könyvműhely, 2014
Ár: 2980 Ft
Oldalszám: 236 oldal
Műfaj: YA, sci-fi
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Hamis emlékek 2.