A tél legjei #2

Ki hitte volna, de végre naptárilag véget ért a tél. Nekem a karácsonyi időszak után néha végtelennek tűnik a tél, és már azt hiszem, hogy soha nem látom újra a napfényt, csak a nyomasztó, szürke eget, ami még a szokottabbnál is álmosabbá tesz. A tél legjeivel jómagam ünnepélyesen lezárom az idei telet, ami nagyon jól sikerült olvasás terén. Összesen 27 könyvet olvastam, ami eddig a legtöbb egy évszakon belül. Katt ide a teljes listáért. És bár örülök neki, hogy ennyit olvastam, valószínűleg most volt a legnehezebb választanom a könyvek közül. Kérlek, nézzétek el nekem, hogy két kategóriában is két könyvet választottam. :)

A tél legjobb könyvei
Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken és Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér 

Fülszövegek itt és itt.
Majdnem elsírtam magam, mire végre kiválasztottam ezt a kettőt, esküszöm. Amikor megláttam, mennyi kiváló könyvet olvastam a télen, majdnem kivettem ezt a kategóriát. De csak majdnem
Sarah Dessen-nel szemben, be kell hogy valljam, képtelen vagyok elfogulatlan lenni. Persze nem alaptalanul, ugyanis a legutóbb magyarul megjelent könyve is tökéletes telitalálat (nem lepődtem meg...). Az a fura Dessen könyveiben, hogy a szereplői nem tökéletes emberek, a cselekmény nem mindig vidám és mire eljutunk a tanulságig, bizony nem kevés konfliktus van, mégis a könyv teljes egészébe tökéletes. Mondom ezt én, aki nem igazán hisz a tökéletességben, és arra következtetek, hogy maga Dessen sem. Abbahagyom az ömlengést, imádtam!
Cecelia Ahern regényéről már írtam, amiben reményeim szerint világosan kifejtettem ennek a könyvnek a csodáját. Az írónő az egész életről akart írni, nagyjából mindenről,ami történhet és ez sikerült. Ráadásul a hétköznapiságról úgy írt, hogy nem volt unalmas.Ugyanis ez egy nagyon unalmas könyv is lehetett volna, de szerencsére nem.
Nagy esélye volt még ebbe a kategóriába bekerülnie Az időutazó feleségének, A rémálmok lányának és a Vihartáncosnak is. Enyhe utalás, hogy ezek is olvasására melegen ajánlott könyvek. ;)

A tél legszebb borítói
Jay Kristoff: Stormdancer – Vihartáncos  C. J. Roberts: Captive in the Dark – Fogoly a sötétben 

Fülszöveg itt és itt.
Gyönyörűséges borítók közül megint válogathattam jócskán, és itt is engedélyeztem magamnak kettő könyvet.
Borzalmasan szégyellem magam, azért, mert bár már decemberben (!) olvastam a Vihartáncost, de még mindig nem írtam róla. Az igazság az, hogy már ezer éve megírtam a bejegyzést a füzetembe, mert akkoriban nem volt gépem, most pedig... hát, egy kicsit lusta vagyok begépelni. Tudom, ez szörnyű, csodás egy blogger vagyok, de ígérem, igyekszem! Amint lesz időm levegőt venni, begépelem. A borítója mindenesetre egy csoda szerény véleményem szerint, és előzetesen megsúgom, hogy a tartalma mellett sem lehet elmenni.
A Fogoly a sötétben című könyv belső vonatkozásairól már írtam, de külön ki kell emelnem a borítót. Tökéletesen eltalálták vele a könyv hangulatát, emellett egyszerű letisztult és szemet gyönyörködtető.

A tél legrosszabb könyve
                                           Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng

EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM.
A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi.
Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.
Szomorúan konstáltam, hogy igazán pocsék könyvet nem is olvastam. Ez volt a legrosszabb könyvem a télen, pedig olvastam ennél már messze rosszabbat, ami ebben a kategóriába került. Még a végén el kell olvasnom a Szürke második részét, hogy legyen némi negatív kritika a blogon, bár nem biztos, hogy én vagy a könyv túlélnénk ezt a találkozást. Visszatérve a Tűzlángra, bővebb szitkozódás itt.