"Megszabadítalak!"

„Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged… senkit." Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát. 592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan… vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek… ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd

A könyv és én
Tetszett a fülszöveg, és bármilyen elcsépelt, én szeretem a vámpír témát.

A történet
Lenah hosszú vámpírélete után végre újra ember lett, Rhode-nak köszönhetően. Lenah készen áll arra, hogy leélje azt az életet, amit az 1400-as években elvettek tőle. 600 év vámpírlét azonban nem tűnik el nyomtalanul: Lenah-t kísértik az emlékei, és fél, hogy a szövetsége rátalál. Közben pedig újra szerelmes lesz.

Véleményem

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Igazából szerintem tökéletes lehetne ez a könyv, csak egyetlen dolog van ami az útjába áll: a szerelmi szál. Lenah és Justin szerelme, amit abszolút nem értettem. Az egész könyv jó, nem értem, hogyan cseszhette el ennyire ezt a szálat az írónő. Hogy mi a konkrét bajom ezzel? Az, hogy teljesen irracionális. Mármint, a kapcsolatuk első felében csak annyi történik, hogy egymást bámulják a suliban. De nem igazán tudnak egymásról semmit. Ezért is volt nekem Justin unszimpatikus, mert nem is tudtunk meg róla semmit azon kívűl, hogy... szexi, jól néz ki, és ennyi. Mi Justin reakciója arra, hogy Lenah vámpír volt? Az, hogy menjek el BULIZNI. Halálkomolyan, nem viccelek, ez tényleg így van. Ha én megtudnám, hogy a párom egy 600 éves vámpír volt, akkor leginkább kiakadnék, elrohannék, aztán újra kiakadnék, aztán, amikor lehiggadok, talán visszamennék, és leültetném, hogy most azonnal meséljen el mindent. De nem azt mondanám, hogy menjünk el bulizni. Meg se próbáltam ezt megérteni. Szóval, ja, szerintem ez kellően példázza, mennyire nem hiteles ez a szerelmi szál. Ezért nem tudom sajnos komolyan venni, hogy Lenah-nak ez mutatta meg, hogy milyen élni. Ugyanis Lenah ezért akart újra ember lenni. Hogy élhessen és érezhessen. A vámpír ábrázolás tetszett, hiteles volt. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy ez a vámpírlét, szenvedés és fájdalom, és még a szerelem is csapda. Reális az egész, szó sincs vega vámpírokról, és napfény csillogásról. Érthető, hogy Lenah ebből ki akar szabadulni. Bár szomorú belegondolni, hogy még a szerelme sem tudja boldoggá tenni. Sőt, valójában Rhode miatt lett vámpír. Aki azért változtatta át Lenah-t, mert szerelmes lett belé. Nagyon ironikus szerintem, hiszen a szerelem nem lehet ilyen önző. De már az elején kiderül, hogy nem is. Ugyanis, Rhode visszaváltoztatja Lenah-t, a saját élete árán. Mennyire szerethette Lenah-t, hogy egy ilyen önzetlen tettet végrehajtott úgy, hogy ő egy vámpír, az egyik legönzőbb teremtmény. Többek között ezért volt Rhode az egyik kedvencem. Szóval, a vámpírok jók, a történet is jó. Bár én egy kicsit keveselltem Lenah vámpír életének emlékeit. Azokból elég keveset kaptunk, igaz, ahhoz eleget, hogy körvonalazódjon bennünk Lenah múltja, és hogy legyen némi benyomásunk a vámpírok életéről. De én személy szerint még szívesen olvasgattam volna Lenah régi életét. Nagyon sok dráma van a könyvben, az emberi sorsok drámája. Például Vicken élete. Attól függetlenül, hogy nem bírtam, sajnáltam a történtek miatt. Vagy ott van Lenah szövetsége. Ugye azért hozta létre ezt a szövetséget, hogy megvédjék őt, és hogy ne legyen egyedül. Röviden ők voltak a családja, amikor Rhode elment. De meg kellett őket ölnie. És még csak nem is vámpírként. Már egy új életet kezdve kellett ezt tennie. És ezért is imádtam a befejezést. Lenah új életet akart kezdeni, élni akart, ami meg is történt, bár nem fogadom el teljesen ezt a Justin-szálat. De Lenah rájött, hogy nem élhet teljesen átlagos életet. 600 évnyi kegyetlenség, fájdalom, szenvedés és vérontás nem múlik el nyomtalanul. A múltja örökké kísérteni fogja. SPOILER! Ezért választotta a halált. Hiszen megkapta, amit akart- papír szerint Justin segített neki, hogy tényleg élhessen. Ő pedig ezt akarta, de ha tovább él, az ugyanúgy szenvedés lenne neki, hiszen a múltja mindig ott lesz. Justin soha nem fogja őt teljes mértékben megérteni. Nem fogja megérteni Rhode hiányát. Nem fogja megérteni a bűntudatot. Nem fogja megérteni, milyen volt a halhatatlanság tudatával létezni. Mert a fejében Lenah még vámpír volt. Nem volt teljesen ember az átváltozás után. Főleg nem úgy, hogy vissza is változott. Nekem az egy kicsit erőltetettnek tűnt, hogy pont azok a képességek estek kis, ami zavarta Lenah-t. Túl kényelmes megoldás egy vámpír test, emberi elmével. Bár értékelem a párhuzamot Lenah két átváltoztatása között: mindkét férfi a szerelem nevében csinál belőle szörnyeteget. Bár Vicken inkább csak visszaadja, amit Lenah csinált vele. Szóval, tetszett, hogy Lenah felszabadította Vickent. Ezzel többet tett azért, hogy emberként haljon meg, szerintem. Bár nincs kimondva a halála, és van egy második rész, de nekem ezt a sztori így kerek. SPOILER VÉGE!

Szereplők

Lenah-t kedveltem is, meg nem is. Az elején nagyon bírtam, de a Justin-os résznél kicsit kevésbé szerettem. Nem volt hiteles, hogy ennyi vámpírév után 16 éves csitriként viselkedett, egyik napról a másikra. Plusz, utálom, amikor a főhős nem tökéletes, de minden egyes pasi a könyvben csak érte epekedik. Borzalmas. Miért nem maradhatott Tony csak egy barát??
Rhode volt az abszolút kedvencem, belőle sokkal többet szerettem volna. Izgalmas karakter, akinek szívesen megismerném a történetét. És a Lenah-Rhode a legjobb szerelmi szál.
A szövetség tagjairól sajnos szintén keveset tudtunk meg, pedig kíváncsi lennék rá. El kell ismernem, cseles az írónő, mert azért annyi infót csepegtet, hogy legyen fogalmunk például a szövetség tagjainak karakteréről, de nem viszi túlzásba. Justint pedig rühelltem.

Összességében én abszolút ajánlom olvasására, mert az egyetlen nagy hibája ellenére nagyon jó könyv, ami képes volt újítani a vámpíros könyvek palettáján.

Az írónő: Rebecca Maizel

Rhode Island-en lakik, ahol irodalmat tanít egy középiskolában. Szereti az indiai kaját és a kutyáját, Georgie-t.
http://rebeccamaizel.com/

Borító: Elég fura ez a borító, nem venném le a polcról csak ezért.
Kedvenc szereplők: Rhode, Suleen, Tony
Kedvenc jelenet: Rhode átváltoztatja Lenah-t
Kedvenc idézet: "-Abban a pillanatban, hogy felkel a nap, már el is kezd lemenni. Ahogy megszületünk, már el is indulunk a halál felé. Az élet egy nagy körforgás, Tony." (Lenah)

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 384 oldal
Műfaj: fantasy
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Vámpírkirálynő 1.