"Kitsune vigyáz az övéire."

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

A könyv és én
Kevés ilyen témájú könyvet olvasok, de erre nagyon kíváncsi voltam.

Történet
Yukiko és az apja megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapjanak el egy mennydörgéstigrist. Régen nem láttak ilyen lényt, ezért úgy hiszik, hogy feladatuk lehetetlen. Egy szerencsétlenség miatt azonban lezuhannak, így Yukiko egyedül találja magát, egészen addig, amíg találkozik egy vihartigrissel. A tigris gyűlöli az embereket, de időközben barátság szövődik köztük. Yukiko pedig mindent megtesz, hogy megmentse az életét.

Véleményem

Nem is merem összeszámolni, hogy hányszor ígértem nektek ezt a bejegyzést, de most tényleg itt van. Gondoltam, a blog szülinapja miatt végre össze tudom szedni magam ahhoz, hogy begépeljem. Ugyanis ez már régóta meg van írva, csak hát.... szóval lusta voltam begépelni a füzetemből. Szóval bocsánat, de most itt van.
A Vihartáncos volt az egyik legmeglepőbb könyv amit olvastam. -nem különösebben izgatott a történet, de kivettem, gondoltam, miért ne. Még a könyv elején is kételkedtem abban, hogy ez jó lesz.Mert elég nehezen indul be a történet. Hozzá kell szokni az író stílusához, a terjedelmes és részletes leírásokhoz. Még a padlón lévő repedésnek az árnyékáról is minimum 2 mondat van. Ez eleinte engem nagyon zavart, nekem kicsit unalmas is volt. Még arra is gondoltam, hogy abbahagyom. De szerencsére nem szívesen hagyok félbe könyveket, igyekszem minél kevesebbet otthagyni. Azt hittem, hogy született mazochizmusom itt is felszínre tör majd, de mekkorát tévedtem. Mert ha az ember megszokja a stílust és képes belehelyezkednie ebbe a világba, akkor egy páratlan könyvet olvashat. A Vihartáncos szerintem minden szempontból egyedi. A könyv világába nagyon nem egyszerű tájékozódni, főleg az elején. Azt sem tudtam, hogy most akkor ki mi hol mit, de mivel egy elég vaskos kötetről beszélünk, lesz ideje az embernek megszoknia a könyv világát. Így visszanézve, kell is az elején a hosszú bevezetés. Mert egy ilyen gondosan kiépített és valósághű világot nem

lehetne megismertetni 2 oldal alatt. Kell hozzá idő. És ha sikerült kivárnunk, hogy beinduljon a cselekmény, akkor az meg sem áll, igyekeznie kell az embernek, hogy lépést tartson vele. A császári udvarban nagyon nehéz élni, éles eszűnek és előrelátónak kell lennie az embernek, mert egyáltalán nem könnyű túlélni. Ami pedig nagyon elkeserítő, az a környezet pusztulása. Szinte minden kihalt, és ez nem csak a nyilvánvaló okok miatt szörnyű, hanem azért is mert ez velünk is megtörténhet. Különös disztópia ez, mert néha teljesen meseszerű, máskor meg érezni, hogy ez lehet a jövőnk. Ettől olyan félelmetes. A másik kiemelendő dolog a világfelépítésen kívül az a Yukiko és Buruu közötti kapcsolat. Én imádom a szerelmi sztorikat, de ezt olvasva azt kell mondjam, hogy hála istennek, hogy most nem egy szerelmi szál van a középpontba, hanem egy nagyon bensőséges és irigylésre méltó barátság. Bár nem is tudom, hogy ez-e a jó szó rá. Talán inkább olyan, mint egy lélek két testben. És ez a megfoghatatlan és erős valami, ami teljesen lenyűgözött. És nem mellesleg a közös jeleneteik valami zseniálisan vannak megírva. Egy ilyen mély kapcsolatot nem várnék egy ember és egy állat kapcsolatából, bár Buruu már-már az emberek intelligenciáját súrolja. Sőt... Meg kell jegyeznem azt is, hogy milyen meseszép az írásmód, kifejező és öröm olvasni még a névelőket is. Az akció része is hibátlan, mindig voltak olyan helyzetek, ahol csak néztem, hogy ebből hogy vágják ki magukat. De mindig sikerült. Bár azért hullottak az emberek rendesen, az író elég kegyetlen volt. Az elejével kapcsolatos hibától eltekintve nem volt semmi más problémám vele. A többi szereplő közti kapcsolatot is érdemes megfigyelni, ugyanis azok is prezícen, már-már botrányosan tökéletesen kidolgozottak. Nincs itt egyetlen random pillanat vagy szereplő, mindennek és mindenkinek megvan az oka és feladata. A végét imádtam és már nagyon várom a folytatást.

Szereplők

Yukiko mostantól az egyik kedvenc női karakterem, méltóságteljes, erős és gyenge egyszerre. Hihetetlen volt, ahogyan helytállt a császárral szemben vagy ahogy megmentette Buruut. Mindenesetre van mit tanulnom tőle.
Buruu volt a másik nagy kedvenc. Ahhoz képest hogy "csak" egy állat, néha emberibb volt mint mások a könyvben. Az egyik legösszetettebb karakter, akiről eddig olvastam.
Masaruval először nem szimpatizáltam, de a végére eléggé fájt érte a szívem.
És csak annyit, hogy én Kin-nek szurkolok! :)

Összességében egy meglepően zseniális és egyedi könyv, amelyben nem kell megijedni az elsőre kimondhatatlan szavaktól és nevektől.

Az író: Jay Kristoff

Az írón Melbourne-ben él a feleségével és a kutyájukkal. A Vihartáncos volt az első regénye. A Lótusz háborúja sorozaton kívül van egy másik szerzővel írt trilógiája, valamint egy újabb könyvsorozata fog megjelenni 2016-ban.
https://misterkristoff.wordpress.com/

Borító: Nyálcsorgatóan szép!
Kedvenc szereplők: Yukiko, Buruu, Kin, Masaru
Kedvenc jelenet: Yukiko és Buruu együtt repül
Kedvenc idézet:"Csak mert egy tömegben állsz, nem biztos, hogy oda tartozol."

Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Ár: 2999 Ft
Oldalszám: 496 oldal
Műfaj: fantasy, steampunk
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: A Lótusz háborúja 1.