Érintés

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

A könyv és én

Valamiért már attól a pillanattól, hogy eladták a magyar jogokat, eszméletlenül akartam ezt a könyvet. De valahogy csak most sikerült megszereznem.

Történet

Dez egy átlagos estén indul haza a buliból, amikor egy fura sráccal találkozik. Hazaviszi, abban a reményben, hogy ezzel ki tud csikarni valami érzelmet az apjából. Bár nem éppen ilyen érzelmekre gondolt: az apja fegyvert fog  Kale-re. Dez pedig azonnal lelép, Kale-lel együtt és nem is sejti, hogy mibe keveredett bele...

Véleményem

3. kötet, Dezzel

Nagyon akartam ezt a könyvet, ráadásul sok jót hallottam róla, ezért elég magasra tettem a lécet. Hogy megugrotta-e? Is-is…  A könyv nagyon akciódús, főhőseink egész végig egyik helyről a másikra menekülnek. Volt jó pár meglepő fordulat is, amikor néha csak pislogtam. A könyv ugye a különleges képességekkel megáldott emberekről, a Hatosokról szól. Van egy szervezet, a Denazen, ahol összegyűjtik őket, és különböző célokra használják fel őket. Az írónő nagyon érdekes képességek tárházát vonultatja fel, nem csak megszokott adottságokkal rendelkeznek szereplőink. Maga a Denazen nagyon kegyetlen, hihetetlen, milyen messze elmennek, bár az nem volt teljesen tiszta, hogy pontosan milyen célra is használják fel a Hatosokat. Ami viszont nagyon ütött számomra, az az, hogy Dez anyukája és maga Dez is csak kísérlet voltak. A Denazen nem riad vissza, hogy gyerekekkel kísérletezzenek, sőt már embrió korban is. Kísérleteznek egy embrióval! Jézusom! És még csak nem is tekintik embereknek a Hatosokat.  Lenyűgözően ördögi az egész szervezet. A könyv felénél már abban sem voltam biztos, hogy ki a jófiú, hát még szegény szereplőink. A problémám igazából az érzelmi résszel volt. És ezt nem hagyhatom figyelmen kívül, mert majdnem annyira hangsúlyos, mint az akció rész. A szereplőknél ezt még bővebben kifejtem. A végén a csatát imádtam, és bár nincs olyan függővég, azért kíváncsian várom a folytatást.

Szereplők

Deznee, a főszereplő lány egy nagyon vagány, belevaló, gördeszkás csaj, aki azért belül elég sérülékeny. Többet akartam látni ebből a részből is, de persze lehet, hogy az a sorozat többi kötetébe fog előkerülni. Alapjába véve kedveltem, néha viszont idegesített, főleg, amikor Alex-szel próbálkozott, azt egyszerűen nem értettem. 

Kale a megtestesült ellentét: gyilkolásra kiképzett katona és ártatlan, édes srác. Nagyon szerettem az első jelenetei a világban, mert a Denazennek köszönhetően mindig ott élt, ezért szinte semmit  nem tudott a külvilágról. Dez pedig megmutatta neki, hogy miről maradt le. 

A kapcsolatuk… most mit mondjak? Nekem kicsit olyan… hirtelen volt. Mármint azért éreztem a szerelmet, főleg a végén, de nekem hiányzott volna még egy kis ismerkedés, de persze ki tudja, én még nem voltam szerelmes, szóval lehet, hogy első látásra szerelem volt. De valahogy nekem akkor sem jött át annyira. Bár azért jól megmutatták ennek a kapcsolatnak a problémáját: mi van, ha Kale csak azért akar Dezzel lenni, mert ő az egyetlen, akit megérinthet? Ez egy nagyon szép jelenet volt, bár én valamiért nem éreztem hitelesnek, nem éreztem igazinak.

Dez apját utáltam, valószínűleg soha nem undorodtam ennyire rosszfiútól, mint tőle.

Alexet nem kedveltem, és szerintem túl sok szerepet kapott.

Sue-t, Dez anyukáját nagyon szerettem, és nagyon sajnáltam is. Deznek volt kitől örökölnie a vagányságát.

Összességében azért tetszett, és igazából, hogy őszinte legyek, nem igazán tudom, de egyszerűen nem rajongok érte annyira, mint egy másik könyvért. De lehet, hogy később más lesz a véleményem, anno az Obszidiánnál is ez volt, csak később kezdtem el imádni. Majd meglátjuk.

Az írónő: Jus Accardo

Jus Accaedo az USA-ban  él a férjével és három kutyájukkal. Szakácsnak készült, később azonban mégis az írás mellett döntött. Első könyve, az Érintés 2011-ben jelent meg.

http://www.jusaccardo.com/

Borító: A borítón lévő modell tökéletes Kale, és a szemei eszméletlenül szépek.

Kedvenc szereplők: Dez, Kale, Brandt, Sue

Kedvenc idézet:

"Te vagy az egyetlen, aki meg tud engem érinteni. Egy nap majd képes leszek megérinteni másokat anélkül, hogy porrá változtassam őket, de ez nem változtat majd azon a tényen, hogy te vagy az egyetlen, aki meg tud érinteni engem." (Kale)

Kedvenc jelenet: Kale és Dez első találkozás, az utolsó csata, Dez segítsége Kale-nek a végén

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013

Ár: 2990 Ft

Oldalszám: 366 oldal

Műfaj: YA

Hol sikerült lecsapnom ár?: saját

Sorozat: Denazen 1.