Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.
A könyv és én
Nagyon szerettem az első részt, és bár nehezen, de sikeresen beszereztem.
A történet
Kira egyedül indult útnak, hogy megtalálja a Trösztöt. Nem tudja, hogy kik ők, csak annyit tud, hogy Nandita erre kérte. Reménykedik, hogy megkapja tőlük a választ, miszerint ember vagy Részleges-e Kira. És hiába találta meg az RM gyógymódját, az emberek nem tudják szintetizálni. Közben pedig a Részlegesek is sorrra halnak meg a lejárati idejük alatt. Dr. Morgan pedig mindent megtesz, hogy megtalálja Kira-t. Ő közben a világ másik végén talál meglepő válaszokat.
Véleményem
Az első részről már írtam, azt nagyon szerettem, és már vártam, hogy ebben a kötetben mi fog történni. Elkezdtem olvasni, és majdnem letettem az első 100 oldal után. Nem tudtam, hogy hova tűnt a dráma, a feszültség a cselekmény, mert ebből semmi se volt. De meggyőztem magam, hogy biztos lesz ez jobb is. És lett, még pedig olyan jó, hogy legszívesebben adtam volna a könyvnek egy nyálas puszit, de ilyet nem teszünk egy könyvvel, szóval visszafogtam magam. Szóval ezért most mérges vagyok egy kicsit, hogy az eleje ennyire semmilyen, a vége meg a tökéletes disztópia. Hogy mi volt konkrétan a problémám? Az, hogy 300 oldalon keresztül csak mentek mentek mentek mentek és tonnányi tájleírás, és mentek és mentek és minden 50 oldalon kaptunk némi információ morzsácskát. Jó, persze, nekem nincs semmi bajom azzal, ha a szereplők csak vándorolnak, de hogy ilyen hosszan. Nyilván valamennyire szükséges volt ez, hiszen közben tényleg kaptak némi infót a kérdéseikre, de mivel az ritka volt, ezért nekem nagyon unalmas volt. Ez van, sajnálom. A könyv második része, amikor végre történik is valami, az viszont kiváló. Bár kicsit egyenetlenül volt elosztva az akció és az információ, mert az elején szinte semmi, utána meg minden oldalon valami létfontosságú infót közölnek, néha meg is álltam, hogy összerakjam magamba a dolgot. Ugye a fő kérdések itt az RM további gyógymódja, meg a Részlegesek lejárati idejére való megoldás volt. Meg hát úgy általában a ParaGenről és a Trösztről. Nekem nagyon bejött az egésznek a logikája, a Tröszt működése, a tagok személyisége és döntése. Nagyon durva rádöbbenni, hogy itt egy maroknyi ember játszott istent konkrétan. De nyilván nem lövöm le a poént, mindenki szenvedje csak végig a menetelő részt, hátha valakinek bejön.
A másik, ami miatt átsiklottam a kezdeti botladozás fölött, az a mondanivalója. Ugye általában minden disztópiában van egyfajta társadalomkritika, hol erősebb, hol gyengébb a dolog. Mindegyiknek igaz van valamilyen szinten, de nekem eddig ez a könyv győzött ilyen szempontból. Mert Dan Wells már le se alacsonyodik egy társadalomkritika szintjére, ő egyszerre egy kemény és igaz fajkritikát tol az arcunkba, hogy nesze, tessék, emészd meg, hogy ha a fajod továbbra is ezt csinálja, akkor elpusztítja magát. És milyenn igaza van. Többször is vitatkoznak a szereplők azon, hogy vajon megérdemelte ezt a csapást az emberiség, vagy hogy érdemes-e őket egyáltalán megmenteni, hogy ki ér többet, egy ember vagy egy részleges. Kemény kérdések, és nagyon sokat gondolkodtam ezen. Vajon tényleg megérdemelnénk, hogy elpusztítsanak minket? Komplex kérdés, és szerintem nincs is rá jó válasz. Mert ha a világháborúkra vagy a holokausztra vagy bármi más szarra gondolunk, amiket bizonyos emberek okoztak, akkor persze, hogy jobb lenne nélkülünk a Föld. De a kulcsszó ott van, hogy bizonyos. Hogy nem minden ember tett ilyen mértékű szörnyűségeket. Például lehet, hogy a németek kezdték a világháborút, de nem mindegyik német akarta. Pont emiatt még nemzetekről se lehet összességében nyilatkozni, nemhogy egy egész fajról. Mert vannak olyan emberek, akik nagyon is megérdemlik azt, hogy éljenek. Nehéz kérdés ez, és örültem, hogy az író nem erőszakolta ránk a véleményét, sőt, nekem nem is igazán derült ki az álláspontja, így nyitva hagyta ezt a kérdést. Ami jó, mert ha esetleg többen is elgondolkodnának rajta és esetleg magukba néznének, akkor lehetne egyértelműbb válasz a kérdésre. Az is hatásos volt, hogy tekintve, hogy milyen anyagias világban élünk és hogy milyen sokat gondolnak magukról egyesek, nem is olyan nehezen elképzelhető ez a jövő. Bár remélem, addig nem jutunk, hogy istent játsszunk.
Szereplők
Kira továbbra is az egyik kedvencem, és sokkal emberibb volt nagyjából az egész könyvben, mint néhány ember. És bár a szerelmi szál eléggé gyengén érzékelhető volt, én nagyon szurkoltam neki és Samm-nek.
Samm-et is imádtam, főleg, hogy most sokkal többet is megtudtunk róla, mint az első részben.
Ariel szimpatikus volt, és én valahogy Nandita-t sem tudtam utálni.
Heron egy nagyon érdekes karakter volt, és én nem gondolnám, hogy olyan érzéketlen, mint ahogy gondolja magáról.
Összességében megéri végigszenvedni az elejét, mert utána egy nagyon érdekes és precízen kidolgozott disztópiát ismerhetünk meg közelebbről.
Az író: Dan Wells
Első történeteit másodikas korában írta, és egész középiskolában folytatta az írást. 22 éves volt, amikor az első komoly regényét befejezte. Testvére a szintén író Robinson Wells.
http://www.thedanwells.com/
Borító: Egyszerű, de nagyon szép és kifejező.
Kedvenc szereplők: Kira, Samm, Ariel, Heron
Kedvenc jelenet: Kira és Samm a végén
Kedvenc idézet: "Addig nem lesz életed, amíg olyanná nem teszed, amit érdemes is élni." (Kira)
Kiadó: Fumax, 2013
Ár: 3995 Ft
Oldalszám: 524 oldal
Műfaj: disztópia
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Részlegesek 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése