Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?
A könyv és én
Már a megjelenése óta keresem, ezt a könyvet, és most végre rátaláltam.
Történet
Harriet egy igazi geek, és ezt tudja is magáról. Nem is lenne vele semmi baja, ha a suliban is békén hagynák. Miután ellensége, Alexa nyilvánosan megalázza, úgy dönt, él a felkínált lehetőséggel és megváltozik. Modellkedni kezd, de semmi nem úgy alakul, ahogy azt ő szerette volna..
Véleményem
Először is hadd szögezzem le, hogy a lecicamókuskálni a kedvenc új szavam!! Bármerre járok, hirdetni fogom eme újító hatású, és frissességet hozó szót, ami sokkal jobb, mint holmi átlagos ronda szavak. Komolyan, köszönöm, Holly Smale (és Willbur)! Nos, most, hogy ezen túltettem magam, jöhet a véleményem, ami mindenképp pozitív. Nem is volt megengedett ennek a könyvnek, hogy rossz legyen, mert már nagyon régóta pályázok rá. Az írónő témaválasztása nagyon- nagyon tetszett, szerintem tökéletesen megragadta a tinikor lényegét. A bizonyos "Ki vagyok én?" dilemmáról beszélek, amivel természetesen a főhősünk is, Harriet is küzd, sőt keresi magát. Harriet sorsa is bebizonyítja, hogy mennyire nehéz helyzetben van az ember, ha ő más. Persze, mindenhol azt hangoztatják, hogy a másság jó, hogy nem leszel azért rosszabb, mert eltérsz az átlagtól, és satöbbi, de azért aki már járt emberek között (gondolom, mindenkivel történt már ilyen) az tudja, hogy ez feleannyira sem egyszerű. Főleg nem a gimiben. Mármint, nem öltözöl a divat szerint, mert nem tetszik vagy nem engedheted meg magadnak, akkor máris olyan ferdén néznek rád, hogy csodálkozol, ha nem lesz nekik szemtengelyferdülésük. Egyáltalán nem egyszerű, még mindig nem egyszerű felvállalni a másságot, bármilyen téren. Ott van mindjárt az, hogy te magad is nehezen fogadod el magad, hiszen az ember akaratlanul másokhoz hasonlítja magát. Harriet hiába hangoztatja, hogy nincs semmi baja azzal, hogy ő geek, lesír róla, hogy de igenis baja van vele. Hiszen ezért indul el modellkedni, mert meg akarja változtatni önmagát. Az ember nehéz helyzetbe van, hiszen a környezet sem segíti az elfogadásban, és ezért lehet, hogy az illető elindul azon az úton, amin Harriet. Nem veszi észre a saját értékeit, megpróbál más ember lenni, olyasvalaki, akit szerinte lefogadnak az emberek. Harriet sem vette észre, hogy milyen értékes ember, vagy hogy a családja és Nat pont ezért szereti. Nagyon éles a kontraszt egy geek és egy modell között, és Harriet később jön rá, hogy attól, hogy elhatározza, hogy ő más lesz, még nem fog megváltozni. Harriet mégis megtesz mindent azért, hogy más lehessen- nem is igazán azért, hogy modell, hanem hogy valami, ami a geek
ellentéte. Hazudik azoknak, akiket szeret, felfordul az egész élete, és Harriet nem változott meg, sőt boldogabb sem lett. Vagyis, persze, megváltozott, hiszen a regény végére képes lesz elfogadni önmagát. De, mint ahogy a könyvben sem, ez nem lehet egy magányos harc. Végső soron persze saját magunkba dől el, hogy elfogadjuk-e magunkat, de a környezet nagy segítség. Harriet nem tudta volna megcsinálni a szerettei nélkül. Itt megjegyzem, hogy szerintem Nick karaktere ebben a könyvben csak ezért kellett: ő is segít Harrietnek az önelfogadásában. Mert itt azért nagy szerelmi szál nincs, de nem is bántam: lekötött Harriet harca. Tetszett még, ahogy az írónő behozta a divat kényes kérdését is: mennyire szükséges a divat, ki számít divatosnak, stb. Ebben a témában is sikerült megragadni a lényeget: a divat elvesztette az eredeti célját, az önkifejezést. Nem kell messze mennem például, hogy ezt lássam: bemegyek az osztályterembe, és 10 lányból nyolcan ugyanolyan típusú ruhát viselnek. De tényleg, néha már úgy néz ki, mintha egyenruhában lennének. Nekem nincs semmi bajom a divattal, mert akinek tetszik, az vegye fel azt, ami divatos. Csak sokszor érzem azt, hogy valaki akkor is divatos ruhát hord, ha esetleg nem is tetszik neki. De mivel ez a divat, muszáj azt hordania, mert akkor, jézusom, mi történne, megbámulnának az emberek. És itt találkozik a két témája a könyvnek: önmagunk keresése és az öltözködés. Holly Smale-nek igaza van: a ruhák, még a divatosak sem tesznek minket olyanná, amilyenek nem vagyunk. A látszat persze megvan, de az meg mit ér? Mellesleg imádtam a jegesmedve az esőerdőben metaforát, nagyon jól sikerült, és teljesen igaz. Sajnos azonban nehéz úgy kifejezni önmagát az embernek, ha azért kinevetik vagy furán néznek rá. De azért megér egy próbát az, hogy önmagunk legyünk, minden téren: a többi embert meg ki nem cicamókuskálja le? :)
Szereplők
Harriet nagyon szimpatikus és erős karakter: bár reménykedett benne, mégsem változott meg a modellkedés hatására, lásd az Ügyvéd Bukása táncnál. Jó sok baromságot csinált ugyan, de egy abszolút szerethető karakter.
Nick nem sokat szerepelt a könyvben, de az eddigi megnyilvánulásaiból ítélve szeretni fogom a karakterét. Úgy érzem, a második részben több teret kap.
Toby karaktere szintén egy nagyon üde színfolt volt, sokat nevettem rajta.
Annabelle-t és Harriet apukáját is nagyon bírtam, bár nem igazán értem, hogy házasodhatott össze két ennyire különböző ember.
Összességében egy nagyon vicces könyv, ami fontos témákkal foglalkozik, de könnyedén és jól kezelhetően van megírva. Kötelező! :)
Az írónő: Holly Smale
A brit írónő első könyvsorozata a Geek Girl, amit részben saját tapasztalatai alapján írt meg. 15 évesen felfedezte egy modellügynökség, de két év után abbahagyta. A Geek Girl sorozat 6 részesre van tervezve.
http://holsmale.wix.com/the-write-girl2
Borító: Kicsit zsúfolt a sok egyenlettel, de nem rossz.
Kedvenc szereplők: Harriet, Nick, Yuka, Annabelle, Willbur, Nat
Kedvenc jelenet: Harriet szereplése a TV műsorba
Kedvenc idézet:"A varázslat akkor jön, amikor nem számítasz rá." (Harriet)
Kiadó: Manó Könyvek, 2014
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 336 oldal
Műfaj: YA
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: Geek Girl 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése