Gyilkos a méhkirálynők között- Scream Queens- 1. évad

A Scream Queens-re még tavaly találtam rá, amikor elkezdték vetíteni, de sajnos akkor nem volt időm rá. Most azonban láttam, hogy itt a második évad, szóval gyorsan megnéztem, hogy a következő évadot már a leadással együtt nézhessem. A bejegyzésben SPOILER előfordulhat, bár próbáltam nem lelőni a poénokat.

A Scream Queens egy amerikai horrorvígjáték-sorozat, amit a FOX csatorna 2015. szeptember 22-én kezdett vetíteni. Magyarul Gyilkos történet a címe, ami egész találó lett, és 2016. szeptember 6-án volt a premier a PRIME csatornán, keddenként 10 órakor látható.

A történet a Kappa Kappa Tau nevű lányszövetség köré épül. Az egyetem új dékánja, Munsch dékán soha nem kedvelte a lányszövetséget, és elege van az ott történő botrányoktól. Ezért megváltoztatja a szabályokat, így a Kappa elnökének, Chanel-nek minden egyes jelentkezőt fel kell vennie. Miközben a lányok beavatása folyik, egy gyilkos, a Vörös Ördög szedi áldozatait, mégpedig főként a Kappa tagjai közül.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a sorozat, de biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek jön be. Kicsit sajátos stílusa van, a műfaj megjelölésnél megtaláljátok a szatirikus horror és a sötét humor címkéket, ami tökéletesen illenek ehhez a sorozathoz. Egy tanácsom van annak, aki meg

szeretné nézni: senkit és semmit ne vegyél komolyan! De tényleg! Mert ha minden egyes abszurdumot és megszólalást komolyan vennénk, nos, senki nem nézné a sorozatot, és szinte mindenki meg lenne sértődve/fel lenne háborodva. Illik rá mind a szatirikus, mind a sötét humor jelző. A szereplők és az események mind teljesen komikus. Például vegyük az alaphelyzetet: egy sorozatgyilkos van a kampuszon, de a rendőrség hónapokig nem talál semmit, és arra a következtetésre jutnak, hogy a gyilkos egy szellem. (!) Nem tudom kellően érzékeltetni, hogy mennyire komikus és röhejes ez az egész, rég nevettem ennyit egy sorozaton. Tagadhatatlanul ez az egyik alapeleme és fűszere a sorozatnak, csak gratulálni tudok a készítőknek ezért az elborultságért.
Maga a történet elég eseménydús, nem nagyon lehet számolni, hogy hány ember hullik részenként, de jó sok, kb. a ház fele kihal a sorozat végére. Nem nyújtották túl hosszan, de nem is lett rövid: ennek pont ez a 13 rész kellett. A sorozatos öldöklés mellett a sorozat másik alapja a szereplők közti kapcsolatok (ki)alakulása. Persze, itt is vannak teljesen abszurd dolgok, amit nem lehet komolyan venni, de például Zayday és Grace barátsága jól felépített. Ami viszont nekem a legjobban tetszett, az az, ahogy a készítők néhány komoly témát, társadalmi bírálatot és erkölcsi kérdést beszivárogtattak a sok komolyanvehetetlen dolog közé. Például Chanel folytonos kijelentése (Mocskosul gazdag vagyok és hasonlók) megmutatja, hogy igen

ez ma így működik: Chanel megkap mindent, csakúgy, mint a pénzes emberek. Nincs számukra akadály, Chanel még a börtöntől sem ijed meg, mert tudja, hogy pénz ellenében úgyis kihozzák. A másik kedvencem a hálaadási rész volt, ahol a Radwell családnál bármit szabad, hiszen ők gazdagok meg ott vannak már valahányszáz éve, vagy Chanel #3 családjánál, ami mutatja az ünnepek elfásultságát, és hogy mennyire nem figyel senki már a családra még az ünnepekkor sem. Vagy többször látható a tipikus gazdag gyerek-szindróma: pénzem van, de szeretet nem kaptam, a családom még azt se mondja el, hogy az ünnepek alatt hol nyaralnak nélkülem, és még csak le se szarják, hogy egy sorozatgyilkos van az egyetem, ahol tanulok. Lehetne ezeket is a szatirikus humor közé sorolni, de mégsem illene. Ezért van nagyon jól megoldva, hogy a sötét humor és a komoly témák egymással egyensúlyba vannak. Imádtam ezeket, mert éppen nagyon nevetek az újabb abszurd hülyeségen, a következő jelenetnél pedig mellbe vág, hogy igen, ezek lehetnének igazi emberek súlyos problémákkal és boldogtalansággal.

A Kappa Kappa Tau működése is sok dolgot elárul. Bár annyira nem vagyok tisztába a lányszövetségekkel, hogy pontosan mi is a céljuk meg hasonlók, csak annyit tudok, hogy az amerikaiak nagyon szeretik őket. Annyira, hogy filmeket és sorozatokat gyártanak belőlük. Szóval nyilván a Kappa működését sem kell teljesen komolyan venni, kicsit sarkított a helyzet, de azért az alapja igaz. A jól ismet méhkirálynő hierarchiáról beszélek, ami ha jól emlékszem, a
gyerekkorom szinte összes amcsi filmjében benne volt, és ma is gyakori téma. Például ki ne ismerné a kultfilmmé vált Bajos csajokat? Ahol megvan ez a dolog, csak ott Plasztikok vannak, itt meg Chanelek. Bár szerény véleményem szerint a Chanelek messze nagyobb szemetek és picsák, mint a Plasztikok és persze teljesen máson van a hangsúly a filmben és a sorozatban. Szóval a Kappa működése leegyszerűsítve: a szép, népszerű, gazdag lányok semmibe veszik a többi csajt, úgy sértegetik őket, ahogy akarják, és még a saját "barátnőiket" is folyton megalázzák, és még a saját nevükön sem hajlandóak hívni őket. Ezért Chanel a lányokat, akik körülveszik, szimplán Chanel #2, #3 stb. néven emlegeti, kvázi emberszámba sem veszi őket. Amikor pedig Chanel-o-ween alkalmával a saját úgymond rajongóit alázza meg, akik ennek úgy örülnek, hogy majd kiugranak a bőrükből, nos, az különösen szép húzás volt. Tökéletes sarkítása a ténynek, hogy a "méhkirálynőket" utálnunk kellene, mégis, ha bármilyen figyelemre méltatnak bennünket, legyen az jó vagy rossz, azonnal ugrunk. Mert bár nem biztos, hogy a csaj különb nálunk, de annyit hajtogatja és olyan sok "bizonyítéka" van rá, hogy már mi is elhisszük, hogy ő az atyaúristen. pedig nem kéne. Ennek ellensúlyozására törekszik ugye Grace, aki megálmodta az emberbarát Kappa házat, és mindent megtesz, hogy megvalósítsa. Nagyon tetszett a lányok interakciója az egész sorozaton keresztül. Minden karakter és kapcsolat fejlődött, bár alapjaiba mindenki maradt, aki volt.

A sorozat egyik fő morális kérdése a gyilkosságokhoz kapcsolódik. Nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy a gyilkos miért öl. Bosszúból. És mert úgy gondolja, ez az egyetlen módja annak, hogy a Chanel-féléket eltávolítsa. Nem egyszerű kérdés, hogy jogos-e ez. Pete, Grace barátja egy ponton a gyilkos mellé áll ezzel: szerinte megérdemlik. És ebbe én is belegondoltam. Ha mondjuk Chanel vagy a Kappa előző elnökei tényleg léteznének, és így viselkednének, akkor jogos lenne-e a megölésük. Mert hát mit lehetne tenni ellenük? Kb. semmit, mert úgyis kivásárolják magukat bármiből. Olyanokat, akik ennyi rosszat tesznek az emberekkel, mert hát valljuk be, önértékelésileg és mentálisan egy-két lányt egész életre elintézhetnek, jogos-e megölni. Lehet-e hibáztatni a Vörös Ördögöt, hogy meg akarja "tisztítani" a Kappát az ilyenektől. Nos ezt mindenki eldöntheti maga, személy szerint én sem vagyok biztos a válaszban, bár azt hiszem, senkinek nincs elég jó oka arra, hogy Istent játsszon élettel-halállal. A sorozat... hát végül is szerintem foglal egyfajta állást ezzel kapcsolatban, mármint ha a sorozat lezárását tekintjük. Hogy ez-e a helyes út, megérdemelték-e, nos, mindenki eldöntheti.

Szereplők
Grace-t Skyler Samuels játssza. Kedveltem a karakterét, bár annyira nem lett a kedvenc főszereplőm. Grace ellensúlyozza a Chaneleket, ő máshogy próbál ellenük tenni, mint a Vörös Ördög. Ő meg akarja változtatni a Kappát, bár persze kérdéses, hogy mennyire jó ez a módszer, hiszen bármikor felbukkanhat a következő Chanel. Az ő karaktere az anyja miatt érdekes, hogy mitől is lesz olyan valaki, amilyen, Hiszen Garce is lehetett volna a következő Chanel, de mégsem lett az. Helyette teljesen ellentétes gondolkodást vall. Pete-tel való kapcsolata annyira nem hatott meg. Sokkal érdekesebb volt, ahogy Chanel őt kezeli. Egyáltalán nem úgy, ahogy sok lányt a jelöltek közül, inkább mintha kicsit tisztelné a magabiztossága miatt.
Chanel Oberlin szerepében Emma Roberts látható, és atyaég, ez a csaj! Jobb, mint Regina George, amit ez a csaj lenyom. Azt lehetne gondolni, hogy egy gonosz csajt könnyű játszani, de szerintem nehezebb lehet, mint egy jót. Nem sokat értek a színészkedéshez, de azt még én is látom, hogy Emma Roberts tökéletes hozza a szerepet, és az ember szinte nem is tud más szereplőre figyelni, annyira jó. Kapcsolata Chad-del ismét egy újabb hasonlat, mert nem szól másról, csak a szexről és az érdekekről. mármint, Chad minden második mondata Chanelnek, hogy ó de gazdag vagy, mikor az ő családja is tele van. A gazdagokra jellemző telhetetlenség... Szóval, tipikus gazdag gyerek-szindróma ismét: nem tudok normális kapcsolatokat kialakítani, meg amúgy sincs szükségem normális kapcsolatra. Furcsamód én akárhogy próbáltam, nem tudtam utálni Chanelt, akármilyen gonosz, romlott egy karakter, nekem valamiért végig szimpatikus volt. Chanel sorsának végződéséről nem akarom lerántani a leplet, de ebben a furcsa katyvaszban pontosan ez tűnt a jó végkifejletnek.

Jamie Lee Curtis Cathy Munsch szerepében is simán feltörli a padlót bárkivel. Haláli mind a karakter, mind a színésznő. Kis érdekesség, hogy a "scream queen" kifejezés használatos a filmvilágban, nagyon leegyszerűsítve olyan színésznőkre szokták mondani, akik horrorfilmekben alakítottak, és Jamie Lee Curtis is megkapta ezt a címet. Szóval, Munsch dékánként nagyon jó. Utálja a lányszövetségeket, ezért állandó konfliktusban van Chanel-lel, de emellett elég titokzatos és ijesztő a nő.
A többi szereplő annyira nem volt kulcsfontosságú, sokan a lányok közül inkább sztereotípiák megjelenítésére voltak jelen és persze azért, hogy lehessen elég embert eltenni láb aló. Valamiért amúgy Chanel #3-t imádtam, és Denise karaktere is hatalmas volt. Valahogy egyébként s ok őrület és komolytalanság ellenére is képes voltak jó karaktereket alkotni, olyanokat, akikben volt mélység és összetettség, egy-egy lány háttérsztorija megérne egy külön sorozatot, de sajnos itt nem volt mindenre idő, ezért inkább minden lány sorsába kicsit beleláthattunk.

A gyilkos kiléte

Nyilván nem szeretném elrontani a poént, szóval semmi konkrétumot nem fogok írni. Nekem fogalmam sem volt arról, ki lehet a gyilkos, elég rossz vagyok az ilyenben, azt azért jobban levágtam, hogy ki nem a gyilkos, mert volt néhány túl nyilvánvaló szereplő, és persze ha ők lettek volna, akkor hol marad az izgalom? Mentségemre legyen mondva, mivel szinte az egész bagázs nagyon furcsa, és hozzá sokszor nagyon gyanúsan viselkednek, plusz még komolyan se lehet venni szinte semmit, amit mondanak/tesznek, nem egyszerű kitalálni, ki a gyilkos. Az egyértelmű volt az első rész után, hogy valami köze van a 20 évvel ezelőtti kis titokhoz, ami mellesleg nagyon ütős volt, jó, hogy ezzel kezdték az egész sorozatot. De amúgy én kellemesen meglepődtem, volt értelme a gyilkos kilétének, és a gyilkosságoknak is. Mármint az esetek nagy részében értettem, miért éppen azt öli meg akit, bár azért voltak random gyilkolászások. Külön pluszpont a sok változatos gyilkolóeszközért, ennek hála már semmilyen hétköznapi tárgyra nem tudok úgy nézni, hogy egyszerű tárgyként lássam őket.  Mint mondtam, nem árulom el a gyilkos kilétét, pedig biztos megérne egy misét, hogy miért ő és hasonlók, de ezt mindenki vitassa meg magába vagy kommentbe. :)

2. évad
Reményeim szerint a második évadot is ilyen formátumban tudom megcsinálni, és remélem ilyen jó lesz, ha nem jobb, mint az első. A történetről nem tudok sokat mondani, annyit tudok, hogy ezúttal egy kórház lesz a sztori színtere, visszatérnek a Chanelek, Munsch dékán és néhány fontosabb szereplő, és persze jönnek az újak. Olyan elborultnak tűnik, mint az első, szóval nézni fogom.

Összességében én csak ajánlani tudom, ez egy szórakoztató, beteg, ijesztő és néha elgondolkodtató sorozat, lehet rajta filozofálgatni, de akkor is jó, ha csak valami humorosat akarsz nézni.

Adatok
Eredeti cím: Scream Queens
Magyar cím: Gyilkos történet
Műfaj: horror, fekete komédia, szatíra
Alkotók: Ryan Murphy, Brad Falchuk, Ian Brennan
Főszereplők: Emma Roberts, Skyler Samuels, Lea Michele, Diego Boneta, Abigail Breslin, Keke Palmer, Oliver Hudson, Jamie Lee Curtis
Eredeti csatorna: FOX
Hivatalos premier: 2015. szeptember 15.
Műsoridő: 42 perc
Részek száma: 13 rész