Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.
A könyv és én
A
Könyvmolyképző oldalán láttam meg, aztán később megnyertem a
Blogturné játékán.
Történet
A három Morlevent testvér csak nemrég értesült anyjuk haláláról, és ez máris felvet egy másik problémát: kinél laknak ezután? Az apjuk elhagyta a családot, ezért egy gyermekotthonba viszik őket. A gyámügyi bíró végül talál két lehetséges gyámot, ám először egyiküknek sem fülik a foga a gyerekekhez. Később megkezdődik a harc a két féltestvér között: ki lesz a gyám?
Véleményem
Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak a fülszöveg és a könyv vékonysága miatt. Hogyan lehet egy ilyen történetet 200 oldalban elmesélni? Hát így! Marie-Aude Murail kétségkívül tud valamit, még akkor is, ha a könyv nem tökéletes. Olvasás közben többször is meglepődtem. Először is Siméon betegsége miatt. Nem vártam, hogy egy ilyen téma kerül bele a könyvbe, de az írónő ügyesen használta fel ezt a szálat. A történet és a karakterek is teljesen kidolgozottak, annak ellenére, hogy nem vastag a könyv. A 3 Morlevent testvér és Bart közötti szeretet kialakulása megható és szívet melengető. Nagyon jól fel van építve ez a szál, nyílván ez adja a történet gerincét. Leginkább Bart és Siméon közötti kapcsolatot emelném ki, igazi testvéri kapocs, aminek kialakulása részben Siméon betegségének köszönhető. A komoly témák ellenére a humor is nagyon hangsúlyos a könyvben: ez a két dolog nagyon jól kapcsolódott össze. Nem mellesleg a családi szeretet és a testvéri kötelék fontossága is nagy szerepet kap, hibátlanul megírva. Én néha bizony megkönnyeztem ezt a könyvet. Nagyon tetszett az is, ahogy végül a gyámság kérdésében döntöttek. Ami nekem kicsit hibádzott: az, hogy nem minden témába merültünk bele mélyen, néhányat csak érintettünk. A leukémiát és a homoszexualitást persze jól kifejtette az írónő, de ott volt például Aimeé tragédiája. Igen, tudtuk hogy bántalmazza a férje, de senki nem kezdett vele igazán semmit, csak a végén avatkozott közbe Bart. Jó, persze, ez a beavatkozás is annak a jellemfejlődésnek a jele, amit Bartnál láthattunk, de akkor is. Vagy például ott volt a másik gyám, Josiane. Bár a két kislány sokat van nála, ennek ellenére az ő karakterét nem igazán ismertük meg, a problémáit is csak felszínesen érintettük. Mondjuk az is igaz, hogy így az olvasó megkapja a lehetőséget arra, hogy elgondolkodjon azokon a dolgokon, amiket nem fejtett ki az írónő, és ez jó, csak nekem néhol ettől hiányosnak tűnt a sztori. De nagyjából ennyi a problémám vele, hogy néha túlságosan érződik a könyv rövidsége. A vége nekem egy kicsit hirtelen, hiszen nem tudjuk biztosan, hogy Siméon végleg meggyógyult-e, összejön-e Bart a professzorral, de mint ahogy a könyv is mondja "az olvasó kénytelen elfogadni, hogy az élet már csak ilyen".
Szereplők
Bart egy nagyon jó karakter, akinek a karakterfejlődése példaértékű. Egy fiatal, lusta, önző pasasból egy szerető, féltő báty lett. És ezt a folyamatot öröm olvasni! Nagyon tetszett, ahogy Siméon mellett állt a betegsége alatt, annak ellenére, hogy nem voltak eddig tapasztalatai a testvéri szeretetről és törődésről.
Siméon előtt pedig le a kalappal: leukémiásan kitűnőre érettségizni 14 évesen, nem kis teljesítmény. Siméon mindig is jó bátyja volt a húgainak, most viszont olyan helyzetbe került, hogy róla kell gondoskodni.
Mint már említettem, a kettejük közti szeretet kialakulása nagyon hangsúlyos volt, ezért a két lány, Morgane és Venise kicsit kevesebbet szerepelt, de az tagadhatatlan, hogy a testvérek mennyire szeretik egymást, és hogy ragaszkodnak egymáshoz.
Ebben a könyvben nem is tudnék olyan szereplőt mondani, akit ne szerettem volna: még azokat a szereplőket is megkedveltem, akiket nem ismertünk meg annyira.
Összességében mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, néhány hibája ellenére is, hiszen ez egy őszinte, szív melengető történet a szeretetről.
Az írónő: Marie-Aude Murail
Franciaországban született. A Sorbonne bölcsészkarán tanult. Újságírással foglalkozott, majd később a fiataloknak írt könyveket. 2004-ben a Francia Becsületrend lovagja lett.
Borító: Nagyon tetszik, mert a szív pontosan tükrözi a könyv lényegét.
Kedvenc szereplők: Bart, Siméon, Venise, Morgane, Laurence, Mauvision
Kedvenc jelenet: Bart áldozatokat hoz az öccséért
Kedvenc idézet: "Szinte fáj, ha szeretik az embert."
Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 1999 Ft
Oldalszám: 192 oldal
Műfaj: YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: saját
Sorozat: egyedülálló kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése