Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.
Nora ezt sosem tenné meg – így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne.
Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak.
Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.
 |
Az első részt egy barátnőmtől kaptam kölcsön (milyen rendes barátnőkkel vagyok körülvéve :)). Tetszett a fülszöveg, ez volt az első bukott angyalos könyvem. Többször olvasós könyv lett, akárcsak a többi rész. Amikor megtudtam, hogy mikor jelenik meg a 4. rész egyszerre sírtam és nevettem. Sírtam, mert tudtam, hogy vége ennek a sorozatnak, és nevettem, mert hát mégiscsak Foltról van itten szó kérem szépen. :)
Történet
A sztori ott folytatódik, ahol a 3. részben befejeződött: Nora és Folt nyakig a pácban, hiszen ha Nora nem vezeti a nefilsereget, akkor ő és az anyja nemes egyszerűséggel meghal, ha meg vezeti, akkor az arkangyalokkal kerül szemben. És persze eközben döntsék el, kiben bízzanak, meg hozzák meg a helyes döntést, amelyiknél egyikük sem purcan ki és így boldog életet élhetnének.
Véleményem
Nagyon szerettem az előző részeket, bár eléggé meglepődtem ezen a köteten. Hogy miért? Nos, nekem furcsa mód más volt, mint az előzőek, de a jó értelemben. Úgy értem: annyi akció volt ebben a részben, mint az első háromban együttvéve. Szerintem. Mert azzal se volt semmi baj, de inkább az érzelmi szál stabilizálására fordította az írónő a hangsúlyt és persze az előző részekben is volt valami akció, de mellékes. Ebben a könyvben ez megfordult. Minden oldalon történt valami. Nora épp levegőt vett volna, amikor elrabolják. Végre kiszabadult, jön az újabb konfliktus. Ez nagyon tetszett, bár azért egy kicsit nekem kevés volt Foltból. :) Persze, ebben a részben a kapcsolatuk már inkább erősödött, és nem a kialakuláson volt a hangsúly. Egész végig kapkodtam a fejem, és a végén már annak sem hittem el, hogy a jó oldalon van, aki ezt hirdette a homlokán. Komolyan. Főleg Dante után... Az ördöngösség dolog elég jó volt, bár csak azt tudtam kérdezni, hogy Nora, miért? Miért iszod, miért nem szólsz, miért... ? A problémamegoldás is jó volt, egyszerűnek közel sem mondható. Ez a szál végig a kés élén egyensúlyozott, kellő feszültséget és kétségbeesést keltve az olvasóba. A vége nekem lezárt volt, nem szájbarágós, és hihetően boldog. Nálam simán túlszárnyalja a többi részt, nem gondoltam, hogy lehet fokozni. Pedig de!
Nora, aki most éppen nefil, nem éppen könnyen veszi a nefil lét akadályait. Bár most is volt néhány kifejezetten idióta megnyilvánulása, mint például a féltékenykedés Dabriára, de érezhető fejlődésen ment keresztül az első rész óta. Most jobban kedveltem, mint az előző részekben. Így a végére felnőtt a feladatokhoz, amit el kellet végeznie. Az viszont nem tetszett, hogy hazudott Foltnak.
Folt még mindig az egyik kedvenc örök álompasim, akinél szintén változást érzékeltem. Az első rész
A kettejük párosa talán most működött a legjobban. Persze, eddig is segítették egymást, de most valahogy jobban együtt dolgoztak, igazán jó csapat voltak. Nem egymás ellen, hanem egymás mellett küzdöttek. Bár a végén nekem kicsit gyorsnak tűnt, hogy Folt képes volt érezni. Hiányzott ennek a kifejtése, mintha a végét már nem tudta volna az írónő rendesen kifejteni. De ezt még elnézem. És végül is megérdemelték.
Vee is komolyabb lett, nem csak a komolytalan barátnő szerepét vállalta magára. Úgy látszik, ez ilyen felnövős rész lett. Bár nem is baj, most mutatkozik meg hogy minden, amin hőseink keresztülmentek, hogy hagy nyomot rajtuk. Viszont az egy kicsit sok volt, hogy kiderült, hogy SPOILER! Vee is nefil. Mármint, egy darab ember se volt a könyv végére. Jó, persze, ez végül is egy bukott angyal-nefil csata volt, de akkor is maradhatott volna Vee ember. SPOILER VÉGE! Őt is most kedveltem a legjobban. Azon kicsit meglepődtem, hogy a végén már férjhez is ment.
Scottot, amikor felbukkant, egyáltalán nem bírtam, de mostanra sikerült megkedvelem. Jó barátja volt Norának, és Vee-vel is aranyosak voltak. DE! Nem ezt érdemelte volna a végén! Végre megkedveltem, és akkor....
Dante abszolút unszimpatikus karakter, elejétől a végéig. Megérdemelte, amit kapott.
Marcie karakterét egyszerre szerettem és utáltam. Bár főleg a könyv elején szerettem és a végén utáltam.
A többi karaktert nem volt olyan lényeges, hogy különösebben írjak róluk, de rendben voltak.
Összességében egy nagyon erős, energikus befejezése az egyik kedvenc sorozatomnak. Biztos, hogy még sokszor újraolvasom az egészt, mert nem tudok tőle teljesen elbúcsúzni, bár a végén éreztem az a bizonyos "most tényleg vége" érzést.
Az írónő: Becca Fitzpatrick
Új könyve készülőben van, a Black Ice címet viseli, külföldön 2014 őszén jelenik meg. 2 érdekesség: a Csitt, Csitt-ből képregény is készült és a könyv megfilmesítési jogait már eladták.
http://www.beccafitzpatrick.com/
Borító: Csodaszép, mint a többi, de nagyon tetszik, hogy Nora és Folt együtt láthatók.
Kedvenc szereplő: Nora, Folt, Scott, Vee
Kedvenc idézet: "A saját, kényelmes szobánkban aztán egy rántással kioldottam a nyakkendőjét.
– Lenyűgözően öltözöl – állapítottam meg elismerően.
– Nem, angyalom – hajolt hozzám, és lágyan harapdálni kezdte a fülemet. – Lenyűgözően vetkőzöm."
Kedvenc jelenet: Nora és Folt jelenetei, a végső csata
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2013
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 406 oldal
Műfaj: YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: kölcsönkaptam
Sorozat: Csitt, Csitt 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése