"Kitsune vigyáz az övéire."

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

A könyv és én
Kevés ilyen témájú könyvet olvasok, de erre nagyon kíváncsi voltam.

Történet
Yukiko és az apja megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapjanak el egy mennydörgéstigrist. Régen nem láttak ilyen lényt, ezért úgy hiszik, hogy feladatuk lehetetlen. Egy szerencsétlenség miatt azonban lezuhannak, így Yukiko egyedül találja magát, egészen addig, amíg találkozik egy vihartigrissel. A tigris gyűlöli az embereket, de időközben barátság szövődik köztük. Yukiko pedig mindent megtesz, hogy megmentse az életét.

Véleményem

Nem is merem összeszámolni, hogy hányszor ígértem nektek ezt a bejegyzést, de most tényleg itt van. Gondoltam, a blog szülinapja miatt végre össze tudom szedni magam ahhoz, hogy begépeljem. Ugyanis ez már régóta meg van írva, csak hát.... szóval lusta voltam begépelni a füzetemből. Szóval bocsánat, de most itt van.
A Vihartáncos volt az egyik legmeglepőbb könyv amit olvastam. -nem különösebben izgatott a történet, de kivettem, gondoltam, miért ne. Még a könyv elején is kételkedtem abban, hogy ez jó lesz.Mert elég nehezen indul be a történet. Hozzá kell szokni az író stílusához, a terjedelmes és részletes leírásokhoz. Még a padlón lévő repedésnek az árnyékáról is minimum 2 mondat van. Ez eleinte engem nagyon zavart, nekem kicsit unalmas is volt. Még arra is gondoltam, hogy abbahagyom. De szerencsére nem szívesen hagyok félbe könyveket, igyekszem minél kevesebbet otthagyni. Azt hittem, hogy született mazochizmusom itt is felszínre tör majd, de mekkorát tévedtem. Mert ha az ember megszokja a stílust és képes belehelyezkednie ebbe a világba, akkor egy páratlan könyvet olvashat. A Vihartáncos szerintem minden szempontból egyedi. A könyv világába nagyon nem egyszerű tájékozódni, főleg az elején. Azt sem tudtam, hogy most akkor ki mi hol mit, de mivel egy elég vaskos kötetről beszélünk, lesz ideje az embernek megszoknia a könyv világát. Így visszanézve, kell is az elején a hosszú bevezetés. Mert egy ilyen gondosan kiépített és valósághű világot nem

lehetne megismertetni 2 oldal alatt. Kell hozzá idő. És ha sikerült kivárnunk, hogy beinduljon a cselekmény, akkor az meg sem áll, igyekeznie kell az embernek, hogy lépést tartson vele. A császári udvarban nagyon nehéz élni, éles eszűnek és előrelátónak kell lennie az embernek, mert egyáltalán nem könnyű túlélni. Ami pedig nagyon elkeserítő, az a környezet pusztulása. Szinte minden kihalt, és ez nem csak a nyilvánvaló okok miatt szörnyű, hanem azért is mert ez velünk is megtörténhet. Különös disztópia ez, mert néha teljesen meseszerű, máskor meg érezni, hogy ez lehet a jövőnk. Ettől olyan félelmetes. A másik kiemelendő dolog a világfelépítésen kívül az a Yukiko és Buruu közötti kapcsolat. Én imádom a szerelmi sztorikat, de ezt olvasva azt kell mondjam, hogy hála istennek, hogy most nem egy szerelmi szál van a középpontba, hanem egy nagyon bensőséges és irigylésre méltó barátság. Bár nem is tudom, hogy ez-e a jó szó rá. Talán inkább olyan, mint egy lélek két testben. És ez a megfoghatatlan és erős valami, ami teljesen lenyűgözött. És nem mellesleg a közös jeleneteik valami zseniálisan vannak megírva. Egy ilyen mély kapcsolatot nem várnék egy ember és egy állat kapcsolatából, bár Buruu már-már az emberek intelligenciáját súrolja. Sőt... Meg kell jegyeznem azt is, hogy milyen meseszép az írásmód, kifejező és öröm olvasni még a névelőket is. Az akció része is hibátlan, mindig voltak olyan helyzetek, ahol csak néztem, hogy ebből hogy vágják ki magukat. De mindig sikerült. Bár azért hullottak az emberek rendesen, az író elég kegyetlen volt. Az elejével kapcsolatos hibától eltekintve nem volt semmi más problémám vele. A többi szereplő közti kapcsolatot is érdemes megfigyelni, ugyanis azok is prezícen, már-már botrányosan tökéletesen kidolgozottak. Nincs itt egyetlen random pillanat vagy szereplő, mindennek és mindenkinek megvan az oka és feladata. A végét imádtam és már nagyon várom a folytatást.

Szereplők

Yukiko mostantól az egyik kedvenc női karakterem, méltóságteljes, erős és gyenge egyszerre. Hihetetlen volt, ahogyan helytállt a császárral szemben vagy ahogy megmentette Buruut. Mindenesetre van mit tanulnom tőle.
Buruu volt a másik nagy kedvenc. Ahhoz képest hogy "csak" egy állat, néha emberibb volt mint mások a könyvben. Az egyik legösszetettebb karakter, akiről eddig olvastam.
Masaruval először nem szimpatizáltam, de a végére eléggé fájt érte a szívem.
És csak annyit, hogy én Kin-nek szurkolok! :)

Összességében egy meglepően zseniális és egyedi könyv, amelyben nem kell megijedni az elsőre kimondhatatlan szavaktól és nevektől.

Az író: Jay Kristoff

Az írón Melbourne-ben él a feleségével és a kutyájukkal. A Vihartáncos volt az első regénye. A Lótusz háborúja sorozaton kívül van egy másik szerzővel írt trilógiája, valamint egy újabb könyvsorozata fog megjelenni 2016-ban.
https://misterkristoff.wordpress.com/

Borító: Nyálcsorgatóan szép!
Kedvenc szereplők: Yukiko, Buruu, Kin, Masaru
Kedvenc jelenet: Yukiko és Buruu együtt repül
Kedvenc idézet:"Csak mert egy tömegben állsz, nem biztos, hogy oda tartozol."

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 496 oldal
Műfaj: fantasy, steampunk
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: A Lótusz háborúja 1.

Második születésnaaap :) + nyereményjáték

Wow, el sem hiszem, hogy ezt is megértük. Higgyétek el, az elmúlt egy évben néha voltam azon a ponton, hogy abbahagyom a blogolást. Mert bármennyire is szeretem, mit szeretem, imádom, szinte nincs is rá időm. és ezt biztos Ti is észrevettétek. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni emiatt, és amiatt sem, hogy a következő év sem lesz a legjobb időpont erre. Már írtam valamikor, hogy idén érettségizem, ezért a tanulásra kéne koncentrálnom, mert sajnos a fogorvosi helyeket nem dobálják csak úgy hozzám. :) De a blogról akkor sem tudok lemondani. Tudom, hogy ezt Ti sínylitek meg leginkább. Általában azért van kevesebb bejegyzés, mert ha lenne is időm többre, az nem lenne olyan színvonalú. Úgyhogy jobbnak látom, ha kevesebb a bejegyzés, de az remélhetőleg értelmes és érdekes, mint ha lenne egy tucat vérszegény poszt. De hagyjuk is a sajnálkozást, hiszen ünneplünk. Leginkább Titeket, Olvasókat, akik nem adtátok fel, és még mindig olvassátok a blogom. Az oldal látogatottsága és a feliratkozott olvasók növekvő száma mindig mosolyt csal az arcomra, és nem

hagyja, hogy befejezzem. Sokszor elbizonytalanodom, mert tényleg lehetne ez sokkal jobb, de az erőt ad, hogy Ti még így is olvassátok. Tavaly is említettem, hogy ez a blog a Tiétek is, és ebben az évben ez még inkább igaz volt. Nélkületek már abbahagytam volna. Szóval köszönöm, és köszönöm, hogy itt vagytok nekem és a blognak. Jó lenne mindenkit személyesen ismerni és egy ölelést adni, de mivel ez lehetetlen, ezért küldök mindenkinek egy nagy virtuális ölelést. Remélem, átment. :) Mindenki másnak is köszönöm, főként a családomnak, hogy nem néznek komplett idiótának, amikor 10 könyvvel felpakolva megyek haza a könyvtárból, és nem tudják, miért vigyorog úgy a gyerek, mintha megnyerte volna a lottóötöst. Továbbá köszönöm az Internetnek is, hogy általa átadhatom az olvasás iránti rajongásom, véleményemet különböző könyvekről, valamint sorozatfüggőségemet is. Annak külön örülök egyébként, ha visszajelzést kapok a bejegyzésekről, szóval csak nyugodtan, pozitív, negatív, minden jöhet, ne sajnáljatok. ;)A jövőbeli terveket még nem tudom pontosan, de még rengeteg írnivalóm és megvalósítanivalóm van. Csak annyit mondhatok, hogy csinálom, amíg tudom és bírom. És amíg kitartotok.


Egy kis statisztika
Rendszeres olvasók száma: 19
Oldalmegjelenítések: 15529
Bejegyzések száma: 200 (plusz ez)

Szóval, boldog születésnapot Nekünk! :)

Nyereményjáték

A mostani nyereményjáték kicsit más lesz, de ugyanolyan egyszerű, mint tavaly. A feladat az lenne, hogy ez alá a poszt alá írjátok le hozzászólásban, hogy melyik volt a kedvenc bejegyzésetek, és hogy miért, egyetértettek-e velem vagy sem. Két könyvet tudok nektek felajánlani, az egy darab nyertes ezek közül választhat: Jennifer Bosworth: Struck- Villámtól sújtva vagy Elizabeth Richards: A sötétség városa. Be kell valljam nektek, hogy ezek a könyvek a saját könyvtáramból valók, sajnos arra nincs keretem, hogy újat vegyek, de mivel minden könyvemre vigyázok, mint a szemem fényére, jó állapotban vannak. És mindenképpen akartam valamit díjnak felajánlani, remélem ez nem zavar senkit. A játék október 28-ig tart, sorsolás 1-2 nappal utána várható. A nyereményt postán tudom elküldeni, vagy ha valaki Győr környéki, akkor ott szívesen átadnám személyesen.
Hajrá! :)

Remélhetőleg jövőre Veletek, ugyanekkor, ugyanitt! :)

10 könyv, amiről nem írtam, pedig illet volna - 2. rész

Itt van a múltkori bejegyzés második része. A sorrend ismételten nem jelent semmit, csak az időrendet.

Gayle Forman: Csak egy nap

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

Miután elolvastam ezt a könyvet, akkor vált számomra ténnyé, hogy Gayle Forman fizikailag képtelen arra, hogy olyan könyvet írjon, ami nincs hatással az emberre. Ő nem tud olyan könyvet írni, ami rossz. És ez egy tény. Megint az történt mint ami a Ha maradnéknál: nem vártam sokat, és annak a dupláját kaptam. Azt hittem, hogy ez ilyen könnyed szerelmi sztori, de hát Ms. Forman nem szereti az egyszerű love storykat, az biztos. Itt minden a főszereplőn, Allyson-on múlt, és ő simán átment a teszten. Azt imádtam a legjobban a könyvben, ahogy Allyson rátalált önmagára, miközben Willemet kereste. Szerintem még akkor is jól járt volna azzal az egy nappal, ha nem találja meg újra Willemet. Mert az az egy nap adta meg neki a löketet, hogy kezdjen valamit magával. Jó, persze előbb csak depiséget adott, de aztán Allyson összeszedte magát. Ez a könyv megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen, és azt is, hogy ha van rá lehetőséged, tedd azt, amit akarsz. Ne élj úgy, ahogy mások mondják vagy elvárják. Allyson is sikeresen kilépett a komfortzónájából, és meghozta a saját döntésit, szó szerint is megdolgozott értük. Szóval jobban örültem, hogy erről szólt, mint ha csak a szerelmi sztorin lett volna hangsúly.

Rachel Hawkins: Hex hall

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Nem vártam sokat ettől a könyvtől, de sikerült alaposan betalálni és nyomot hagynia. Először is nagyon szórakoztató volt, az egyik legviccesebb könyv amit eddig olvastam. A főszereplőt, Sophie-t nem lehet nem szeretni és nem azonosulni vele. Maga a Hex Hall gondolata sok más helyen is megjelenik, mármint az, hogy természetfeletti lényeket egy helyre terelnek. Szerintem itt ez jól működött, valahol nincs jól megírva. Itt teljes képet kapunk az iskola működéséről és a benne lakó varázslényekről is. Sophie erejének eredetét nem sejtettem, de nagyon tetszett. Imádtam még Archert is, kár, hogy a rosszfiúk oldalán van. Persze, nem mentes a kliséktől, de ennek a könyvnek még ez is jól áll. A második részig még nem jutottam el, pedig már régóta keresem égen-földön.

Colleen Hoover: Slammed- Szívcsapás

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Erről a könyvről írni akartam, de aztán mégsem lett belőle poszt. De azért itt volt a fejemben, hogy ha lenne rá alkalom, akkor csak előveszem. És most itt az alkalom. Azért mertem már az elolvasás előtt szeretni ezt a könyvet, mert Colleen Hoover írta. Keveseknek szavazok meg ilyen bizalmat, de ő ezt megnyerte a Reménytelennel. Bár szerintem ez egy merőben más könyv lett. Csak a zseniális írásmód, a remek karakterek és a finom, jelképes történések egyeznek meg. Ez a szerelem egy másfajta küzdelem, de ezt is ugyanúgy imádtam. És ahogy a Reménytelennél sem akartam, úgy most sem akarom lelőni a poént. Csak annyit, hogy én imádtam ezt a csavart, és örülök, hogy kihozta a helyzetből azt a sok potenciált, amit lehetett. Külön megjegyezném, hogy nagyon jól beépítette az írónő a slam poetry-t, amiről én nem is hallottam a könyv elolvasása előtt. Pedig abszolút megérdemli a figyelmet.

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Az Eleanor és Park minden mondatában egy merőben új és különleges könyv. Nem tudnék egy olyan könyvet mondani, amire hasonlítana. Jó, persze van benne szerelmi szál, mint majdnem minden könyvben. De egyik könyvben sincs egy ilyen szerelmi szál, ami ennyire új nézőpontból írja le a szerelmet. Rainbor Rowell írásmódja sem hasonlít az eddig olvasott könyveimhez. Kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, de utána nincs megállás. Nem is tudok igazán konkrétumot mondani, hogy miért szerettem ennyire ezt a könyvet. De valami nagyon megfogott benne, és elgondolkoztatott. Ez egy végletekig egyszerű és mégis szokatlan könyv. Ha valaki már megcsömörlik a sok klisés szerelmi történettől, akkor ezt a könyvet kell elolvasnia.


Sarah Fine: Sanctum

Egy hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök síron túli életét.
Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot.

Erre könyvre gondoltam volna utoljára, hogy ide kerül, mielőtt elolvastam. Nem is igazán izgatott, csak megláttam a könyvtárba, gondoltam egynek elmegy. De aztán elolvastam, és rájöttem, hogy ez a könyv nem csak elmegy egynek, hanem akár többnek is. Kislányos rajongásom miatt nem írtam róla, ugyanis túlságosan imádtam ahhoz, hogy bármi értelmeset összehozzak róla. De mivel megérdemli, most azért megkísérlek valamit írni. A karakterek számomra mindent vittek ebben a könyvben. Bár néha Lela kicsit idegesítette, de egy abszolút király főhősnő. És tényleg csak minimálisan nyavalygott. De akitől padlót fogtam, az Malachi volt. Nem csak azért, mert jó pasi, hanem mert egy kiváló karakter. Nagyon tetszett az ő története, de nem árulom el, hogy pontosan mi is az. Nagyon jó volt olvasni  egy ilyen jól felépített szerelmi szál, különösen, hogy mindkét szereplő elég sérült. De mégsem ment át a mostani divatos klisés NA- könyvek stílusában. És ha ettől a könyvtől valaki nem riad vissza az öngyilkosságtól, akkor az nem ember. Nagyon jól beleépítette ezt a komoly mondanivalót egy kicsit ilyen fantasy dologba az írónő, ügyes húzás volt.

"Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödröcskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

A könyv és én
Tetszett a fülszöveg, és kíváncsi voltam, mennyi újdonságot találok még az ilyen témájú könyvekben.

Történet
Kacey és a húga, Livie, most költöznek be új lakásukba. Kacey megszöktette a húgát a nénikéjééktől, és eltökélte, hogy tragikus múltjuk ellenére új életet kezdenek. Csakhogy megélhetési problémáik vannak, és Kacey a súlyos baleset után teljesen megváltozott. Olyan lány lett, aki senkit sem akar közel engedni. Azzal azonban nem számol, hogy mindkét szomszédja csupa újdonságot és szeretet hoz az életébe.

Véleményem

Be kell valljam, kezdek megcsömörleni ezektől az NA könyvektől. Nem azért, mert rosszak, hanem azért mert mindegyik ugyanolyan. Van a sérült csaj meg a sérült srác, és egymásba szeretnek és tragédia, és vajon meg tudják-e egymást gyógyítani, és a lányt megerőszakolták. Ennek ellenére, el akartam olvasnia a könyvet, és kellemes meglepetés volt. Nagyon imádkoztam, hogy ne egy újabb nemi erőszakos cucc legyen, hanem valami más. Nem mintha bajom lenne a nemi erőszak témával, teljesen megérdemli, hogy fokozottan felhívjuk rá a figyelmet, de már néha már nem tudják máshogy megírni. Itt az ittas vezetésre szeretné felhívni a figyelmet az írónő, és nagyon jól csinálja. Ezzel még nem nagyon találkoztam könyvekben, pedig ugyanolyan súlyos probléma szerintem, főleg a fiatalok körében. Viszont mit sem ér egy komoly téma, ha nincs jól megírva, de szerencsére K. A. Tucker érti a dolgát. Nagyon elgondolkodtatóan sikerült megírnia. Nagyon ijesztő rájönni, hogy elég egy rossz döntés, és ezért valakinek meg kell halnia. Csak azért, mert kicsit többet ivott valaki, és annyi esze nem volt, hogy ne üljön autóba. Tényleg, döbbenetes ebbe belegondolni, hogy mekkora felelősség ez, és hogy tényleg nem szabad ittasan az autóban ülni. Mert nem elég, hogy meghalt majdnem egy egész család, de az életbe maradottak is komoly traumán esnek át. Ahogyan Kacey-vel is történt. Szóval, ha valakit le kellene beszélni az ittas vezetésről, biztos, hogy ez a könyv tökéletesen megfelelne a célnak. Mert annyira

megérint az egész történet, teljesen a hatása alá von. Ezért nem egyszerű olvasni, az tény. Kacey szemszögéből olvassuk a történetet, és bizony néha az ember legszívesebben csak bebújna a takaró alá a világ összes rossz dolga elől, miközben ezt a könyvet olvassa. Kacey egy nagyon komplex karakter, aki ráadásul egy borzasztó tragédián van túl. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy baleset után még ott ülni, és hallgatni, ahogy a szüleid haldokolnak. És mi ennek a Kacey-nek a szemszögéből olvasunk, nem könnyű. Sokszor nagyon fáj olvasni, de közben azért lenyűgöz az írónő, amiért ilyen jól tud írni. Nyilván neki se volt könnyű megírni ezt. A másik dolog amin a könyv sikere múlt, az maga Kacey volt. Nos, ő tökéletesen lett megírva, pontosan egy ilyen karaktert szeretnék egy ilyen könyvben. Különösen tetszett még a vége, az a megoldás, amivel végül sikerült Kacey-nek továbblépnie. Enyhe SPOILER! Örülök, hogy végre valaki behozta a szakszerű segítség nyújtást. Nagyon tetszett, hogy Kacey-nek egy ilyen jó dokit sikerült találni. Sok könyvben ott van a komoly probléma, és mégsem így oldják meg. Persze, értem én, hogy a szerelem sokat segít, meg minden, de ennyire azért nem. Kacey-nak is segített a szerelem is, de az csak elindította a gyógyulás útján. Az igazi megoldás a megfelelő pszichiáteri kezelés volt. És ilyenről most olvasok először. SPOILER VÉGE! Volt még itt egy titok a könyvben, amiről nem szeretném lerántani a leplet, csak annyit, hogy bár halványan sejtettem a dolgot, még így is imádtam. Lehengerlően tökéletesen fájdalmas csavar, és nekem ez tette fel az i-re a pontot. És igen, annyira imádtam, hogy még egy nyamvadt hibát sem találtam.

Szereplők

Kacey egy kőkemény lány, aki igenis vállalja, hogy nem volt mindig jó kislány. Mert ha egy ilyen súlyos traumán esik túl valaki, akkor igenis félresiklik az élete. Kacey-vel is ez történt, és különösen tetszett, hogy az írónő nem akarta szentként feltüntetni Kacey-t. És bár néha nehéz volt a fejében lenni, de én nagyon szerettem a karakterét. És hatalmas respect a személyiségfejlődéséért. Nem hittem, hogy ekkora ugrást ilyen szépen meg lehet ívelni, de szerencsére tévedtem
Trenet volt a másik kedvencem, nagyon megszeretem. Nem a szokásos sablonos karakter, mint aki ilyenkor általában lenni szokott, és ő sem tökéletes.
Külön ki szeretném emelni a mellékszereplőket, mert nélkülük nem lett volna ilyen jó ez a könyv. Ilyen volt Ciklon, Livie, Dan, dr. Stayner, Cain.

Összességében egy szerintem hibátlan könyv, még akkor is, ha olyan nincs. Ne tévesszen meg senkit a sablon fülszöveg, ez a történet tud újat mutatni.

Az írónő: K. A. Tucker

Az írónő egy ontarioi kisvárosban nőtt fel. Első könyvét hat évesen adta ki, az iskolakönyvtáros segítségével. Jelenleg Toronto-ban él a férjével és két lányukkal. Eddig 11 könyvet írt.
http://www.katuckerbooks.com/

Borító: Nem rossz, de a külföldi szerintem sokkal kifejezőbb.
Kedvenc szereplők: Kacey, Trent, Ciklon, Livie, Mia, Dan, dr. Stayner, Cain
Kedvenc jelenet: Kacey és Trent a tengerparton
Kedvenc idézet: "– A múltunk nem határozza meg, kik is vagyunk. Én én vagyok, te pedig te vagy, és pontosan ez az, aminek lennünk kell. " (Livie)

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 352 oldal
Műfaj: NA,
Hol sikerült lecsapnom rá?: kölcsönkaptam
Sorozat: Tíz apró lélegzet 1.

Na de mi van a TV-sorozatokkal? #64

Az alábbiakban SPOILER található!

Beauty and the beast- Szépség és a szörnyeteg (3. évad 13. rész- Destined-évadzáró): Csak sikerült az az esküvő! Furán boldog befejezése lett az évadnak, végig attól féltem, hogy na, most fog történni megint valami. Kicsit meglepődtem, mikor Liam meghalt. Jó, nyilván ő volt a rosszfiú, meg utáltam is, de hirtelen olyan gyorsan véget vetettek ennek a problémának. Oké, az előzmények nem voltak olyan egyszerűek. Biztos, hogy lesz még problémájuk azzal, hogy a Belbiztonság tud Vincent-ről. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő évadban, amit legjobb tudásom szerint már berendeltek.

Október elején visszatérek! :)