A nyár legjei #2

Bár a hőség még mindig tombol, sajnos megint vége a nyárnak. Én különösen nem vártam a sulit, mert végzős leszek, és már most rettegek az érettségitől. Ennek ellenére igyekszem továbbra is vezetni a blogot, de csak úgy, hogy ne menjen a tanulás rovására. De most itt az ideje, hogy összegezzem a nyarat. Emlékszem, ezt a rovatot azért kezdtem el, mert úgy gondoltam, hogy a havi rovatban kevés lenne. Most viszont elkezdtem ebben kételkedni. Az eddigi legtöbbet, 30 könyvet sikerült elolvasnom a nyáron, és egyszerűen túl sok ahhoz, hogy csak 3 könyvet válasszak, úgyhogy engedélyeztem magamnak többet. :)

A nyár legjobb könyvei
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa és Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Kulcs

Fülszövegek: itt és itt.
Mindkét könyv egy remek sorozat nagyszerű lezáró kötetei. Cassandra Clare-től nem is vártam mást, ha el merte volna rontani az egyik kedvenc sorozatomat, biztos lett volna egy-két keresetlen szavam. A svéd szerzőpáros sorozata pedig, mint már egyszer kifejtettem, nem kap szerintem elég figyelmet, pedig abszolút kihagyhatatlan. Érdekes hasonlóság a két könyvben, hogy bár mindkettő lezárt egy sorozatot, nem rózsaszín happy end lett a végük. Alapjába véve pozitív lett a befejezés, de még a vég is felvetett néhány problémát. Mindkét sorozat hangulatába illett a befejezés, egy nyálas boldog vég egyszerűen nem illett volna a sorozatokhoz. Szóval örülök, hogy mindkét sorozat méltó befejezést kapott, annak ellenére, hogy én még mindkettőt tudnám olvasni egy darabig.

A nyár legszebb borítói
Anna Banks: Poszeidón és Melissa Landers: Elidegenítve

 

Fülszövegek: itt és itt
Be kell valljam, ezeket azért válogattam ide, mert az előző kategóriába nem fértek bele. Mert mindkét könyvet imádtam, és mindkettő gyönyörű borítóval rendelkezik.
A Poszeidón egyszerű szépsége azonnal vonzza a tekintetet és a belseje is nagyon jó. Nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom, és remélem, hogy minél előbb jön a folytatás.
Az Elidegenítvére a kiadó honlapján olvasott részlet alapján figyeltem fel, és bár először nem igazán érdekelt, utána már alig vártam, hogy olvashassam. És nem okozott csalódást. Mint mindenki, én is imádom a szexi űrlényeket az Obszidián óta, és azért itt is kapunk belőle. És bár szinte minden könyv arról szól, hogy a két főhős először utálja egymást, aztán szerelmesek lesznek, de itt valamiért még jobbnak éreztem ezt az átmenetet. Mert végigjártunk az a lépcsőt, ami az utálattól a szerelemig vezetett, és hibátlanul volt megírva. Nem bírok várni a folytatásra. A borító pedig tökéletes.

A nyár legrosszabb könyve
Abbi Glines: Ha esélyt adnál

Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét… Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz… Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.

Két könyv jött szóba ebben a kategóriában, és mindkettőt Abbi Glines követte el. Ez a könyv ugyanolyan szar volt, mint az első rész. Abbi Glines nem igazán tud írni, nem történik semmi izgalmas, és bár a szerelem van a sztori középpontjába, az is olyan röhejes, konkrétan csak annyi, hogy a két szereplő dugni akar, aztán kész. Végig szenvedtem magam a könyvön, ti ne tegyétek.