10 könyv, amiről nem írtam, pedig illett volna- 1. rész

Van néhány könyv, ami abszolút megérdemli, hogy írjak róluk. De eddig nem írtam róluk. Hogy miért? Egyrészt azért, mert amikor olvastam őket, még nem volt blogom. Másrészt, nem minden könyvről tudok írni, bármennyire is imádtam őket. Volt már, hogy belefutottam ebbe, például nagyon szerettem az Üvegtrónt, nem tudtam róla rendes bejegyzést írni, amiért így utólag is elnézést. Most összegyűjtöttem 10 könyvet, amit két bejegyzésben szeretnék bemutatni, és amiket abszolút fel kell pakolnia mindenkinek az olvasási bakancslistájára. A sorrend nem jelent semmit, nagyjából csak az időrendet, ahogy olvastam őket.

Maggie Stiefvater: Shiver- Borzongás

Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül.
Sam két életet él: a nyárban és a télben…
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.
Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…

Azért nem tettem be ezt a könyvet a sorozatos bejegyzésbe, mert én személy szerint ezt a könyvet imádtam csak a sorozatból. A többi is jó volt, de ez volt a legjobb. És rongyosra olvastam, de szó szerint. A mai napig el tudom olvasni, annyira tud írni az írónő. A leglíraibb könyv, amit valaha olvastam. Könnyfakasztóan szép szerelmi történet, és nem mellesleg egy kicsit más, mint a többi vérfarkas sztori. Nagyon régen olvastam már, nyilván ezért sem került sor egy bejegyzésre. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez volt az egyik első Vörös pöttyös könyvem, az Alkonyat-széria után. Tehát sokat nyomott a latba ez a könyv, hogy folytassam az olvasást, és csak még nagyobb könyvmániás lettem. Szóval ezért szerettem volna feltenni ezt a listára, mert nagyon jó emlék, és példátlan érzéssel megírt könyv.

Benina: A Boszorka fénye

Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White Boszorka, méghozzá az Utolsók egyike, vagyis tisztavérű, akikből már alig él a világon, mert a varázslattal bíró teremtésekkel a boszorkányüldözők parancsára különös lények, a Zsoldosok kegyetlen módon végeznek sorba. Mivel a tizennyolc éves Claire szülei meghaltak, a nagybátyjánál lakik, és emberek között és akként is nő fel. Nehezen fogadja el másságát, egyszerű, átlagos tinédzser szeretne lenni. Aztán Gideont, egykori mentorát és jó barátját a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb Zsoldos menekülés közben, és Claire élete innentől kezdve megváltozik.

Ez a könyv volt az én kis szívem csücske, amikor megkaptam. És még most is szívesen veszem le a polcomról. Ez is még egyik korai Vörös Pöttyös olvasmányom. Emlékszem, a Könyvmolyképző oldalán böngésztem, még a régin, kerestem magamnak valami szülinapi ajándékot. A választásom erre és a Szellemidézőre esett. Hogy miért, arra már nem emlékszem pontosan, de nem bántam meg! :) Ezzel a könyvvel aludtam, keltem, ettem, és terjesztettem róla az igét. Még idézni is tudok belőle, annyiszor olvastam már. Emiatt kicsit már ütött-kopott állapotban van. Az egyik legjobb magyar írónő által írt könyv szerintem. Szinte már röhejesen tökéletes ebben a könyvben minden. A karakterek imádnivalóak, vagy éppen jogosan utálhatóak, a szerelmi szál mértani pontossággal van kimérve, és nem túl nyálas, az akció király, a boszorkányos téma pedig varázslatos. A második részt is imádtam, viszont a befejezés nekem nem tetszett annyira, kicsit ott már nyálas volt a dolog, ezért nem került be a sorozatokhoz. Mindenesetre ez a könyv fantasztikus, ezután kezdtem el jobban odafigyelni a magyar könyvekre.

Sarah Dessen: Altatódal

A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

Elérkeztünk örök kedvencemhez, Sarah Dessen-hez. Ez volt az első könyvem tőle, és imádtam. Igaz, azt be kell valljam, hogy akkor még fiatalabb voltam, ezért nem vettem észre minden rejtett, finom kis utalását és útmutatását a könyvben, de még így is tudtam, hogy ez a könyv különleges. És a mai napig így gondolom, igazából az eddig olvasott összes Sarah Dessen könyvről. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi is olyan varázslatos és imádnivaló ebben a könyvben, de hogy valami, az biztos. Talán valami a karakterek ijesztő kidolgozottságában az, amitől olyan jó ez a könyv. A könyv nem akciódús, ez tény, de ez fel sem tűnik, mert teljesen leköti az embert a szereplők bonyolultsága és a köztük lévő kapcsolatok, a hogyanok és miértek, és nem tudom, miért olyan jó ez a könyv. Na. Komolyan, azóta gondolkodom rajta, hogy először olvastam, de még mindig nem jöttem rá, akárhányszor is olvasom újra. Egyszer talán rájövök, talán nem. Viszont mindenképpen az egyik kedvenc könyvem.

J.A. Redmerski: A soha határa

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Azt hiszem, ez volt az egyik legmeglepőbb olvasmányom, persze pozitív értelemben. Nem vártam ettől a könyvtől ilyen komoly témák dobálgatását, sem látásmód-kiterjesztést, fantasztikus tanácsokat és végtelen szabadságérzetet pedig pláne nem. Jó, persze, van benne szexjelenet, mégiscsak egy Ulpius-könyvről beszélünk, de nem az a lényeg. A lényeg a mondanivaló. Soha nem éreztem magam olyan szabadnak, mint amikor ezt a könyvet olvastam. Úgy éreztem magam, közben és utána is, mint aki bármit megtehet, de tényleg bármit. Lehet, hogy ez nem így volt, de a tudat, hogy így is lehetne, csodás érzés volt. Nem tudom, hogy másnak is ennyire katarzis volt-e ez a könyv, de azért ajánlom, mert remélem, így lesz.

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság

Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól? Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.

Ez a könyv is meglepett rendesen, nem gondoltam volna, hogy ennyire inspiráló és fontos üzenete volt. Ráadásul szerintem Jennifer E. Smith fogalmazta meg eddig legpontosabban, hogy mi is az a boldogság. És ettől olyan jó atmoszférája van az egésznek, maradandó élmény olvasni. Azt is szerettem benne, hogy nem az a tipikus híres srác/átlag csaj sztori, hanem ennél sokkal, de sokkal több. Tökéletes arányban van benne a romantika, a humor, és a fontos mondanivaló sem hiányzik. Igazából az írónő többi könyvét is szerettem, de ezt különösen ajánlom.