Gyilkos a méhkirálynők között- Scream Queens- 1. évad

A Scream Queens-re még tavaly találtam rá, amikor elkezdték vetíteni, de sajnos akkor nem volt időm rá. Most azonban láttam, hogy itt a második évad, szóval gyorsan megnéztem, hogy a következő évadot már a leadással együtt nézhessem. A bejegyzésben SPOILER előfordulhat, bár próbáltam nem lelőni a poénokat.

A Scream Queens egy amerikai horrorvígjáték-sorozat, amit a FOX csatorna 2015. szeptember 22-én kezdett vetíteni. Magyarul Gyilkos történet a címe, ami egész találó lett, és 2016. szeptember 6-án volt a premier a PRIME csatornán, keddenként 10 órakor látható.

A történet a Kappa Kappa Tau nevű lányszövetség köré épül. Az egyetem új dékánja, Munsch dékán soha nem kedvelte a lányszövetséget, és elege van az ott történő botrányoktól. Ezért megváltoztatja a szabályokat, így a Kappa elnökének, Chanel-nek minden egyes jelentkezőt fel kell vennie. Miközben a lányok beavatása folyik, egy gyilkos, a Vörös Ördög szedi áldozatait, mégpedig főként a Kappa tagjai közül.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a sorozat, de biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek jön be. Kicsit sajátos stílusa van, a műfaj megjelölésnél megtaláljátok a szatirikus horror és a sötét humor címkéket, ami tökéletesen illenek ehhez a sorozathoz. Egy tanácsom van annak, aki meg

szeretné nézni: senkit és semmit ne vegyél komolyan! De tényleg! Mert ha minden egyes abszurdumot és megszólalást komolyan vennénk, nos, senki nem nézné a sorozatot, és szinte mindenki meg lenne sértődve/fel lenne háborodva. Illik rá mind a szatirikus, mind a sötét humor jelző. A szereplők és az események mind teljesen komikus. Például vegyük az alaphelyzetet: egy sorozatgyilkos van a kampuszon, de a rendőrség hónapokig nem talál semmit, és arra a következtetésre jutnak, hogy a gyilkos egy szellem. (!) Nem tudom kellően érzékeltetni, hogy mennyire komikus és röhejes ez az egész, rég nevettem ennyit egy sorozaton. Tagadhatatlanul ez az egyik alapeleme és fűszere a sorozatnak, csak gratulálni tudok a készítőknek ezért az elborultságért.
Maga a történet elég eseménydús, nem nagyon lehet számolni, hogy hány ember hullik részenként, de jó sok, kb. a ház fele kihal a sorozat végére. Nem nyújtották túl hosszan, de nem is lett rövid: ennek pont ez a 13 rész kellett. A sorozatos öldöklés mellett a sorozat másik alapja a szereplők közti kapcsolatok (ki)alakulása. Persze, itt is vannak teljesen abszurd dolgok, amit nem lehet komolyan venni, de például Zayday és Grace barátsága jól felépített. Ami viszont nekem a legjobban tetszett, az az, ahogy a készítők néhány komoly témát, társadalmi bírálatot és erkölcsi kérdést beszivárogtattak a sok komolyanvehetetlen dolog közé. Például Chanel folytonos kijelentése (Mocskosul gazdag vagyok és hasonlók) megmutatja, hogy igen

ez ma így működik: Chanel megkap mindent, csakúgy, mint a pénzes emberek. Nincs számukra akadály, Chanel még a börtöntől sem ijed meg, mert tudja, hogy pénz ellenében úgyis kihozzák. A másik kedvencem a hálaadási rész volt, ahol a Radwell családnál bármit szabad, hiszen ők gazdagok meg ott vannak már valahányszáz éve, vagy Chanel #3 családjánál, ami mutatja az ünnepek elfásultságát, és hogy mennyire nem figyel senki már a családra még az ünnepekkor sem. Vagy többször látható a tipikus gazdag gyerek-szindróma: pénzem van, de szeretet nem kaptam, a családom még azt se mondja el, hogy az ünnepek alatt hol nyaralnak nélkülem, és még csak le se szarják, hogy egy sorozatgyilkos van az egyetem, ahol tanulok. Lehetne ezeket is a szatirikus humor közé sorolni, de mégsem illene. Ezért van nagyon jól megoldva, hogy a sötét humor és a komoly témák egymással egyensúlyba vannak. Imádtam ezeket, mert éppen nagyon nevetek az újabb abszurd hülyeségen, a következő jelenetnél pedig mellbe vág, hogy igen, ezek lehetnének igazi emberek súlyos problémákkal és boldogtalansággal.

A Kappa Kappa Tau működése is sok dolgot elárul. Bár annyira nem vagyok tisztába a lányszövetségekkel, hogy pontosan mi is a céljuk meg hasonlók, csak annyit tudok, hogy az amerikaiak nagyon szeretik őket. Annyira, hogy filmeket és sorozatokat gyártanak belőlük. Szóval nyilván a Kappa működését sem kell teljesen komolyan venni, kicsit sarkított a helyzet, de azért az alapja igaz. A jól ismet méhkirálynő hierarchiáról beszélek, ami ha jól emlékszem, a
gyerekkorom szinte összes amcsi filmjében benne volt, és ma is gyakori téma. Például ki ne ismerné a kultfilmmé vált Bajos csajokat? Ahol megvan ez a dolog, csak ott Plasztikok vannak, itt meg Chanelek. Bár szerény véleményem szerint a Chanelek messze nagyobb szemetek és picsák, mint a Plasztikok és persze teljesen máson van a hangsúly a filmben és a sorozatban. Szóval a Kappa működése leegyszerűsítve: a szép, népszerű, gazdag lányok semmibe veszik a többi csajt, úgy sértegetik őket, ahogy akarják, és még a saját "barátnőiket" is folyton megalázzák, és még a saját nevükön sem hajlandóak hívni őket. Ezért Chanel a lányokat, akik körülveszik, szimplán Chanel #2, #3 stb. néven emlegeti, kvázi emberszámba sem veszi őket. Amikor pedig Chanel-o-ween alkalmával a saját úgymond rajongóit alázza meg, akik ennek úgy örülnek, hogy majd kiugranak a bőrükből, nos, az különösen szép húzás volt. Tökéletes sarkítása a ténynek, hogy a "méhkirálynőket" utálnunk kellene, mégis, ha bármilyen figyelemre méltatnak bennünket, legyen az jó vagy rossz, azonnal ugrunk. Mert bár nem biztos, hogy a csaj különb nálunk, de annyit hajtogatja és olyan sok "bizonyítéka" van rá, hogy már mi is elhisszük, hogy ő az atyaúristen. pedig nem kéne. Ennek ellensúlyozására törekszik ugye Grace, aki megálmodta az emberbarát Kappa házat, és mindent megtesz, hogy megvalósítsa. Nagyon tetszett a lányok interakciója az egész sorozaton keresztül. Minden karakter és kapcsolat fejlődött, bár alapjaiba mindenki maradt, aki volt.

A sorozat egyik fő morális kérdése a gyilkosságokhoz kapcsolódik. Nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy a gyilkos miért öl. Bosszúból. És mert úgy gondolja, ez az egyetlen módja annak, hogy a Chanel-féléket eltávolítsa. Nem egyszerű kérdés, hogy jogos-e ez. Pete, Grace barátja egy ponton a gyilkos mellé áll ezzel: szerinte megérdemlik. És ebbe én is belegondoltam. Ha mondjuk Chanel vagy a Kappa előző elnökei tényleg léteznének, és így viselkednének, akkor jogos lenne-e a megölésük. Mert hát mit lehetne tenni ellenük? Kb. semmit, mert úgyis kivásárolják magukat bármiből. Olyanokat, akik ennyi rosszat tesznek az emberekkel, mert hát valljuk be, önértékelésileg és mentálisan egy-két lányt egész életre elintézhetnek, jogos-e megölni. Lehet-e hibáztatni a Vörös Ördögöt, hogy meg akarja "tisztítani" a Kappát az ilyenektől. Nos ezt mindenki eldöntheti maga, személy szerint én sem vagyok biztos a válaszban, bár azt hiszem, senkinek nincs elég jó oka arra, hogy Istent játsszon élettel-halállal. A sorozat... hát végül is szerintem foglal egyfajta állást ezzel kapcsolatban, mármint ha a sorozat lezárását tekintjük. Hogy ez-e a helyes út, megérdemelték-e, nos, mindenki eldöntheti.

Szereplők
Grace-t Skyler Samuels játssza. Kedveltem a karakterét, bár annyira nem lett a kedvenc főszereplőm. Grace ellensúlyozza a Chaneleket, ő máshogy próbál ellenük tenni, mint a Vörös Ördög. Ő meg akarja változtatni a Kappát, bár persze kérdéses, hogy mennyire jó ez a módszer, hiszen bármikor felbukkanhat a következő Chanel. Az ő karaktere az anyja miatt érdekes, hogy mitől is lesz olyan valaki, amilyen, Hiszen Garce is lehetett volna a következő Chanel, de mégsem lett az. Helyette teljesen ellentétes gondolkodást vall. Pete-tel való kapcsolata annyira nem hatott meg. Sokkal érdekesebb volt, ahogy Chanel őt kezeli. Egyáltalán nem úgy, ahogy sok lányt a jelöltek közül, inkább mintha kicsit tisztelné a magabiztossága miatt.
Chanel Oberlin szerepében Emma Roberts látható, és atyaég, ez a csaj! Jobb, mint Regina George, amit ez a csaj lenyom. Azt lehetne gondolni, hogy egy gonosz csajt könnyű játszani, de szerintem nehezebb lehet, mint egy jót. Nem sokat értek a színészkedéshez, de azt még én is látom, hogy Emma Roberts tökéletes hozza a szerepet, és az ember szinte nem is tud más szereplőre figyelni, annyira jó. Kapcsolata Chad-del ismét egy újabb hasonlat, mert nem szól másról, csak a szexről és az érdekekről. mármint, Chad minden második mondata Chanelnek, hogy ó de gazdag vagy, mikor az ő családja is tele van. A gazdagokra jellemző telhetetlenség... Szóval, tipikus gazdag gyerek-szindróma ismét: nem tudok normális kapcsolatokat kialakítani, meg amúgy sincs szükségem normális kapcsolatra. Furcsamód én akárhogy próbáltam, nem tudtam utálni Chanelt, akármilyen gonosz, romlott egy karakter, nekem valamiért végig szimpatikus volt. Chanel sorsának végződéséről nem akarom lerántani a leplet, de ebben a furcsa katyvaszban pontosan ez tűnt a jó végkifejletnek.

Jamie Lee Curtis Cathy Munsch szerepében is simán feltörli a padlót bárkivel. Haláli mind a karakter, mind a színésznő. Kis érdekesség, hogy a "scream queen" kifejezés használatos a filmvilágban, nagyon leegyszerűsítve olyan színésznőkre szokták mondani, akik horrorfilmekben alakítottak, és Jamie Lee Curtis is megkapta ezt a címet. Szóval, Munsch dékánként nagyon jó. Utálja a lányszövetségeket, ezért állandó konfliktusban van Chanel-lel, de emellett elég titokzatos és ijesztő a nő.
A többi szereplő annyira nem volt kulcsfontosságú, sokan a lányok közül inkább sztereotípiák megjelenítésére voltak jelen és persze azért, hogy lehessen elég embert eltenni láb aló. Valamiért amúgy Chanel #3-t imádtam, és Denise karaktere is hatalmas volt. Valahogy egyébként s ok őrület és komolytalanság ellenére is képes voltak jó karaktereket alkotni, olyanokat, akikben volt mélység és összetettség, egy-egy lány háttérsztorija megérne egy külön sorozatot, de sajnos itt nem volt mindenre idő, ezért inkább minden lány sorsába kicsit beleláthattunk.

A gyilkos kiléte

Nyilván nem szeretném elrontani a poént, szóval semmi konkrétumot nem fogok írni. Nekem fogalmam sem volt arról, ki lehet a gyilkos, elég rossz vagyok az ilyenben, azt azért jobban levágtam, hogy ki nem a gyilkos, mert volt néhány túl nyilvánvaló szereplő, és persze ha ők lettek volna, akkor hol marad az izgalom? Mentségemre legyen mondva, mivel szinte az egész bagázs nagyon furcsa, és hozzá sokszor nagyon gyanúsan viselkednek, plusz még komolyan se lehet venni szinte semmit, amit mondanak/tesznek, nem egyszerű kitalálni, ki a gyilkos. Az egyértelmű volt az első rész után, hogy valami köze van a 20 évvel ezelőtti kis titokhoz, ami mellesleg nagyon ütős volt, jó, hogy ezzel kezdték az egész sorozatot. De amúgy én kellemesen meglepődtem, volt értelme a gyilkos kilétének, és a gyilkosságoknak is. Mármint az esetek nagy részében értettem, miért éppen azt öli meg akit, bár azért voltak random gyilkolászások. Külön pluszpont a sok változatos gyilkolóeszközért, ennek hála már semmilyen hétköznapi tárgyra nem tudok úgy nézni, hogy egyszerű tárgyként lássam őket.  Mint mondtam, nem árulom el a gyilkos kilétét, pedig biztos megérne egy misét, hogy miért ő és hasonlók, de ezt mindenki vitassa meg magába vagy kommentbe. :)

2. évad
Reményeim szerint a második évadot is ilyen formátumban tudom megcsinálni, és remélem ilyen jó lesz, ha nem jobb, mint az első. A történetről nem tudok sokat mondani, annyit tudok, hogy ezúttal egy kórház lesz a sztori színtere, visszatérnek a Chanelek, Munsch dékán és néhány fontosabb szereplő, és persze jönnek az újak. Olyan elborultnak tűnik, mint az első, szóval nézni fogom.

Összességében én csak ajánlani tudom, ez egy szórakoztató, beteg, ijesztő és néha elgondolkodtató sorozat, lehet rajta filozofálgatni, de akkor is jó, ha csak valami humorosat akarsz nézni.

Adatok
Eredeti cím: Scream Queens
Magyar cím: Gyilkos történet
Műfaj: horror, fekete komédia, szatíra
Alkotók: Ryan Murphy, Brad Falchuk, Ian Brennan
Főszereplők: Emma Roberts, Skyler Samuels, Lea Michele, Diego Boneta, Abigail Breslin, Keke Palmer, Oliver Hudson, Jamie Lee Curtis
Eredeti csatorna: FOX
Hivatalos premier: 2015. szeptember 15.
Műsoridő: 42 perc
Részek száma: 13 rész

Visszatérés

Sziasztok!

Jól látjátok ezt a bejegyzést és a címet is. Valóban újraindítom a blogot. Hogy miért is? Az utolsó bejegyzésben kitértem arra, hogy nem éreztem úgy, hogy lenne mondanivalóm, de az elmúlt két hónapban nagyon sokat gondolkodtam ezen. Mármint a blog újranyitásán. Mert újra éreztem, hogy lenne mondanivalóm, és még talán némi időm is. Szóval mivel ilyen természet vagyok, hosszasan, minden oldalról megvizsgáltam a dolgot, aztán úgy döntöttem, hogy először megpróbálok egy bejegyzést írni, hogy egyáltalán megy-e még, mert végül is ez a döntő. És döntött. Volt/lett mondanivalóm, ezért most újrakezdem. Azt már most előrebocsátom, hogy most sem én leszek az a blogger, aki napi posztot ír, mert én őket tisztelem és csodálom, de én nem vagyok ilyen és nem is leszek. Reálisnak látok heti 2-3 bejegyzést magamtól, mert közben elkezdtem az egyetemet. Jogos a kérdés, hogy akkor mégis miért kezdem el újra, ha nincs annyi időm rá. Mert már nagyon hiányzott a blog, mert már nagyon sok ötlet kavarog a fejemben, mert már szerettem volna néhány dologról leírni a véleményem, mert valahogy időt szakítok rá, mert csak.... szeretném újra csinálni. Ennyi. Volt még egy indokom akkor, a saját könyv ötleteimről. Nem kell aggódni, ezért nem fogom újra lezárni a blogot, ugyanis az a sok ötlet még egyelőre nem kívánkozik ki. Az ötletek megvannak, de valahogy nehezen tudom a fejemből egy Word-dokumentumba importálni őket, de majd egyszer annak is eljön az ideje, hiszen mindig is az volt a B tervem, hogy író leszek.
Egy kevés szót arról, hogy mennyire jogos beszólni nekem a véleményem miatt. Néhány héttel a blog lezárása után írt valaki kommentet, aminek örülök, csak értelmesebben is tehette volna az illető. Nem töröltem, csak válaszoltam. Az illető nehezményezte a véleményemet egy általa szeretett könyvről. Na mármost, akkor néhány dolog. Egy: előre is elnézést mindenkitől, akinek a kedvenc könyvét/filmét/sorozatát alázom le, vagy titulálom rossznak, de ha nekem az a véleményem, akkor azt fogom leírni. Hogy melyikünknek van igaza, azt nem tudni. Amit én írok, az távolról sem szentírás, soha nem állítottam, hogy ez így van, mert ha valaki nem ért egyet velem, akkor szívesen megvitatom vele a dolgot. Fura dolog, de én imádok vitatkozni, mármint, értelmesen, érvekkel, például az egyik legjobb barátnőmmel állandóan vitatkozunk, néha homlokegyenest más a véleményünk, mégis a barátnőm. Szóval én szívesen vitatkozok kommentben, vagy máshol, de értelmese, megtisztelve a másikat. Olyan érveket, mint "te egy hülye vagy ha ez nem tetszik" satöbbi, nem fogadok el. Másodszor, ez az én blogom, nyilván az én véleményem olvasható itt, akinek ez nem tetszik, az tudja merre van... az X a képernyőjén.
A rovatokról annyit, hogy a Na de mi van a TV-sorozatokkalt törlöm, mert nekem se tetszik és annyira nektek se tetszett, ahogy észrevettem, az Otthoni várólistát szintén, ezt viszont más indokokból. Mivel időközben beszereztem egy e-bookot, nem tervezem meg, mit olvasok, abból válogatok, ami van rajta. És most leszögezem, hogy nekem nem vagy-vagy kérdés az ebook vagy könyv, hanem egyszerűen mindkettőt szeretem/használom. Tehát szoktam papírformátumú könyveket is olvasni, de az a rovat már nem igazán kivitelezhető. A sorozatos különkiadásokat megtartom, és az évszakok legjeit is. És természetesen lesz egy-két új rovat is.
Azt hiszem, ennyit akartam. Néha visszanéztem ide, és nagyon jólesett, hogy még olyankor is olvasta valaki a blogot, amikor már lezártam. Remélem, hogy ezt is olvassa valaki, és aki esetleg szerette, amit csinálok, most is visszatér.

Szasza

Utolsó bejegyzés

Sziasztok! Gondolom, mindenkinek feltűnt, hogy már régóta nem volt friss bejegyzés a blogon. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: úgy érzem, kicsit elfáradt a blog és elfáradtam én is. Akkor vettem észre, amikor egy könyvről, Leiner Laura Illúziójáról akartam írni, de egyszerűen nem tudtam. Hiába imádtam a könyvet, és volt is egy téma, amit ki akartam fejteni hozzá kapcsolódóan, nem tudtam megírni. Úgyhogy azt félretettem, és úgy gondoltam jó, majd a következő olvasmányomról írok. De azzal se jártam több sikerrel. Sőt, egyik mostani könyvemnél sem éreztem úgy, hogy írni akarok róla. Azért kezdtem el blogolni, mert volt mondanivalóm, amit el is akartam mondani, és szívesen csináltam, nem mellesleg pedig több időm volt. Úgyhogy azóta többször is meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és úgy döntöttem, hogy befejezem a blogolást. Legalábbis egy időre biztosan. Amíg nem volt bejegyzés, igazából nem is annyira hiányzott. Szóval szerintem ez lesz a legjobb megoldás. Nem akarok szar bejegyzéseket írni nektek, és nem tudom, hogy visszatér-e valamikor az íráskedvem. Igazából ebben az évben valóban nem volt időm sem: sajnos családi problémáim is voltak, valamint nem ez volt a legegyszerűbb évem. Szóval néha már úgy éreztem, hogy kicsit összecsapnak a fejem fölött a hullámok, azt pedig nem akartam, hogy a blog lássa kárát. Tudom, hogy soha nem volt olyan sok bejegyzés, de amik voltak, azokba én maximálisan beleadtam mindent, és úgy éreztem, hogy Ti is szívesen jártok ide. De egyelőre ennyi. Őszintén szólva, egyre jobban érdekel már a saját kis könyvötleteim valóra váltása, úgyhogy inkább ha lenne időm, abba fektetném. Nem tudom, hogy visszatérek-e, ha úgy érzem, hogy van ihletem és mondanivalóm, na meg időm, akkor lehet, hogy újraélesztem a blogot. Most azonban búcsúzom, és köszönöm, hogy eddig is kitartottatok, és köszönöm a megértéseteket is. Nem ez volt a legjobb blog, de én szívesen csináltam. Azt hiszem, ennyi. Olvassatok sokat!

Sziasztok!
Szasza

Az ősz legjei #3

A sok karácsonyi dísz, akció, vásár és egyéb láttán ráeszméltem, hogy nemsokára itt a karácsony, ergo itt a tél, ergo meg kéne csinálnom a szokásos évszakzáró bejegyzést. Sajnos családi okok miatt nem is érzem magam ünnepi hangulatban, de szeretem a karácsonyt. Viszont a telet utálom. Sőt, nekem már a november is nagyon hideg. Egyszerűen utálom a hideget, meg a 8 réteg ruhát, amit fel kell vennem. Nincs mese, nyári gyerek vagyok, én csak melegben érzem jól magam. De szerencsére a könyvekkel sikerült elvonnom a figyelmemet hidegről, szám szerint 27 könyvet olvastam ősszel. Bővebben itt megtekinthetők. Két kategóriában egyszerűen nem tudtam dönteni, és mindegyik könyv megérdemli.

Az ősz legjobb könyvei
Marie Lu: Champion – Bajnok és K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet
Fülszövegek itt és itt.
Marie Lu disztópiáját én eddig is imádtam, de ez az befejező rész volt az, ami miatt egy abszolút kedvenc lett, nem csak a könyv, hanem az egész sorozat. Nagyon sajnálom, hogy nem jut neki annyi figyelem, mert Az éhezők viadala és egyéb híresebb disztópiák teljesen elterelik róla a figyelmet, pedig szerintem ez a legjobb disztópia, amit eddig olvastam. A befejezés pedig tökéletesen illet az egész sorozat stílusához és az előző könyvekhez. Nagyon imádtam ezt a befejezést, kegyetlen és merész volt, ugyanakkor nem lehet nem szeretni. És most már értem, hogy miért voltak olyan fiatalok a szereplők az első részben...

A Tíz apró lélegzetről már áradoztam itt egy sort (vagy többet), de nem tudom elégszer kiemelni, hogy mennyire felüdülés volt ez a könyv. Csak a sztori alapján tiszta sablon, de a megvalósítás teljesen újszerű és jó. Nehéz megtalálni eközött a sok NA könyv között, hogy melyiknek van tényleges értelme és tartalma, de biztosan mondhatom, hogy ez egy ilyen könyv.

Az ősz legszebb borítói
E. Lockhart: A hazudósok és Brigid Kemmerer: Spark – Szikra

Fülszövegek itt és itt.
A hazudósok borítója egyszerű, de nekem nagyon tetszik, szerintem szép lett. Bár az eredeti is jó volt. Mindenesetre a tartalom is hibátlan, még mindig sokszor rágondolok, hogy akkor ez most mi volt? Valami nagyon jó, addig már eljutottam. És addig is, hogy E. Lockhart zseniálisan ír.

A Szikra olyan egyértelmű okokból került ide, hogy 4 helyes srác van a borítón, én meg egy felszínes tizenéves vagyok. Már a könyv elolvasása előtt tudtam, hogy Gabriel lesz a kedvenc elementálom, és persze így is lett. Egyrészről imádom a nevét, másodszor az erejét, harmadszor pedig a sztoriját. Szerettem az első részt is, de ez messze felülmúlja. Nagyon jó, imádom az elementálokat, és hát Gabriel karaktere és harca önmagával és a képességével egyszerűen csak túl jól van megírva. Ez van.

Az ősz legrosszabb könyve
                                                                                              Jamie McGuire: Az őrző

A Rhode Island-i Providence városának békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül – vagy legalábbis ő ezt hiszi – megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz, hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van…

Azt hiszem, hogy itt eléggé kifejtettem az okaimat, de ha a rövid verziót szeretné valaki, akkor egyszerűen csak ne. Ne olvassátok el, nyolc napon túl gyógyuló agyfaszt okoz.

Na de mi van a TV-sorozatokkal? #71

Az alábbiakban SPOILER található!

Arrow-Zöld íjász (4. évad 7. rész- Brotherhood): Örülök, hogy Oliver elvetette ezt az egész Darkh-al való összedolgozást. Már a Ligába való csatlakozáskor is nagyon sokat kockáztatott. Andy-n viszont meglepődtem. Miért lett ilyen köcsög? És miért nem mond semmit John-nak? Már a testvére sem jelent neki semmit? Bár azért remélem, hogy leállnak végre a sorozatkészítők azzal, hogy folyton halottnak hitt embereket hoznak vissza. Ray pedig tényleg csinálhatna valami hasznosat. Thea nagyon durva volt, a randija kellő közepén majdnem halálra vert egy csávót.

The Flash- Villám (2. évad 7. rész- Gorilla Warfare): Nem nagyon értettem a végét. Wells most akkor hazudott, tehát nincsenek is más gorillák ott, ahol most Grodd van? Mondjuk, én örülök, hogy sikerült elküldeni, mert nagyon para ez az óriás gorilla, ami ráadásul intelligens. Örülök amúgy, hogy Wells marad, nagyon bírom őt is. Kicsit nyers, de jófej. Jó volt látni Henry-t is, mert még mindig nem értem, hogy miért ment el a városból. De most legalább itt volt, hogy lelket rázzon Barry-be. Ez nagy érvágás volt neki, de szerintem egy hős sem lehet tökéletes. Túl kell lépnie azon, ha veszít, és legközelebb megpróbálja jobban csinálni.

The Originals- Ősök (3. évad 7. rész- Out of the Easy): Ez volt az egyik legérdekesebb vacsora. amit láttam. Klaus és Elijah nagyon jól kitalálta ezt az egészet. Egész végig ez a sok intrika és hazugság. Meg persze Tristan-ék kétségbeesett próbálkozásai, hogy náluk legyen az előny. De most Aurora tényleg megölte Camit???? Remélem, csak rosszul láttam, vagy valami. Őrült az a csaj, de teljesen. Én nem bánom, hogy Jack visszament a mocsárba, mindig tudtam, hogy soha nem fogja belátni, hogy Hayley-nek két családja van: a farkasok és a Mikaelson-ok. Marcel meg tényleg elég kétségbeesett, ha ezt tette Davina-val. Bár lehet, hogy nem ártott neki, mert így talán leszáll a magas lóról.