Csipkerózsika hibernált álma

Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

A könyv és én
Szeretem a mesefeldolgozásokat, és ez fülszöveg alapján egy modernkori Csipkerózsika.

Történet
Rose 62 éve fekszik hibernációba. Amikor felkel, döbbenten tapasztalja, hogy a világ sok szörnyűségen ment keresztül. Minden, amit ismert, megváltozott. Próbál beilleszkedni, de mivel más világból származik, mint a kortársai, nehezen megy neki. Eközben meg kell birkóznia a szülei, és a barátja, Xavier halálával. De Rose lassan rájön, hogy a múltban sem volt minden rendben

Véleményem

Szögezzük le: ez nem a Csipkerózsika. Én voltam csak annyira eltévelyedett, hogy azt hittem a 62 év alvásból, hogy ez az. Nem, ez nem az. És ez nem feltétlenül rossz. A mesére csak annyiban hasonlít, hogy a főszereplő sokáig aludt, és egy (indokolatlan) csókkal ébredt fel. Enyhe SPOILER! Ugyanis Bren teljesen feleslegesen csókolta meg Rose-t, hiszen a hibernációs kapszula magától felébreszti, de mindegy. SPOILER VÉGE! Tehát itt van nekünk Rose, aki már a rendes életébe se tudott nagyon barátok szerezni és beilleszkedni, lévén, hogy az ördögi szülei többször hibernálták gyerekkorában. Felvázolom a  helyzetet: Rose ellentmond a szüleinek, és nekik nincs kedvük vele foglalkozni, ezért bedugják a hibernációs kapszulába, hogy aludjon egy kicsit, mert nekik csak akkor kell a gyerek, ha szófogadó, és nem kell nevelni. WTF?! Szerintem fölényhosszal nyernek a "Legkegyetlenebb Szülők" címért folyó harcban. Ezen teljesen kiakadtam. Hogy lehet egy szülő ennyire önző és gonosz a saját gyerekével szemben? A szülő dolga nem ez, nem arról szól, hogy ha nincs kedved hozzá, lehibernálod egy darabig, ezzel ellehetetlenítve a normális életet a gyereknek. Rose szülei azt hitték, hogy azért mert az ő gyerekük, megtehetik vele. És ez egy érdekes kérdést vet fel. Mit tehet meg a szülő a gyerekkel, csak azért, mert az ő gyereke? Boncolgatja is a témát, és természetesen arra jutunk, hogy a hibernációt még a szülők sem tehetik meg. Emellett a könyv középpontjában Rose személyiségváltozása áll. Persze, van ott egy kis bérgyilkos dolog, meg ott van az ultramodern környezet, de ez nincs igazán kifejtve, mert nem is ez az igazi lényeg. Először egy kicsit zavart is, hogy nem is tudom meg igazából, hogy mi is az az UniCorp, vagy a ComUnity. De ahogy haladt előre a történet, rájöttem, hogy az igazi hangsúly Rose karakterén és életén van. Annyi információnk van, hogy egy kb. rendes képet kapjunk a jövőbeli világból, hogy bele tudjuk helyezni a sztorit. Rose tragédiája itt a fő cselekményszál, ahogy szép lassan rájön, hogy a szülei nem szeretetből tették ezt vele. És hogy bár felébreszthették volna a Sötét Korszak utánők akkor sem tették. Valamilyen szempontból rosszabb is a hibernáció, mint a halál, hiszen így sok nehézséggel kell megbirkóznia. A Plasztin gyilkosság kísérletei nem voltak olyan jelentősek, csak még inkább tudatosítja az olvasóban a szülők kegyetlenségét. És persze ennek segítségével jön rá Rose, hogy testvérei is léteznek, akikkel ugyanígy bántak a szülei. Nekem nagyon tetszett a könyv, mert jól megírta az írónő a fő cselekményszálat. Lehet, hogy a többi kicsit hiányos, de hát nem is számítanak. A másik, ami nagyon tetszik, az Rose és Xavier kapcsolata. Szerintem jól működött, bár a végén lévő csavarnál azért már egy kicsit sok volt, de végül jó módot találtak rá, hogy továbbra is fenntartsanak valamilyen kapcsolatot.

Szereplők

Rose karaktere először egy kicsit idegesített, de végül egy olyan bátor és élni akaró személy lett, hogy nem is gondoltam, hogy az elején lévő karakterből ezt ki lehet hozni. Nagyon nagy személyiség fejlődésen megy keresztül, ami mesterien van megírva. Ezért nézem el az a kis hibát, hogy kétszer beszélt Bren-nel, de ő már szerelmes lesz belé. Nos, még akár az is lehet, de nekem az nagyon nagyon gyors volt.
Brent kedveltem, bár sajnos nem jutott neki annyi szerep a könyvben, és ezért nem sikerült annyira megismernünk.
Xaviert mindegyik élet szakaszában szerettem, bár nagyon fura idősként gondolni rá.
Otto valahogy teljesen hidegen hagyott, nem utáltam, de nem is lett a szívem csücske. Olyan semleges volt számomra.
Rose szüleit utáltam, ha ez eddig nem derült volna ki. :)

Összességében egy érdekes témát emel ki a szülő-gyerek kapcsolatból, ami nagyszerűen van megírva. Kíváncsian várom a következő részt!

Az írónő: Anna Sheehan

Wisconsin-ban született és nevelkedett. Már tinédzser korában elkezdett írni. A Hosszú álom az első megjelent regénye.
http://annasheehan.com/

Borító: Nagyon szép, a borítón lévő lány tekitentete nagyon kifejező.
Kedvenc szereplők: Rose, Bren, Xavier
Kedvenc jelenet: Rose rájön az igazságra
Kedvenc idézet: "Mindenkinek megvan a képessége arra, hogy szélesítse a látókörét, de csak kevesen élnek ezzel."

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 368 oldal
Műfaj: disztópia, YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Rosalinda Fitzroy 1.